2014. szeptember 15., hétfő

Szeretjük-e még a meséket?



Mesékről kéne írnom, lévén e témakör lett a havi TÉMÁZUNK rovat áldozata – és írnék is, hisz oly lelkes voltam, amikor kiválasztottuk… Mégis, percek óta itt ülök a gép előtt és azon gondolkodom: mégis mi a túró az a mese? És akkor én most szeretem vagy sem? Egyáltalán, olvasok – vagy nézek – én meséket? És amit igen, az vajon „igazi” mese-e vagy valamiféle mesei hibrid? És ki dönti el, hogy mi is a mese valójában? Lassan már semmiben sem vagyok biztos…

Persze ha az ember felüt egy lexikont – jó, kicsit reálisabban: beüti a gugliba hogy „mese fogalma” – akkor számos nagyon okos definíciót kap a kifejezésre. Amelyek jó eséllyel csak még jobban összezavarják. Mert a mese – az nekem igazából megfoghatatlan. A mai értelemben vett gyerekmesékkel hadilábon állok: az egyszerű vonalú, világosan megfogalmazott konfliktusokkal, fekete-fehér szereplőkkel súlyosbított, garantáltan pozitív végkifejletű történetecskék nem az én világom. Nem adnak semmit, ami megérné a rájuk fordított időt – persze ettől még simán lehet, hogy egy hatéves kis lurkónak nagyon is sokat jelentenek, ezt bizony nem tudhatom. Így maradok azon az állásponton, hogy a mese: Köszönöm, nem!

Igenám, de amit manapság – köznyelvi értelemben – mesének tartunk, az bizony köszönő viszonyban sincs a klasszikus értelemben vett mesékkel: sem az angolszász tündérmesékkel, sem a mítoszokból-legendákból átemelt eredetmesékkel, sem az olykor mélyfilozófiai értelmű állatmesékkel, sem a régivágású, generációkon átívelő „közös tudás” letéteményeseként szolgáló népmesékkel (s a sor még bőven folytatható…). Hogy hogyan korcsosult el a hajdanvolt, elsősorban felnőtteket célzó, gyakran véres-horrorisztikus mese a mai vattacukor-kompatibilis Disney-álomgyárrá, arról akár doktori értekezések is születhetnének (nem lennék meglepve, ha születnének is) – ami engem mindebből most érdekel (hisz nem vagyok mesekutató, pláne nem célom tanulmányt írni – igazából jelen pillanatban fogalmam sincs, van-e egyáltalán bármi célom eme irománnyal) az, hogy ha elutasítom a mai értelemben vett meséket (gyerekmeséket) attól még szerethetem-e a klasszikus mesékre hajazó történeteket? Ugye igen?

Mert igazság szerint én szeretek mindent, ami mesei – nem mese, hanem hordoz magában egyfajta mesei attitűdöt. Hogy ez épp a mesélés módja-e, vagy a hős viselkedése, vagy a háttérvilág felépítése, az jószerével mindegy. A lényeg a gondolkodásmód, az érzés, ami olvasás közben elfog, a megfoghatatlan mágia, ami árad egy borzongató Grimm-meséből éppúgy, mint a Harry Potterből. Vagy – és leginkább – A Gyűrűk Urából, ha már itt tartunk. Mely műről – rajongásunk tárgyáról – tudjuk: tündérmese. Mégpedig minden idők egyik legnagyobb tündérmeséje. Pedig nem egyszerű, nincsenek benne igazán makulátlan hősök, nincs egyértelmű tanulság és nincs megnyugtatóan rózsaszín végkifejlet. Van viszont hősiesség a legváratlanabb helyeken, kitartás, barátság, segítőkészség, kudarc és talpraállás, küldetés és elbukás, áldozat és új esély. Valahogy úgy, mint az életben. Hopp, akkor tán a mese nem is annyira „mese”, hanem az életünk leképezése? Igen is meg nem is. Ahogy Tolkien professzor elutasította az egyértelmű allegória vádját, úgy nekünk is el kell utasítani a mesék egyértelmű megfeleltetését akármilyen való életbeli szituációknak. Inkább egyfajta szolid áthallás az, ami jelen van és jelen kell legyen – az én olvasatomban a mese, a jó mese mindenképp egyszerre szakít ki a valóságból és vezet vissza hozzá. Kiszakít, mert fantáziavilágba visz (hogy ez most Középfölde, Roxfort, vagy „az Óperenciás tengeren túl”, szinte mindegy) – és visszavezet, mert észrevétlen olyan ráismerésekre vezet (direkt nem írok tanulságot, gimis olvasónaplókat idéz), melyek adaptálhatók a mindennapokba. E tekintetben számomra a modern (és jó) fantasy például nem sokban különbözik a hagyományos népmesétől – hisz azokban is egyfajta valóságtól elszakított körülöttesben fogalmazódtak meg a mindennapok során alkalmazható bölcsességek. (Érdekes egyébként, hogy a népmeséket mindig kerültem, kimondottan irritáltak – aztán rátaláltam Boldizsár Ildikó mesekutató könyveire, és bár még most sem a kedvenceim, ma már elmondhatom: tudom értékelni őket.) 

Tehát a mese nekem: varázslat és ráismerés, kiszakadás a hétköznapokból és visszaút azokba. Egyfelől. Mert másfelől meg van a mesei attitűdnek egy olyan vonása, aminek ránézésre semmi köze az előzőekhez: a játékosság. Mert a mese bizony játékos is lehet – kell is, hogy játékos legyen olykor. Kell a humor, az irónia, a felszabadultság, a jóízű kacaj. Tudták ezt eleink is, nem véletlenül őriz számos humoros, ironikus, pajzán, olykor alpári mesét a szájhagyomány. A mesei humor egyfajta oldás – a gondok, bajok, nehézségek, mindennapi kis poklok feloldása, kinevetése. Visszatérés egyfajta elfeledett gyerekkorba, amikor a játék még egy természetes nyelv volt – kifejezése annak, hogy mi dolgozik odabent. Amikor mesét építünk magunknak, játszunk, nevetünk – ezt tesszük. 

Mindennapi mesénk...
(Amikor gondolkodtam ezen a bejegyzésen, menet közben rájöttem: megvan a magam napról napra épülő meséje. Aki követ facebookon, találkozhatott már kicsi Boo és barátai kalandjaival: egyszeri ajándéknak indult, egy reménytelennek tűnő nap felvidítására rendezte Zoli mókás kis életképbe a lakásban található plüssfigurákat – aztán hagyománnyá vált, s ma már szinte önálló életre kelt. A mese önmagát meséli napról napra – a plüssök szinte kikövetelik a napi kaland-adagjukat. Mi meg meghajlunk az akaratuk előtt és asszisztálunk meséjük továbbgördüléséhez. És néha már el se tudjuk dönteni, hogy mi éltetjük a játékot vagy a játék éltet minket…) 

Valahol így vagyok a mesékkel is: nem tudom eldönteni, hogy mi éltetjük tovább a meséket vagy a mesék éltetnek minket. De egy biztos: nélkülük valahogy szürkébb lenne minden.

Többiek a témában:
Miamona
Pupilla
Reea
Nima
Andi
Zenka
tigi
Magnolia
Bea
Czikornyai & Patza
Bubu Maczkó

19 megjegyzés :

reea írta...

Imádom Boo és barátai kalandjait ;)
Szeretem, hogy máshogy fogtad meg a témát, és minden szavaddal egyetértek. :) Én nem fejtettem így ki. Idő és helyszűke miatt is, mert nem hiszem, hogy 10-15 oldalnyit elolvasna bárki is, de tény, sokkal több van a témában annál, mint ami elsőre látszik ;)

Ilweran írta...

Köszi :)
Én most zavarba jöttem, mert szinte mindenki (akit eddig olvastam) kedvenceket sorolt meg régi meseélményeken nosztalgiázott, nekem meg ez totál kimaradt :) Nem is nagyon tudok felidézni régi meseélményeket, ritkán merengek a gyerekkoromon...
Most ez jött ki, na :) lehet hogy ha egy hét múlva írnám, már más lenne.

Miamona írta...

Nekem a te "definíciód" nagyon tetszik! :) "varázslat és ráismerés, kiszakadás a hétköznapokból és visszaút azokba" - tökéletesen összefoglalja a lényeget. Majd utánanézek ennek a kicsi Boo-nak is, mert érdekel :)

Ilweran írta...

Köszi :))) nézd meg a fotóimat facebookon, ott minden kiderül ;)

reea írta...

Nem akartalak zavarba hozni ;), de a magam részéről ezért szeretem ezt a témázást, mert még ha hasonulunk is, mégiscsak vannak benne különbségek, és a te esetedben teljesen más a megközelítés, ami kimondottan szórakoztató. ;)

Ilweran írta...

Jaaa, nem te hoztál zavarba, hanem a többi cikk miközben olvastam őket :)
De ja, pont ez a szórakoztató benne, hogy mennyire másképp közelítünk egy témához...

PuPilla írta...

Na, volt nekem is egy mondatom a piszkozatban, ami kb. úgy hangzott, hogy nem az egyszervolt kell ahhoz, hogy valami mese legyen, hanem a hangulat, a légkör. És ez az a szó, amit te megtaláltál, én meg hiába kerestem: mesei.

"a mese nekem: varázslat és ráismerés, kiszakadás a hétköznapokból és visszaút azokba." nagyon egyetértek!

Boo-ról és társairól jut eszembe, hogy olvastam egyszer egy párról, akik a gyerekeik számára rendeztek minden reggelre (?) bonyolult jeleneteket a műanyag dínóikkal, és imádták a gyerekek, meg persze el is hitték egy ideig, hogy a dínók életre keltek, na az a mese is építette önmagát egy jó ötletből. :)

Olyan nincs, hogy véletlen... épp ma tettek ki a postára egy plakátot... Boldizsár Ildikó Meseterápia előadás, itt a közelemben lesz, következő hónapban... és én is ódzkodom a népmeséktől kicsit. Lehet, hogy el kéne menni. :D

PuPilla írta...

Mindig kicsit olyan, mintha fel is osztanánk szempontok szerint, ki miről ír inkább, és pedig nem... csak itt jönnek ki a különbségek az értelmezésben, meg hogy ki mire vonatkoztatja a témát. :)) és ez izgalmas - ez az egyik legizgalmasabb része a témázásnak. Szerintem.

Andi írta...

Reggel olvastam a posztot, és rájöttem, hogy igen, én éppen erről nem akartam írni, mégis milyen jó, hogy valaki írt. Volt egy gondolatom, hogy kikopizok több dolgot a szakdogámból, a mesékről, a fontosságukról, meg ilyenekről, de rájöttem, hogy senki sem olvasná el, és amúgy is..... nem is akartam írni éppen ezért. Örülök, hogy ezeket a gondolatokat írtad! Köszi.

Zenka írta...

"Mert igazság szerint én szeretek mindent, ami mesei – nem mese, hanem hordoz magában egyfajta mesei attitűdöt. "
Minden egyes szavával egyetértek. És nem érdekelnek a további meghatározások... ;)

Ilweran írta...

Köszi :) sokat gondolkodtam ezen a dolgon, hogy a mesét kimondottan nem szeretem, de a mesei nagyon közel áll a kis szívemhez - és tökre örülök, hogy értitek és átérzitek mire gondoltam :)
Simán elhiszem, hogy egy gyerek elhiszi, néha még én is totál beleélem magam, hogy amíg nem vagyunk itthon, ezek a rosszaságok mit össze játszanak :D
Menj el, kíváncsi vagyok, mit szólnál! Nekem megdöbbentő volt olvasni, teljesen mást tanultam a népmesékről mint amit eddig gondoltam.

Ilweran írta...

Én köszi :) fura, mert tényleg mindenki annyira másról írt a téma kapcsán, de így szép ez. Nekem ez jött most ki, és bár tartottam tőle, hogy se füle-se farka, de most már örülök, hogy ilyen lett.

Ilweran írta...

Köszi :) asszem szabadalmaztatom ;)

reea írta...

Jó, én sem érteni magyar! Ez normális egy bloggernél, vagy nem? :D

Igaza van Pupinak, mintha felosztanánk, pedig nem is, de azt hiszem ez abból adódik, hogy mindenki saját magát írja a posztjaiba, és hát különbözünk. Hála az égnek! :)

Andi írta...

Nekem tényleg tetszik! :)

Ilweran írta...

Ah, alapkövetelmény a félreértésre való hajlam ;)
Tulajdonképpen egyik eddigi témázásnál sem emlékszem egyforma bejegyzésekre :)
Úristen, még a végén kiderül, hogy van egyéniségünk? :o

PuPilla írta...

Te jó ég... és szerinted fertőző? o.O

:DDDDDDDDDDDD

Ilweran írta...

Őszintén szólva remélem, gyógyíthatatlan is ;)

PuPilla írta...

Hm-hm, mindenesetre ha sikerül eljutnom, írok róla posztot :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...