2017. május 12., péntek

Selymeim - Noa és Palya Bea, Művészetek Palotája

Régóta szerettem volna bemutatni a magyar közönségnek az engem inspiráló énekes-dalszerző nőket... Mondta Palya Bea egy interjúban – a selymeit, úgymond; dalos-tündéreket, zenész-amazonokat, akik megérintik, provokálják, felszabadítják, meghökkentik. A Selymeim – énekesnők a nagyvilágból sorozatában hallhattuk már a kurd származású Çiğdem Aslant, ellátogatott hozzánk Mayra Andrade a Zöldfoki-szigetekről, s 2017. május 8-án, hétfőn a csodálatos Noa (Achinoam Nini) jött el Budapestre Bea vendégeként.

Nem tudom, felmérni se, nemhogy átérezni, hogy ehhez mekkora bátorság kell! Kiállni a színpadra, a zenészek társaságában, akikkel együtt születtek a dalok, és megnyitni egy koncertet annak tudatában, hogy az egyik bálványozott kedvenced ott vár a maga belépőjére a színfalak mögött, és téged hallgat… Nem tudom, Beának ez külön fűszer-e, vagy tényleg ennyire megnyitották a koncertek, a tapasztalatok, a bátran keresett játszótársak, a random trip - hogy most már ennyire hangoltan képes bármikor, bárhol felszabadulni… de ezen az estén a saját dalok is valami hallatlan teljességgel szárnyaltak. A Selymeim estéit mindig Bea nyitja meg, néhány ráhangoló, minket bemelegítő dallal, a jól ismert játszótársakkal: Bodoczki Ernővel a bőgő mögött, Czirják Tamással a doboknál, ifjabb Tóth Istvánnal, akinek a gitár, Gerzson Jánossal, akinek hol az oud, hol a buzuki szabadul el a keze alatt – és Szokolay Dongó Balázzsal, akit imádok, aki olykor szerintem sok, olykor annyira, hogy nem tudom hogyan tolerálják az elszállásait a többiek, de aki nélkül ez a zene, ez a Bea körül keringő közös varázslat nem lenne az a kiszaggató erő, ami bármilyen hangulatomból kiránt, visz magával, és nem ejt le utána sem, ha én engedem el.


Ilyen volt az a bemerítő pár dal az elején, hogy aztán bejöjjön Noa és immár húsz éve állandó partnere, Gil Dor a gitárral – és belakják a színpadot. Félelmetesen széles az a távlat, amit Noa a zenéből befog! Szinte ijesztő, mennyire gátlástalanul nyúl bármilyen műfajhoz. Hogyan énekel autentikus jemeni népdalt például, egykori szülőhazája zenéjét, nemcsak a hajlításokba, de egész testtel, a mozdulatokban is visszatérve oda. Hogyan énekel jól ismert klasszikust, szívből benne maradva a komponált világban. Hogyan szabadul fel egy improvizációba a korai lemezek egyikéről előkerült, New Yorki hatásoknak jóízűen alámosolygó dalban. Hogy ne az jusson eszembe: mintha ezt Paul Simon és Art Garfunkel találta volna ki… hanem ez: ilyenek voltak, Art és Paul ilyenek voltak a legjobb pillanataikban. Noa telilélegezte a színpadot és az ujja köré csavarta a nézőket – és szerintem így még senki nem énekeltette meg MÜPA Bartók Béla Hangversenytermének közönségét, ahogyan ő.

Hogyan énekel popot... hogy jelzőnek ez jusson az eszembe: egyszerűen jobban. Engem ezek a világos szerkezetű mókák olyan könnyen elejtenek – engem ritkán ingerel a pop bármire is. De amikor ilyen előadók ragadják meg vele a figyelmem, mint Noa, akkor mindig kicsit elszégyellem magam. Mert látom, ahogyan komolyan veszik ő és Gil Dor, ahogy teljes komolysággal élik ezeket a könnyed, egyszerű dolgokat is. El tudom képzelni, hogy Noa valakinek sok. Hogyne volna sok, aki ilyen kegyetlen pontossággal érez szöveget Bach-futamokra, soult, bluest idézve az előadásmódba –  de így is megtartva a Tamás templom egykori karnagyának világos zenei mértanát… egy kiteljesült pálya királynője állt a színpadon, aki pápáknak énekelt, aki operaénekesektől popsztárokig duettezett a legnagyobbakkal, s aki itt, Budapesten sem spórolt egy dekányit se magával. Én elhiszem neki, hogy nem akarta, hogy tényleg nem akarta, hogy véget érjen ez az este. Igen el tudom képzelni, hogy valakinek – akár hallgatóként, akár előadóként – sok…

Beának nem volt az, és ezt elképesztően jó érzés leírni – (az ő szavaival élve) roppant élvezetesen alakult az a színpadon a szemünk láttára születő friss és törékeny viszony. A közösen előadott, egymástól tanult, egymást is tisztelő dalok alatt egyszerűen megnőtt a terem hőfoka. Emberek, ezt hallani kell! Valahogy rá kéne venni Beát, hogy ha mást nem, egy erős válogatást jelentessen meg a Selymeim koncertfelvételeiből, mert ezt nagyon sokaknak kellene hallani! A fantasztikus vendégeket, és Palya Beát, amint világsztárok méltó partnere – ezt is baromi jó érzés leírni… Tényleg nem akarták a zenészek se, hogy véget érjen a muzsika, megkaptuk a ráadás után a ráadás ráadását – Noa és Gil Dor még utoljára visszacsábult a színpadra egy Ave Máriára…

A sorozat folytatódik, s Bea most nevekkel is szolgált a MÜPA Magazin beharangozó interjú végén, hogy kiket csábítana ide szívesen egy közös produkció erejéig: Lizz Wright, Mari Kalkun, Helene Boksle, Mor Karbasi, Céu, Lamia Beioui, Martha Mavroidi és Beth Hart! Isten az égben Bea, ha ide tudnád csalogatni Beth Hartot egy közös blues-adásra… 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...