Miamona’s Reading Challenge 2016 – összegezzünk…

A nagy várólista-csökkentő hadművelet mellett hagyományosan Miamona kollegina éves könyves kihívása az egyetlen, amire jelentkezem, és azt hiszem, amíg az ő lelkesedése tart, addig ez így is marad :) Kellőképpen flexibilis kihívás, hisz azt pattintok az egyes kategóriákba, amit akarok, a háziasszony fantáziája pedig garancia arra, hogy ezen kategóriák mindig szellemesek és élvezet megkeresni a hozzájuk leginkább illőt az éves olvasmányok közül. Nézzük az idei termést – ezt legalább sikerült is teljesíteni, bár idén azért ki kellett használnom a jolly joker adta lehetőséget…

1. Frissensült  

„Idei, 2016-os, friss, ropogós, új megjelenés. Lehet külföldi vagy magyar, regény vagy novelláskötet, képregény vagy zsoltáros könyv. A lényeg, hogy ide véle, melegébe'!”

A frissensültek még mindig többségben vannak az olvasmányaim közt, ami jó is meg nem is, lényeg hogy van miből válogatni. Kapjon itt helyet az eddig úgy tűnik, legjobb élményt nyújtó idei megjelenés, a nagyon-nagyon várt új Robert Galbraith krimi, a Gonosz pálya.

2. Madarat tolláról 

„Ne kérdezzétek hogy pattant ki a fejemből, a lényeg, hogy valamiféle madár szerepeljen vagy a címben vagy a borítón. Szárnyaljunk szabadon, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle...”

Ha-ha, meg voltam róla győződve, hogy ezt a kategóriát bukom, ha nem fejezem be még idén Donna Tartt gigantikusra nőtt Aranypintyét (nem fogom) aztán megakadt a szemem a kiírás „vagy a borítón” kitételén. Hurrá-hurrá, A varázslókirály telis-teli van hollókkal, szóval röppen is ide a kettes ponthoz.

3. Gyerek-gyerek-gyerek...

„Jó, tudom, ezzel hajlik leginkább magam felé a kezem, mert amúgy is vonzanak engem a gyerekek, mármint normál módon...:) A megkötés itt egy kicsit szigorúbb, legyen a könyv főszereplője (vagy egyik főszereplője) egy maximum 10-12 éves gyerek.”

Még mindig nem annyira vagyok oda a „gyerekes” olvasmányokért, az előre becélzott Backman-könyv is kimaradt, de azért csak beficcent helyette pár török mesenovella – a Léggömbök a magasban egyébként szuper olvasmány, bátran ajánlom mindenkinek.

4. Al dente

„Az olaszok tudnak. Szerintem nem is akárhogy! Eddig valahányszor olvastam tőlük, még nem nagyon csalódtam. Aki ismeri már a dörgésüket, azért, aki meg még nem, azért keresse velem együtt a társaságukat. Tehát olvassunk (legalább) egy könyvet olasz szerzőtől. Nem kell belemennünk a részletekbe, hogy Olaszországban élő legyen-e vagy elég ha ott született, rátok bízom, csak olasz legyen,ízig-vérig!”

Komolyan vérzik a szívem amiért épp ez maradt ki, pedig egész évben motoszkált a fejemben Baricco, de mindig eléfurakodott valaki más. Sebaj, majd jövőre!

5. Made in Hungária

„Úgy érzem, sokkal több figyelmet érdemelnek hazai valaha volt és mai aktív íróink, költőink. Olvassunk hát tőlük is,(legalább) egy magyar szerző, (legalább) egy magyar művét. Ugyanaz vonatkozik a részletekre, mint az előbb, illetve lehet akár szerkesztésről is szó, csak ez esetben a szerkesztett művek is magyar tollból származzanak és magyar nyelven legyenek.”

Ha már az előzetes tervbe is őt tettem, akkor legyen a Horgonyhely, végre sorra került és nem okozott csalódást!

6. Borzongás

„Mostanában sokat volt igazi ködös, misztikus időjárásban részünk, lehet, hogy ezért is kezdett el annyira vonzani a borzongás. Itthon elkezdtünk ilyen jellegű filmeket is nézni, és mivel ez sem az a műfaj, amit olyan gyakran vennék a kezembe könyv formájában, ám, amikor mégis megteszem, be kell látnom, hogy tetszik, arra gondoltam legyen ez egy kicsit tudatosabb. Szóval olvassunk valami és bármi borzongatót! Lehet az horror, thriller, krimi, sci-fi, cli-fi, amit akartok, a lényeg, hogy a szőrszálaink az égnek álljanak, és kétszer is meggondoljuk, hogy fel merünk-e kelni, ha moccan valami a sötétben...”

Rá kellett néznem az olvasmánylistámra, hogy vajon olvastam-e én egyáltalán borzongató könyvet idén (a botrányosan félresikerült Tortúra-olvasást hagyjuk, ott fegfeljebb az borzongat, mennyi felesleges órát pazaroltam rá…). Persze majd kiütötte a szemem a Sóbálvány – Shirley Jackson novelláinál kevés borzongatóbb (a szó nem direkt horrorisztikus értelmében) írást olvastam valaha. Félelmetesen erős.

7. Hát ez kriminális!

„Hogy egyáltalán nem olvasok krimit, az tényleg kriminális! Nem, nem és nem. Nem akarom, hogy egyáltalán, semmilyen mértékben, formában ne feküdjön nekem a műfaj. Nem és kész. Olvassunk krimit! Kri-mit akar... hahaha. Ennyi!”

Egyre jobban bírom a krimit, volt idő, amikor nettó időpocsékolásnak éreztem, viszont mostanában annyira szét vagyok csapva lelkileg-szellemileg egyéb okokból, hogy leginkább egy pörgős, kemény, nyomozós cucc tud lekötni – legyen az könyv vagy film. Soha ennyi krimit még nem olvastam és néztem, mint idén. A legemlékezetesebb a nyári olvasási hisztiből kirángató Black Out – kíváncsian várom, megjelenik-e jövőre a folytatás…

8. Cím: Eres ökör?

„Gondolom ettől most mindenki szemöldöke kicsit a homloka közepére szaladt. Nem karácsonyi puncsoztam be, pont ezt a reakciót keresem. :) Olvassunk olyan könyvet, aminek annyira hülye címe van, hogy már furdalja az oldalunkat a kíváncsiság, hogy ez meg mi a fenéről szólhat...”

Nagyon gyúrtam az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?-ra, de nem voltam Dick-kompatibilis lelkiállapotban mostanság – ettől függetlenül még mindig úgy gondolom, hogy az „all time leghülyébb könyvcímek” toplistán is dobogós lehet. Helyette olvassuk ide Valente kisasszony meséjének második felvonását: A lány aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt szerintem tökéletesen fura cím.

9. Mestersége???

„Annyiféle furmányos, érdekes és sosem hallott mesterség létezik a világon. Régebben tetszett például, amikor festőkről, gésákról vagy éppen muránói üvegfúvókról olvastam, de a gyöngyhalászok élete is nagyon érdekelne, csak ezzel is pont úgy vagyok, mint a történelemmel, hogy amíg nem ültetik nekem érdekes történetbe, addig nem köt le, és nem szánom rá magamat. Keressünk és olvassunk hát olyan regényt, és ez itt most megkötés, hogy ne dokumentarista leírás legyen, amelynek középpontjában valami számunkra érdekes mesterség bemutatása áll. Elég, ha a középpontjában áll, nem kell, hogy az egész könyv, 100%-ig csak arról szóljon, csak 1-2 jelenetnél, mozzanatnál azért kicsit többet mutasson belőle. :)”

RÉNRENDŐR :) Olivier Truc Sámándobját nagyon szerettem olvasni, megvan benne minden, amit én kedvelek a skandináv krimiben: borzongás, észak, hideg, társadalomkritika, karakteres szereplők, hagyományok és modernitás ütközése és töméntelen mennyiségben folyó alkohol. A rénrendőrség és tevékenykedése csak hab a tortán.

10. Hahota

„Nevetni jó. Én az életben nagyon sokat szoktam, állítólag van, hogy minden különösebb ok nélkül is... :) Humor nélkül nincs szerelem, nincs élet, mégis, könyvekben valamiért nem nagyon keresem a kifejezetten humoros, derűs írásokat, pedig, ha a kezembe akad egy, mint mondjuk nemrég Durrell vagy Jonas Jonasson, rájövök, hogy tetszik, és igenis tudom értékelni, és önfeledten kikapcsolódni, szóval rajta, olvassunk valamit, amitől a hasunkat fogjuk a nevetéstől!”

Még mindig nem a szívem csücske a direkt nevettetés, de idén biza szükségem volt rá és nem is esett rosszul. Ben Aaronovitch Föld alatti suttogása beváltotta a hozzá fűzött reményeket – szellemes varázslós nyomozgatás, ami közben jó eséllyel legurulsz a kanapéról a nevetéstől.

+1 Játszd újra, Sam!

„Ezzel a kategóriával, mint eddig is, ha az én listámat követitek, kiválthattok egy számotokra kevésbé tetszetőset. Régebben kategorikusan kijelentettem, hogy márpedig én nem fogok újraolvasni semmit, mert közben mennyi újdonságot szalaszthatok el, hisz így is túl rövid az élet, túl sok a könyv, bla-bla-bla, aztán szépen, évente elkezdett beficcenni egy-egy újrázás, és elkezdtem ráérezni a gyönyörére. Hogy ez a sor ne szakadjon meg, vegyünk elő valami abszolút kedvencet, amit már olvastunk, és megfogadtuk, hogy bizony újra magunkévá szeretnénk tenni! Most itt az alkalom!”

Idén elkezdtem (bár befejezni sajnos nem tudtam) a nagy Woolf-újraolvasás projektet, úgyhogy van bőven miből válogatni ide. Woolf még mindig szerelem, minden egyes könyvét imádom – álljon most itt a titkos kedvenc Felvonások között.

Jó játék volt :) Találkozunk jövőre?

Doug Dorst – J. J. Abrams: S

„Kurva jól néz ki és kibaszott fárasztó olvasni.” (Amadea)

Ennél frappánsabb egymondatos kritika nem is kell ennek a könyvnek. A karácsonyi könyves szezon legnagyobb szenzációja volt a filmes J. J. Abrams (Lost, Star Wars – Az ébredő erő, Super 8, Alias) és az ő szellemírója, Doug Dorst „mystery box” köntösben kiadott regénye-társasjátéka-kirakója, a magyar könyvpiacon egyébként valóban évek óta nem látott igényességgel kiadott S. Ez volt a könyv, ami minden könyvmolynak kellett – és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a nagy kérdés is adta magát: vajon a szemfényvesztő külső és az ínycsiklandó ötlet mögött lakik-e valami vagy csak egy gigantikus lufi az egész?

Hatalmas megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy bizony lakik. Az S igazi kaland, bele kell veszni, hagyni neki időt, rászánni egy halom energiát – csak így lehet. Listamániás olvasóknak, akik csak azért vesznek kezükbe könyvet hogy izibe kattinthassanak a goodreads-en hogy még egyet kiolvastak, nem való. Felhőtlen szórakozást keresőknek sem, mert bár a sztori elég szórakoztató, jó eséllyel halálra fog idegesíteni a sok szirszar amit ráaggattak. Viszont aki valami igazán különlegesre vágyik, ami felrázza az egyforma könyvek százai között, kicsit visszaadja a könyvek világára való gyermeki rácsodálkozást, a nagybetűs élményt, ami egy újabb könyvet (egy újabb rejtélyt) kinyitva elfog, annak az S tökéletes választás.

Nekem elsősorban játék. Játék a szavakkal, a képekkel, a kódokkal, az utalásokkal, az ezer szinten áthallásos egymásba játszó történetekkel. Imádtam párhuzamokat keresni a beékelt regény, a fiktív szerző élete és a margón levelezők megpróbáltatásai között. Imádtam a kihagyott jeleket, a meg nem magyarázott levélváltásokat, a felfedezést, hogy az élet kezd beszivárogni a könyvbe, amikor kutatóink már nyilvánvalóan találkoztak és nem „csak” a jegyzetekben kommunikálnak. Imádtam, hogy esélyem sincs mindent megtudni és kombinálhatok kedvemre. És hogy felállíthatom én is a saját Straka-teóriámat.

A játék középpontjában egy fiktív szerző, a „huszadik századi íróóriás” V. M. Straka Thészeusz hajója című regénye áll – e regény könyvtári példányának lapjain kezd levelezésbe a tizenéves kora óta Straka bűvöletében élő kirúgott doktorandusz, Eric és a szerzővel még csak ismerkedő végzős irodalom szakos Jen. Straka műveitől elválaszthatatlan a Straka-rejtély, lévén az íróról soha nem sikerült bebizonyítani, ki volt valójában – nem csoda, hogy az unalmas könyvtári munkájától és leendő éhenkórász bölcsész jövőjétől közepesen frusztrált Jen is saját kutatásba kezd. Mely kutatás egy ponton elválaszthatatlan lesz Eric jegyzeteitől és kettejük levelezésétől, annyira, hogy a valóság szép lassan beférkőzik a műbe és ők ketten egy potenciális titkos társaság utáni nyomozás közepén találják magukat. És ahogy a Thészeusz hajója, Straka és fordítója, F. X. Caldeira rejtélye, kettejük kapcsolata és az egyetemi és nem-egyetemi körök beavatkozása kezd átláthatatlanul összegabalyodni, hirtelen sokkal több forog kockán, mint hogy kiderítik-e ki volt V. M. Straka.

Na ilyet NE csináljatok mert utána marha nehéz visszalegózni mindent a helyére :) 

Egy irodalmi nyomozás mindig izgalmas a hozzám hasonló lelkes de kontár irodalmárok számára – azonban egy efféle irodalmi nyomozásra épülő játék legalapvetőbb próbatétele számomra mindig az, képes-e elhitetni velem a szerző, hogy a mű(vek) mely(ek) után a nyomozás folyik, valóban képes(ek) annyira megragadni az olvasó-kutatót, hogy mindent félredobva neki(k) szentelje figyelmét. Ha a „könyv a könyvben” önmagában működik, minden adott a sikerhez. Ha nem, lehet akármilyen fantáziadús a körítés, annyi az egésznek. Ennek eddigi legszebb általam olvasott példája A. S. Byatt Mindenem című remekműve, melyben sikerült tökéletesen felépítenie a szerzőnek két viktoriánus költőóriás életművét és elhitetni velem nem csak azt, hogy a műveik a legnagyobbak közé tartoznak, hanem hogy úgy értelmeződnek át, ahogy haladunk előre a nyomozásban. Magam is meglepem vele, de az S hasonló bravúrt vitt véghez – a Thészeusz hajója tán az egész projekt legjobban sikerült része, Dorst meglepően jól ír és sikerült teljesen behúznia a Straka-rejtélybe már pusztán a regénnyel is.

Adja magát a kérdés (ha már a Thészeusz hajója és az S középpontjában is az identitás kérdése áll): vajon értékelhető önmagában egy ilyen mű? Bevallom, ennek (tán öncélú) illusztrálására született az előző bejegyzés – választ nem leltem, de nagyon jól szórakoztam közben. Mindenesetre a megannyi, identitást firtató kérdés mellé felvéshetjük ezt is: vajon a „regény a regényben” mikortól válik önálló regénnyé? És vajon mi adja az S elsődleges varázsát – az ötlet (azaz a kinézet, a játék, a mellékletek) vagy az alaptörténet (azaz a Thészeusz hajója)? Ha Jen és Eric egy ostoba fércmű körül produkálták volna magukat nekünk, akkor is kajálnánk? Esetleg a Thészeusz hajója megítélését javítja aránytalan mértékben a köré húzott felhajtás? Számomra ezek a kérdések csodásan összecsengenek a regény által felvetett kérdésekkel és ha ez tudatos, emelem kalapom Doug Dorst előtt. Ha meg csak az én belemagyarázásom, hát, így jártunk…

Az ilyen oldalaktól hullik ki az ember haja - egy dolog a sok firka meg a színek,
de az össze-vissza nyilazások... 

Ami az olvasásélményt illeti: valóban kurva fárasztó. Ezt a könyvet nem lehet egyszer elolvasni. Illetve hát lehet, csak minek... Több olvasási módszer terjed a neten, hogy kinek mi az ideális, azt mindenkinek magának kell megtalálni, én sokáig törekedtem arra, hogy előbb elolvassam a Thészeusz hajóját, bármiféle jegyzet nélkül, de folyton elvonták a figyelmem az összefirkált margók, úgyhogy áttértem az egy fejezet TH – egy fejezet az első levélváltásból (kék-fekete) taktikára. Aztán jött az újraolvasás a második kör levelezéssel (narancs-zöld) és a pofonnal, mert a különböző színű levélváltásokat nem lehet egymástól függetlenül olvasni, bár legalább négy idősíkon születtek, összefüggő szövegtestet alkotnak, tehát vissza- és vissza- és visszaolvasás. Mire a végére érsz, az első kör levelezést jó eséllyel negyedszer olvasod. És akkor még nem beszéltünk a mellékletekről, melyeknél sehol nincs jelezve, hogy melyik időszakhoz (azaz melyik levélváltáshoz) kapcsolódnak, szóval könnyű lyukra futni. Persze lehet még vagy ezerféleképp, és akkor sem történik semmi, ha egyszerre olvasod az egy oldalon lévő összes bötűt, ha vállalod hogy elspoilerezel magadnak egy csomó mindent, de mégiscsak időrendben ad ki egy nagyjából összefüggő történetet. Nagyjából, mert van, ami kimarad, hisz miután találkoztak, hőseink nem teszik meg nekünk azt a szívességet, hogy mindent leírjanak.

Időrabló, az biztos, de nekem megérte. Rég szórakoztam ilyen jól olvasás közben – miközben pontosan tudtam, hogy az orromnál fogva vezetnek. Mert az egész rejtélyesdi elsődleges mozgatórugója valóban egyszerű mint az egyszeregy. Elképzelem egyébként, mekkora élmény lehetett ezt a könyvet összerakni – ötletelni, megírni a Thészeusz hajóját, körérakni a Straka-rejtélyt, aköré a Jen-Eric nyomozást; összefirkálni a kész művet, képeslapokat írni, szalvétára rajzolni… Imádtam volna ezen dolgozni! (Jó, nyilván nem a határidő szorításában.) Azt hiszem, ez a jelenkori hagyományos (populáris) könyvkiadás csúcsa – és amikor minden egyre inkább a digitália felé tolódik, állati jó érzés hogy valaki csinál még ilyet :)

(Egyetlen apró kritikám van a magyar kiadással kapcsolatban: Caldeira többször előre- és visszautal a saját jegyzeteire, folyamatos számozással – ezek követése a kódok megfejtéséhez elengedhetetlen. A magyar változatba viszont fejezetenkénti számozással kerültek a jegyzetek. Apróság, és nem is teszek úgy mintha magam akartam volna megfejteni a kódot, simán ráhagytam Jenre, de azért bosszantó baki.)

Kiadó: Geopen

Fordító: M. Bíró Júlia - Bélai Krisztina 

Mazsoláznivaló kezdőknek és haladóknak: Thougths On „S”

Miamona’s Reading Challenge 2016

…mert Miamona könyves kihívására nem lehet nemet mondani…

Pedig idén aztán tényleg nem akartam több tervet, kihívást, listát, tag-et, rossznyavalyát a nyakamba venni, úgy gondoltam, bőven elég a várólista-csökkentés, de aztán megláttam Miamona kollegina hagyományos kihívásának idei kiadását és ismét csak úgy jártam, hogy annyira szórakoztató kategóriákat állított össze, hogy nem tudtam nekik ellenállni :) főleg kettőnek, amire egyből beugrott egy-egy ideális (és vicces) jelölt. Persze a többire is van (nagyjából) ötletem, aztán majd lehet, megint úgy járok, mint tavaly, hogy mindent olvasok, csak azokat nem, amiket év elején belőttem az egyes kategóriákra. Persze ha így lesz, annál jobb játék lesz utólag sakkozni az olvasottak és a kategóriák összepárosításával (ugye?).

Lássuk az idei 10+1 kategóriát (a leírásokat szemérmetlenül loptam a kihívás gazdájától):

1. Frissensült  

„Idei, 2016-os, friss, ropogós, új megjelenés. Lehet külföldi vagy magyar, regény vagy novelláskötet, képregény vagy zsoltáros könyv. A lényeg, hogy ide véle, melegébe'!”

Nos, elég sok idei könyvet szándékozom elolvasni, szóval ide egész biztosan lesz mit bepasszírozni :)

2. Madarat tolláról 

„Ne kérdezzétek hogy pattant ki a fejemből, a lényeg, hogy valamiféle madár szerepeljen vagy a címben vagy a borítón. Szárnyaljunk szabadon, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle...”

Hmmm… Azonnal beugrott A hollókisasszony, annál madarasabb könyv nem is kell, de hát azt már olvastam, ami persze nem kizáró ok, de mégiscsak illene majd valami új madarast találni… madár-madár-madár kerestetik…

3. Gyerek-gyerek-gyerek...

„Jó, tudom, ezzel hajlik leginkább magam felé a kezem, mert amúgy is vonzanak engem a gyerekek, mármint normál módon...:) A megkötés itt egy kicsit szigorúbb, legyen a könyv főszereplője (vagy egyik főszereplője) egy maximum 10-12 éves gyerek.”

Pfff… én épp ellenkezőleg, nem annyira szívesen olvasok gyerekekről és/vagy gyereknézőpontból, szerencsére Ove akkora hatással volt rám, hogy a másik Backman-csodát egyre csak halogatom, úgyhogy A nagymamám azt üzeni, bocs! lesz ide a tökéletes jelölt.

4. Al dente

„Az olaszok tudnak. Szerintem nem is akárhogy! Eddig valahányszor olvastam tőlük, még nem nagyon csalódtam. Aki ismeri már a dörgésüket, azért, aki meg még nem, azért keresse velem együtt a társaságukat. Tehát olvassunk (legalább) egy könyvet olasz szerzőtől. Nem kell belemennünk a részletekbe, hogy Olaszországban élő legyen-e vagy elég ha ott született, rátok bízom, csak olasz legyen,ízig-vérig!”

Baricco. Naná. Nem telhet(ne) el év nélküle!

5. Made in Hungária

„Úgy érzem, sokkal több figyelmet érdemelnek hazai valaha volt és mai aktív íróink, költőink. Olvassunk hát tőlük is,(legalább) egy magyar szerző, (legalább) egy magyar művét. Ugyanaz vonatkozik a részletekre, mint az előbb, illetve lehet akár szerkesztésről is szó, csak ez esetben a szerkesztett művek is magyar tollból származzanak és magyar nyelven legyenek.”

Sosem volt olyan törekvésem, hogy ennyi meg ennyi százalékban hazai szerzőtől olvassak vagy ilyesmi de most is csücsül a várólistámon több magyar szerző keze alól kikerült mű, egész biztos, hogy Kleinheincz Csilla és Moskát Anita regénye például sorra kerül idén.

6. Borzongás

„Mostanában sokat volt igazi ködös, misztikus időjárásban részünk, lehet, hogy ezért is kezdett el annyira vonzani a borzongás. Itthon elkezdtünk ilyen jellegű filmeket is nézni, és mivel ez sem az a műfaj, amit olyan gyakran vennék a kezembe könyv formájában, ám, amikor mégis megteszem, be kell látnom, hogy tetszik, arra gondoltam legyen ez egy kicsit tudatosabb. Szóval olvassunk valami és bármi borzongatót! Lehet az horror, thriller, krimi, sci-fi, cli-fi, amit akartok, a lényeg, hogy a szőrszálaink az égnek álljanak, és kétszer is meggondoljuk, hogy fel merünk-e kelni, ha moccan valami a sötétben...”

Óóó, bár épp tavaly állapítottam meg, hogy a horror nem az én műfajom, a várólista-csökkentős játékba azért csak betettem egy Stephen Kinget, nála borzongatóbb aligha kell, illetve itt les rám a polcon a Mint senki más, amit lassan illő lenne sorra kerítenem, szóval itt is lesz miből válogatni.

7. Hát ez kriminális!

„Hogy egyáltalán nem olvasok krimit, az tényleg kriminális! Nem, nem és nem. Nem akarom, hogy egyáltalán, semmilyen mértékben, formában ne feküdjön nekem a műfaj. Nem és kész. Olvassunk krimit! Kri-mit akar... hahaha. Ennyi!”

A krimi az utóbbi években nekem egyre jobban bejön, szóval tuti nem telik el nélküle az év. Érzésem szerint lesz valami skandi krimi, reményeim szerint hamarosan kiadják a Cormoran Strike-sorozat harmadik részét magyarul, talán jön új Dennis Lehane, úgyhogy itt is lehet miből válogatni majd.

8. Cím: Eres ökör?

„Gondolom ettől most mindenki szemöldöke kicsit a homloka közepére szaladt. Nem karácsonyi puncsoztam be, pont ezt a reakciót keresem. :) Olvassunk olyan könyvet, aminek annyira hülye címe van, hogy már furdalja az oldalunkat a kíváncsiság, hogy ez meg mi a fenéről szólhat...”

Hahaha, ez volt az egyik kategória amire egyből ugrott az ideális jelölt, ami - szentségtörés ide vagy oda - szerintem az „all time leghülyébb könyvcímek” toplistán is dobogós lehet: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

9. Mestersége???

„Annyiféle furmányos, érdekes és sosem hallott mesterség létezik a világon. Régebben tetszett például, amikor festőkről, gésákról vagy éppen muránói üvegfúvókról olvastam, de a gyöngyhalászok élete is nagyon érdekelne, csak ezzel is pont úgy vagyok, mint a történelemmel, hogy amíg nem ültetik nekem érdekes történetbe, addig nem köt le, és nem szánom rá magamat. Keressünk és olvassunk hát olyan regényt, és ez itt most megkötés, hogy ne dokumentarista leírás legyen, amelynek középpontjában valami számunkra érdekes mesterség bemutatása áll. Elég, ha a középpontjában áll, nem kell, hogy az egész könyv, 100%-ig csak arról szóljon, csak 1-2 jelenetnél, mozzanatnál azért kicsit többet mutasson belőle. :)”

Ez meg a másik, mert amióta itt kukucskál a polcomon a Sámándob című skandináv krimi azóta mosolyogtat meg újra meg újra a rénrendőr mint foglalkozás :) A fülszöveg szerint az a dolguk, hogy rendet tartsanak a rénpásztorok között, akik jobbára a csordák keveredése miatt kerülnek konfliktusba; bár meg kell mondjam, Pupilla ötlete, miszerint irányítják a rénszarvasforgalmat csúcsidőben is rém izgalmas lehet :)

10. Hahota

„Nevetni jó. Én az életben nagyon sokat szoktam, állítólag van, hogy minden különösebb ok nélkül is... :) Humor nélkül nincs szerelem, nincs élet, mégis, könyvekben valamiért nem nagyon keresem a kifejezetten humoros, derűs írásokat, pedig, ha a kezembe akad egy, mint mondjuk nemrég Durrell vagy Jonas Jonasson, rájövök, hogy tetszik, és igenis tudom értékelni, és önfeledten kikapcsolódni, szóval rajta, olvassunk valamit, amitől a hasunkat fogjuk a nevetéstől!”

Hááát… a humoros könyvektől mindig ódzkodom kicsit, aztán amikor már elolvastam, rájövök, hogy nem kellett volna. Nincs konkrét tippem, lepjen meg valamivel ez az év.

+1 Játszd újra, Sam!

„Ezzel a kategóriával, mint eddig is, ha az én listámat követitek, kiválthattok egy számotokra kevésbé tetszetőset. Régebben kategorikusan kijelentettem, hogy márpedig én nem fogok újraolvasni semmit, mert közben mennyi újdonságot szalaszthatok el, hisz így is túl rövid az élet, túl sok a könyv, bla-bla-bla, aztán szépen, évente elkezdett beficcenni egy-egy újrázás, és elkezdtem ráérezni a gyönyörére. Hogy ez a sor ne szakadjon meg, vegyünk elő valami abszolút kedvencet, amit már olvastunk, és megfogadtuk, hogy bizony újra magunkévá szeretnénk tenni! Most itt az alkalom!”

Amúgy is számtalan újraolvasást tervezek erre az évre, mindre egész biztosan nem kerül sor, de nagyon mérges lennék magamra év végén, ha legalább egy Woolf újrázás nem férne bele. Bele fog férni…

Hajrá-hajrá, gyertek játszani! A kihívásra Miamona blogján tudtok jelentkezni, egészen év végéig bármikor lehet csatlakozni. Ha meg nem játszotok, akkor drukkoljatok nekünk, hogy minél jobban szórakozzunk :)

Miamona’s Reading Challenge 2015 – összegezzünk…

Miközben a várólistás és évösszegzős posztokhoz kerestem linkeket és nézegettem az olvasmányaim, jutott eszembe, hogy de hát nekem volt egy ilyen kihívásom is, amiről már-már megfeledkeztem… Pedig jó kis játék, emlékszem, év elején nagyon jól szórakoztam Miamona kreatív kategóriáin, amik kiemelik a sok egyenszabású könyves kihívás közül és még jelöltjeim is voltak az egyes kategóriákra. Persze nem nagyon olvastam el őket… Olvastam viszont másokat, és most játszom. Szabályos vagy sem (majd a kihívás gazdája eldönti :) nézzük, mely olvasmányaimat tudom bepasszírozni a játékba…

Lássuk a kategóriákat:

1 – Mellőzött, elfeledett, porlepte könyvek

Ajajj, máris bajban vagyok. Igazán porlepte könyvet nem olvastam szerintem, de mivel a meghatározás valahogy úgy hangzott, hogy „lehet bármi, amit évek óta kerülgetünk”, ide sorolom Jeffrey Eugenides Öngyilkos szüzek című regényét. Ugyan még épp nem száműztem az ágyneműtartó mélyére és nem hiszem, hogy a könyvtárak alsó polcán árválkodna, de én tuti, hogy évek óta szemeztem vele.

2 – Történelmi szívű könyv

Hangsúlyozottan nem történelmi, hanem történelmi szívű, ugyebár. Ez könnyű, már olvasáskor felötlött, hogy A babaház úrnője a tökéletes versenyző ide. Pláne mert a történetet és a főszereplőt elég kevéssé kedveltem, viszont a tizenhetedik századbéli Amszterdam miliője teljesen elbűvölt – imádtam a hangulatát, a társadalomkritikáját, a nyirkos tengerparton ködbe vésző sorsok tragikumát.

3 – Fiatal vagyok én még… (YA)

Óóó, a YA-szörnyeteg :) Idén Paolo Bacigapuli volt a befutó, aki A kételygyárral bebizonyította, hogy lehet okosan és ügyesen is YA-t írni, úgy, hogy nem kiszolgáljuk, hanem kiforgatjuk a sablonokat. Annyira bejött, hogy azóta repetáztam is a Hajóbontókkal – na nem a YA miatt hanem mert Bacigalupi tud írni.

4 – Engedj be! – Lények, akik előtt eddig bezártuk az ablakot

Na, ez például egy olyan kategória ami könnyedén kimaradhatott volna, hisz alig olvastam idegen lényekről idén. A Stallo trolljai és lidércei viszont belopóztak ide, hozzájuk hasonló szerzetekhez még biztos nem volt szerencsém. Igaz, most se bántam volna, ha kimaradnak, de ez már más lapra tartozik…

5 – Valami állati!

Annyira adja magát egy könyv ide, de hogy miért „állati” azt nem árulhatom el spoilerek nélkül, szóval kénytelenek lesztek elhinni nekem hogy a Majd’ kibújunk a bőrünkből bizony kifejezetten állati egy könyv.

6 – Egyszer volt szerző…

Vagyis akit egyszer nagyon megkedveltünk, megfogadtuk, hogy folytatjuk az ismerkedést, aztán mégsem. Nekem ilyen Joyce Carol Oates, aki jó hat-nyolc éve a kedvencek közé tartozott, aztán évekig felé se néztem. Idén igen, és biztos vagyok benne, hogy egy ideig ismét melegen tartom a kapcsolatunkat.

7 – Beteged lettem…

Hűha… Kimondottan betegségről szerintem nem olvastam idén, hacsak a Bonita Avenue mániás depressziós elbeszélőjét nem soroljuk ide. Határeset, elfogadjuk?

8 – Futó kalandok – azaz kisregény / novella

Idén két novelláskötet csúszott le, Tóth Krisztina Pillanatragasztója és Murakami Haruki Köddé vált elefántja – ami meglepő, tekintve, hogy mennyire szeretem a novellákat. Jövőre többet kéne beiktatni!

9 – Szerelem első látásra

Avagy csábuljunk el a borító láttán… Ilyen volt A vágyakozás enciklopédiája. Fogalmam sem volt, miről szól, mi a manó ez a könyv, de a borító és a cím alapján ki nem hagytam volna. Hát, nem mondom, hogy kihagyhatatlan remekmű, de érdekes olvasmány volt, az biztos :)

10 – Valahol már láttalak!

El sem hiszem, de idén nem volt olyan könyv, aminek olvasás előtt láttam volna az adaptációját – még a szutyok A marsit is elolvastam becsületesen mielőtt elmentünk megnézni… Kis (nagy) csalással esetleg ideilleszthetem Lena Dunham önéletrajzát, elvégre az majdnem teljesen olyan, mint a Csajok sori, abból meg láttam jócskán részeket az olvasás előtt.

+1 mesés Jolly Joker

Amit azt hiszem, az utolsó helyett vagyok kénytelen felhasználni, de sebaj, mert bár évek óta nem, idén olvastam igazi, gyönyörű, elvarázsolt-elvarázsoló, nagybetűs MESÉT egy csodálatos mesélő tollából. A Senki madaránál szebb, igazabb mese nagyon régóta nem került a látóterembe. Azt hiszem, az év egyik legjobb olvasmányélménye…

Huhhh, nem is volt ez olyan nehéz :) Én élveztem ezt a kis játékot, köszönöm, Miamona, hogy kitaláltad a kategóriákat, remélem, mindenki hasonlóan jól szórakozott rajta!

Top 10

Szombaton volt Az olvasás éjszakája, ennek örömére boldog-boldogtalan szedett-vedett listákat állított össze a legjobb 10, 20, 30, akárhány könyvről... Ennek margójára útjára indult egy lánc, melyben mi, bloggerek sommázzuk a kedvenceinket. Íme az én Top 10 listám, ezúttal kommentár nélkül:

- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

- Virginia Woolf: A világítótorony

- Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

- Jonathan Franzen: Javítások

- Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában

- Esterházy Péter: Egy nő

- Alessandro Baricco: Selyem

- Joanne Harris: Urak és játékosok

- A. S. Byatt: Mindenem

- Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok

Akik még listáztak: 

- Bill

- Nima

- PuPilla

Reea kapja a stafétát :)

És akkor a többiek:
Reea
Andi
Szee