Filmes körkérdés (a másik fél)

Timi nem rajong a körkérdésekért… tényleg nem. Ennek ellenére annyira jó szórakoztam rajta, ahogy olvastam a válaszait, hogy kedvet kaptam én is – hogy válaszoljak. Sose voltam a szó szoros értelmében mozibubus, ahogy egy időben ő, úgyhogy a válaszainkat igen vicces lesz összehasonlítani…

1. Melyik volt az első meghatározó film, amit láttál?

A legelső meghatározó mozi még Rácalmáson ért, kicsi gyerekkoromban: a Hüvelyk Matyi. Énekeltek meg táncoltak benne, és fergetegesen jól szórakoztunk rajta, mi gyerekek, akik a két forintos jegyért az első két sort érkezési sorrendben (értsd: tülekedve) foglalhattuk el. Azt hiszem, férfi létemre a musicalekkel azért vagyok ennyire toleráns. Aztán sokáig nem engedtem magamhoz közel a mozit – mert túlságosan beleéltem magam. Ezt a távolságtartóbb hozzáállást a Brazil szedte apró darabokra, sokáig Terry Gilliam disztópiája volt a favoritom…

2. Mi volt az utolsó film vagy sorozat, amit láttál?

Az utolsó film, amit láttam, a karácsonyvég megkoronázásaképp itthon újranézett Die Hard volt… a nosztalgiafaktorán túl lassan teljesen lenullázza magát. Moziban Timivel legutóbb a Galaxis Őrzői 2. – de ha azt kérdezitek, milyen Filmet láttam legutoljára moziban, akkor az a zarándoklatszerűen felkeresett Berlin felett az ég volt, még késő ősszel. Ahol az egykor megőrzött érzések keltette várakozást úgy simogatta az élmény, hogy nem vett el belőle semmit. Kis képernyőn meg az Utazás Dardzsilingbe, amibe elsőre beleszerettem. Sorozatot (úgy, ahogy adják, hétről hétre) már nagyon régóta nem nézek… Egyszerűen nem fér a napok ritmusába. S amíg egy-egy könyvre még felépül ez a ritmusos várakozás (ami a sorozatok élvezetéhez szerintem alap) a mozgóképre már egyáltalán nem.

3. Mik a kedvenc filmjeid?

Nagyon hosszan sorolhatnám. És nagyon nehezemre esik rangsorolni őket. A kétségtelen kedvenc a Stalker – számtalanszor újranéztem. Nem múló szeretettel dédelgetem magamban Az ötödik pecsét (olvasásélményt is annyi színnel megidéző) képeit. Épp a napokban jutott eszembe a Rosencrantz és Gulidenstern halott – ahányszor csak (akár önként vállalt) kényszerek fogságában érzem magam. A legtöbbször újranézett gyógy-filmem a Chihiro szellemországban (vagy amúgy kb. bármelyik Miyazaki). S hogy legyen egy igazán fertőző kakukktojás is itt, odavagyok a Ponyvaregényért (bár az alkotójáért egyre kevésbé…).

4. Milyen műfajú filmben lennél te karakter?

Szerintem tökéletes narrátora lennék egy olyan engesztelés-mozinak, mint például az Amelie csodálatos élete. És bármilyen műfajú filmben én lennék az a mellékszereplő barát, akihez a bajtorlódás egy bizonyos pillanatában fordulnak a tökös hősök – és aki aztán drámai körülmények közt rendre elhalálozik. (Kivéve ha Samunak hívják és hobbit az illető.)

5. Ki játszana téged egy filmben?

Az előző kérdésre adott válasz fényében minden bizonnyal Sean Astin. Kevésbé éteri körülmények között a legjobban Dennis Hoppernek örülnék a Tiszta románcból – vagy szívesen venném John Goodmant egy olyan agylövésben, mint A nagy Lebowski. Vagy igazán felkérhetnék Russel Crowe-t, hisz én is a Rendes fickók táborába tartozom. Persze ha (az életem megfilmesítése esetén) a szereposztóknak van egy csepp humorérzéke, akkor sajnos úgyis egy Zach Galafiakis-szerű komikusra osztják a szerepet.

6. Mi a top 3 kedvenc sorozatod?

A Tenkes kapitányán kívül? Tényleg igen régen néztem sorozatokat, amiért Timitől rendre meg is kapom a magamét. Ez a formátum ezerrel jön föl – de annyi mindent csinálok, hogy nem jut rá rendszeresen időm. Pedig például elragadónak találtam Az ifjú pápa kérdésfelvetéseit és válaszait.  És Sorkin valóban remekül ír – még ha nekem személy szerint a kellemesen öniróniába áztatott A színfalak mögött is a kedvencem tőle, nem Az elnök emberei. Viszont (jé, tényleg!) nagy rajongója vagyok (ha nem is dolgozom érte, hogy rendszeresen lássam) a South Parknak.

7. Mi idegesít legjobban egy filmben?

Ezen merengtem válaszadás előtt egy darabig – mert egy filmet rengeteg módon el lehet rontani, és alig van olyan film, amit néhány pillanatára nem sikerült. A film csal. Csak az idővel, a távolságokkal, az emberi viszonyok ezer színével – hogy mindez beleférjen a játékidőbe. Ezért szerettem, amikor régen játékfilmnek hívtuk, megkülönböztetve a maradéktalan hitelességre törekvő dokumentumfilmtől (tudom, tudom… legtöbbször az is puszta propaganda…). Szeretem beleélni magam a játékba. És nagyon zavar, ha ebből valami kizökkent. Ha azon kapom magam, hogy a nézése közben a filmen gondolkodom. A rendezői szándékon, vagy a színészi játékon… ha egyszer csak rádöbbenek: valaminek a partján ülök, és nem történik velem semmi.

8. Mi az a film vagy sorozat, amit sosem fogsz megnézni?

Kifejezetten rühellem, ha ijesztgetnek. Értem, hogy van, aki rákap ennek az ízére – te is értsd meg, hogy én viszont ezt az első adandó alkalommal kiköptem. Túlságosan keserű. Úgyhogy se horrorfilmet, se ide hajazó sorozatot nem nézek.

9. Melyik színésszel, színésznővel vagy rendezővel találkoznál szívesen?

Időgép híján… egyszer szívesen hallgatnám Enyedi Ildikót témáról témára csapongani. Szívesen ülnék egy társaságban, amelyik Haumann Péterre figyel. És nagyon szívesen megkérdezném Kevin Spaceytől, hogy mi a rossebért volt ilyesmire szüksége (mellesleg ugyanezt a kérdést szívesen feltenném Woody Allennek is – mint a szemünk láttára legnyíltabban abúzus-kapcsolatokban élő okos és híres filmes embernek).

10. Mi az aktuális kedvenced, amit most láttál, vagy most szeretnél megnézni?

Újranézős időszakban vagyok, úgyhogy csupa régi és poros klasszikust. Ja és… az ünnepek közt újranézzük A Gyűrűk Ura-trilógia filmjeit – most olyan élményeket keresek amikben szívesen laktam és újra szívesen laknék (még ha a trilógia tekintetében ez inkább a megrajzolt világ, semmint maguk a filmek…). Még nem láttam a Testről és lélekről-t. A jövendő kínálatából a következő, amit szeretnék látni, az Egy szent szarvas meggyilkolása (valamit akarnak tőlem ezek a szarvasok…).