Képzeljünk
el egy olyan alternatív világot, ahol az emberek tizenhat éves korukban
magukba fogadnak egy démont, aki attól kezdve bennük él, irányítja az
érzéseiket, átalakítja őket. Démont magunkba fogadni kötelező, de
válogathatunk. Vannak különböző démontörzsek, lehet alkesz-, hernyó-,
sargatanas- vagy asmo-démonunk, és még számtalan fajta. Mindnek megvan a
maga „jó” tulajdonsága, de mind kér érte valamit cserébe. Az asmo démon
például vásárlásmániát olt a lányokba, akik aztán plázákban élik le az
életüket és hajszolják a pénzért megvehető szépséget, boldogságot. A
lill démon igéző nőt csinál a legrondább lányból is, cserébe viszont
élethosszig tartó szorongást ad. A sargatanas démon erőt ad, félelmetes
kinézetet és izomhegyeket, de elszívja a fiúk agyát. A tizenévesek a
démonoltás lázában égnek, a sztárok egy-egy démontörzset reklámoznak,
ki-ki magába fogad próbaképp egy-két démont, aztán lecseréli, de a
végleges választást senki nem kerülheti el.
Vannak
azonban, akik lázadoznak az előre kiszabott út ellen, mint a tizenéves
Lilith, aki anyja halála után az alkesz démon fogságából szabadulni
képtelen apjával él egy budai panelben. Mikor a szomszéd gyilkosság
áldozata lesz, Lilith élete fenekestül felfordul, jelekre lel, melyekből
arra következtet, hogy anyja mégsem halt meg, társaitól egyre jobban
elszigetelődik, ám hirtelen barátkozni kezd vele egy ködgrufti lány, aki
a démonok ellen küzdő csoporthoz tartozik. Lilith előtt feltárul egy új
világ lehetősége, egy olyan világé, ahol önmaga maradhat, ahol nem
irányítják démonok, ahol felveszi velük a küzdelmet, és ahol társakra
lel.
A
sorozat első, 9…8…7… című kötetében megismerjük Lilith-et és ezt a
démonok, ködgruftik, gruftik által benépesített Budapestet. Hogy hogy
kerültek démonok a városunkba, az csak a későbbi kötetekben derül ki, de
nem is érdekes, annyira jól működő, kompakt világot tár elénk
Böszörményi Gyula, hogy nem hiányzik semmilyen magyarázat hozzá.
Ifjúsági fantasy-sorozatokkal manapság Dunát lehetne rekeszteni, épp
ezért nagy öröm, amikor az ember kezébe ilyen kiemelkedő darabok
kerülnek. A könyv eleje egy pillanat alatt beszippant, és aztán nem
enged, még viszonylag felnőtt fejjel sem. A történet még csak alakul,
amikor már nyakig benne vagyunk a démonok uralta „alternatív”
valóságban, és nagyon nem nehéz belehelyezkednünk, talán mert annyira
nem is különbözik a mi világunktól. Veszélyes fegyver az allegória,
könnyen beletörhet a legjobb szerzők bicskája is, de Böszörményi nagyon
profin bánik vele. Épp annyi áthallás van a könyvben, amennyi ahhoz
kell, hogy „lássuk” magunk körül a valóságos démonainkat, de nem esik
túlzásba. Ez nagyrészt megmarad a folytatásokban is, bár egy-két helyen
picit azért rezeg a léc, de erről majd később.
Mindamellett,
hogy egy komplex, a miénkre hasonlító világot kapunk, izgalmas, pörgős
történetet olvashatunk a Rémálom Könyvek első részében. Lilith, miután
megtudja, hogy édesanyja valóban él, ám kísérlete, hogy megtalálja,
kudarccal végződik, és akiben a legjobban bízik, az is elárulja,
csatlakozik a gruftikhoz, akik profi démonvadászt képeznek belőle, ám
hibát követ el, amiért súlyos árat fizet. A könyv igazi különlegessége a
befejezése, ami két verzióban íródott, és az olvasók szavazata döntötte
el, hogy a második kötet melyik „utat” követi. Mivel egyben olvastam a
trilógiát, nem volt probléma, mert rögtön megnézhettem, de ha ezt a
megjelenéskor kapom meg, frászt kaptam volna, hogy nem tudom, most akkor
mi is van… Egyébként jópofa dolog, és kíváncsi lennék, hogy ha a
„másik” befejezés a nyerő, akkor vajon hogy hozta volna vissza a
történetbe a démonokat az író.
Mivel
a trilógiáról egyben írok, innentől kezdve óhatatlanul lesz néhány
spoiler, aki szeretné ezután elolvasni, és semmit nem akar megtudni az
első rész történéseiről, az inkább ne olvassa tovább, hanem vegye kézbe a
könyvet, mert érdemes!
