2017. december 8., péntek

Hidasi Judit: 50 japán egyperces

Hidasi Juditot nem kell bemutatni Japán szerelmeseinek, annak idején a szép emlékű Terebess kiadásában kétszer is megosztotta a kíváncsiakkal a szigetországban szerzett tapasztalatait – és neki köszönhetjük az egyik használhatóbb, kezdőknek szánt japán nyelvkönyvet is. Úgyhogy nagy örömmel markoltam el az 50 japán egypercest, hogy szerezzek magamnak vele egy felelőtlenül boldog délutánt. Hiszen alapjában azért nem több ez a kötetecske – legalábbis első blikkre nem: könnyen olvasható, frappáns kis odapillantások ezek abba az annyira más reakciókat rendszerben tartó kultúrába.

Ha kicsit lassulsz hozzá, azért mást és máshogy is jelenthet. A különbségekre való csodálkozás mögött - talán mert nem igazán az egzotikum idegensége, hanem a tapinthatóan eltérő élet- és szertartásrend epizódjai látszanak - felsejlik maga az eltérő rendszere: hogy mennyire teljes szemléletváltozást hozhat ez esetben a helyváltoztatás. Hamar felismerhető: a japán életrend szereplehetőségei ha javarészt megfeleltethetők is az európai, általunk megszokott struktúrákba illeszkedő szerepekkel, a viszonyok súlypontjai teljesen máshol ülnek. Nagyon sokszor egyszerűen nincs mihez odailleszteni az: „ez olyan mint…” értelmezés-könnyítő példáit – abban az idegenben nem ülnek a saját példák, csak ha hosszan sorolod azokat a mély különbségeket, amik messze túl mutatnak (úgymond) az árnyalatnyin.

Pont ezért vitt messzebbre, mint amennyit ez a könnyed, formáját tekintve jobbára csattanókra hegyezett történeteket tartalmazó kötetecske sejtetett. Frappáns és pontos pillanatfelvételek ezek – sokat bíznak az olvasóra, de a jól elkapott pillanatokból. Van honnan elrugaszkodjon a gondolat, a máshol olvasott (avagy tapasztalt) odacsengéseire van hol kapaszkodjon. Néhány története ennél kevesebb – csak a meghökkentő különbségek konstatálására szolgál; de a java távlatokat nyithat abba az annyira másba. Ahol egy baráti beszélgetés alatt alanya lehetsz egy feleségszerző akciónak, úgy, hogy valójában észre sem veszed. Ahol nemcsak az étkezés formája teljesen más, nemcsak az étek – de a köré fodrozódó összes kulturális utalás és metafora is másképp jelentőségteljes, az étel elfogadásától a pálcahasználaton át a megköszönéséig. Ahol akaratlanul lehetsz udvariatlan, vagy akár sértő. Ahol ismeretlenek azért látnának vendégül, mert a lányuk Európában diákoskodva jól érzi magát ott, ahonnan jöttél – s te lehetsz így a szerencsés, akin keresztül ezt megköszönik. Így értem a metaforát – így értem azt a réteget, aminek a jelentősége ott óriási (és formalitásokkal bőven körített), míg nálunk szinte ismeretlen…

Nálunk ismeretlen volna, hogy az udvariasság jegyében megtörténhessen, ami a Japánban rendezett futball világbajnokság szinte minden meccsén megtörtént – hogy iskolák és lakóközösségek kapják az idegen csapat szeretetét feladatul, s ezt szívből és lelkesedéssel lássák el. A távoli vendégnek úgymond megteremtve a „hazai” szurkolótábort, akár felkészülve ezért az idegen kultúrából – hogy nehogy lelki támasz nélkül maradjanak a vendégek.  Ismeretlen volna, hogy egy állásinterjún ne a legfelkészültebb alanyt válasszák a meghallgatók – azért mert ő „túl jó nekünk”. Ismeretlen a kimondott udvarias korlátozása, és a helyette közösen megült „beszédes csend”. Sértő lehet az elnézést kérést is jelentő udvarias nevetés…

Ha végiggondolom, ez a kis kötet leginkább azért hasznos, mert ahogy rácsodálkozom a másképp hangsúlyos világra, talán nagyobb eséllyel tanulom meg a helyükön kezelni a magam kultúrájának hangsúlyait is. Most, amikor épp a legkevésbé fontosnak látszik a társas kapcsolatokban a figyelmesség, cafrangnak, feleslegesnek ebben a nagy, egoista egymáson taposásban. Tény, a társadalmi érintkezés szabályai lehetnek egy kényelmetlen, szűk kalicka rácsai – de anyagot is biztosíthatnak az emberek között kiépülő hidaknak. Ha végiggondolom, az egzotikum, a nevetés, a néhol tényleg örkényi mértékig abszurd és zavarba ejtő idegenség felett ez a kötet valójában a saját hiányosságainkra is rámutat - amikor jót nevetünk a világ túlfelén élők furcsaságain, valójában magunkat is kinevetjük…



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...