Várólista csökkentés 2018

Az úgy volt, hogy én jövőre egyáltalán nem akartam jelentkezni Olvasónapló hagyományos könyves kihívására - meglehetősen elégedett voltam magammal, amiért idén sikerült teljesítenem a kvótát, ráadásul magamhoz képest elég korán és valahogy úgy voltam vele, hogy a csúcson kell abbahagyni :) meg aztán túl sok volt a beragadó könyv, ami évek óta minden VCs-listán ott volt és már nagyon sajnáltam szegényeket, úgyhogy nem akartam még egyszer megfuttatni őket. Aztán a napokban egyre több helyen tűntek fel a tervezgetés első jelei - én meg kedvet kaptam. Sokat nem gondolkodtam a címeken, ez itt egy eléggé spontán lista, a beragadókat, mint Simmons és Miéville, direkt nem tettem rá (ezek után le merném fogadni, hogy már februárban őket fogom olvasni...) a többi meg ahogy épp elém pattant a polcról. Nem válogattam 24 versenyzőt, mert minek, a kötelező 12-es lista mellé 3 tartalékot indítok, aztán meglátjuk, mi lesz... Jó játékot mindannyiunknak!

A piszkos tizenkettő:

John le Carré: The Night Manager - Éjszakai szolgálat

Richard Morgan: A fekete férfi

Ted Chiang: Életed története

Marente de Moor: A holland szűz

Kim Stanley Robinson: Árral szemben

John Williams: Augustus

Orhan Pamuk: Hó

Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei

Jeanette Winterson: Az időszakadék

Howard Jacobson: Shylock a nevem

Jacek Dukaj: Más dalok

Margeret Atwood: Fellélegzés

A tartalékosok:

Elizabeth Kostova: A történész

Mariam Petroszjan: Abban a házban

Hallgrímur Helgason: A nő 1000 fokon

Sikerrel csökkentettem a várólistám!

Jelentem egyéni rekordot döntöttem azzal, hogy a 2017-es várólista csökkentő játékban előírt 12 könyvet sikerült elolvasnom nagyjából november közepéig :) Persze 24 könyvet tettem a listára, és volt is egy olyan elképzelésem, hogy még olvasok róla - két könyv volt konkrétan esélyes - de egyrészt így karácsony előtt befutott pár új megjelenés, ami előre kéredzkedett, másrészt vége a boldogságos önkéntes-kényszer szabinak, úgyhogy jó eséllyel nem lesz annyi időm olvasni, mint eddig. Szóval maradjunk annyiban, hogy ezt a várólistacsökkentést lezártnak nyilvánítom, Mikulás napja pont alkalmas arra, hogy kicsit ünnepeljem e teljesítményt. Idén indultam hatodik alkalommal, eddig egyszer sikerült teljesítenem a kvótát, de abban az évben emlékeim szerint még szilveszterkor is az utolsó VCS-könyvem, a Téli mesét olvastam – bár lehet, hogy szilveszterkor már nem, de előző nap még tuti, nagyon rohantam vele, márpedig az nem az a fajta könyv, ami szereti a rohanós olvasást, úgyhogy ez emlékezetes maradt… Lássuk, mely könyvek fértek be az idei pakkba – a címek mögötti linkeken bővebben is, mindegyikről sikerült korábban írni, vagy önállóan, vagy rövidre vágva. (A sorrend ez esetben nem jelent semmit, ahogy hajlandóak voltak megállni a fotó kedvéért…)

Lawrence Durrell: Alexandriai négyes – Egy évek óta tologatott klasszikus, hibái ellenére is nagyon jó élmény volt, esélyes rá, hogy ott legyen az év végi top 10-ben. Igazi hömpölygő, kalandos-romantikus-egzotikus nagyregény, miközben irodalmi zsonglőrmutatvány (bár ma már nem „akkora” mint amekkorának korában számíthatott) és némi bölcsészes köldöknézegetéssel tarkított elmélkedés az írás mibenlétéről.

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs – Meg kellett állapítanom - sokadszorra - hogy két szereplőtípussal lehet bombabiztosan kikergetni a világból: a tudálékos, koraérett kisgyerekekkel és a gyermeteg „jófejöregekkel”: namost, ebben más se nagyon van, szóval eléggé nehezen indult a kapcsolatunk. Nem is sikerült Backmannak áttörni az előítéleteim falát, ami fáj – egyrészt Ove miatt, aki máig szerelem, másrészt mert hasonló paraméterekkel másnak sikerült idén, tehát a helyzet nem reménytelen, ha a könyv elég jól van megírva.

Orhan Pamuk: Isztambul – Nosztalgiába csomagolt szerelmeslevél Isztambulhoz. Pamuk memoárba oltott városregénye egy letűnt kornak állít emléket, miközben bájosan mereng a kollektív melankólia sajátosan török állapotáról (ami azért nem ismeretlen e vidéken sem…) és helyezi el magát a kelet-nyugat, tradíció-modernitás, oszmán-európai térképen.

Rohinton Mistry: India, India – Na ő bombabiztosan ott lesz az év legjobbjai közt! Az egyik legfájóbb félrepozicionálás, amivel a hazai könyvpiacon találkoztam, a fátyolos-romantikus külső mögött a huszadik század második fele Indiájának rögvalóságát bemutató, számunkra elképzelhetetlen nyomor, embertelenség és politikai visszaélések tarkította regényóriás lapul.

Muriel Spark: A közönség bálványa – Spark a tavalyi Célszerű lődörgés után másodszor bűvöl el egy rövid, bájos, könnyed regénykével – semmikülönös, de cuki bölcsészkönyv.

Ian McEwan: A képzelgő – Felnőtteknek írt gyerekmesék avagy gyerekeknek írt felnőttmesék – alapvető gyermeki félelmek, vágyak, képzelgések játékosan tanító célzatú mesékbe öntve. Remek egydélutános szórakozás.

Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve – Brooke Davisnek sikerült az, ami Backmannak nem: tudálékos, koraérett kisgyerek és jófejöregember ellenére is megérintett. Szívszorítóan, bájosan, gyermekien és mégis véresen komolyan ír a gyászról, ami bármikor elérhet – nincs kor és nincs körülmény, ami védene tőle. És mégsem a gyászról szól, nem a halálról, ami ott van minden sorában, hanem arról, hogy előtte mégiscsak élni kéne.

Jo Nesbo: A fiú – Sok év után olvastam újra Nesbo-t és bár nem mondom, hogy kedvenc lett, A fiú feszült tempójú, nagyon skandináv, nagyon társadalomkritikus, sötét, depresszív krimije elég jól esett.

Jo Nesbo: Vér a havon – Ahogy a Vér a havon is, annak ellenére, hogy leginkább csak csuklógyakorlat – de Nesbo van olyan gyakorlott és fifikás szerző, hogy még ezt is megvegyük.

Christopher Moore: Bolond – Chris Moore fenekestül felforgatja a Shakespeare-kánont, én meg nagyon élvezem :) az elmúlt két évben amúgy is Shakespeare-reneszánsz van nálam, a drámák újrázása mellett rákaptam a Shakespeare újra sorozatra és elkezdtem figyelni mindenféle újszerű feldolgozást. Márpedig Chris Moore mocskosszájú, perverz bolondjánál kevés újszerűbb (és idiótább) interpretációt tudok elképzelni…

Christopher Moore: A velencei sárkány – Szerencsére bolondunk visszatérő versenyző, második kalandja még perverzebb és még viccesebb, mint az előző és hol van még a színművek vége… Azért az biztos, hogy Chris Moore-ból kettő egy évben pont elég, ez a fajta humor azért hamar megfekszi a gyomrot. Meg az is, hogy a pasinak volt valami gyerekkori fixációja a kis hableánnyal – más magyarázatot nehéz elképzelni erre a sok szexmániás víziszörnyre.

Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás – Épp akkor olvastam a könyvet, amikor Ishiguro Nobel-díját bejelentették, egészen hihetetlen egybeesés. Ez a gyönyörű, fantasy-be oltott feledésregény is ott lesz az év legjobbjai közt. Ishiguro gátlástalan és pimasz mesélő, aki nem átall olykor műfajparódiának is beillő középkori kalandregényében írni emlékezetről, feledésről, önbecsapásról, a túlélés érdekében elfedett sebekről és élethosszig táplált sérelmekről.

Várólista-csökkentés 2017

Szóval JÁTÉK jövőre is lesz, én pedig jövőre is indulok - végülis a remény hal meg utoljára. Hogy ez a kétszer tizenkettes lista mennyire taktikus és mennyire nem, azt próbáltam nem túlgondolni, összekapkodtam a polcokról ami eszembe jutott; fix pontnak egyedül az idei kimaradók számítottak - legalábbis azok, amiket még mindig annyira szeretnék olvasni, mint egy éve. Drukk-drukk mindenkinek aki játszik, köszönet Lobonak a szervezésért, folyt. köv. jövő ilyenkor ;)

Nézzük a hagyományos tizenkettes listát:

Hallgrímur Helgason: A nő 1000 fokon

Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Fredrik Backman: A nagymamán azt üzeni, bocs

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

William Styron: Házam lángra gyullad

Lawrence Durrell: Alexandriai négyes

Jacek Dukaj: Más dalok

Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás

Orhan Pamuk: Isztambul

Ian McEwan: A képzelgő

Muriel Spark: A közönség bálványa

Margaret Atwood: Fellélegzés

És íme az alternatív lista:

Jo Nesbo: A fiú

Jo Nesbo: Vér a havon

Dan Simmons: Endymion

Dan Simmons: Endymion felemelkedése

Christopher Moore: A velencei sárkány

Christopher Moore: Bolond

William Gibson: A periféria

Ian McDonald: Brasyl

Rohinton Mistry: India, India

China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás

China Miéville: Armada

Neal Stephenson: Gyémántkor

Várólista-csökkentés 2016

Azzal búcsúztam tegnap, hogy játék jövőre is lesz, úgyhogy folytassuk is azzal, hogy én meg indulok jövőre is :) Ha már egyszer sikerült, miért ne sikerülhetne újra. Meg hát ha morzsányi esély van arra, hogy ismét annyi kedvencet avatok, mint az ezévi kupacból, akkor ki nem hagynám...

Picit változtatunk a taktikán, nehogy úgy járjak megint mint a Hyperionnal, hogy azonnal olvasni akartam a folytatásait de épp mást diktáltak a listáim (meg a saját hülyeségem amiért listázok) - az első listára új versenyzők kerülnek, az alternatívra pedig jórészt ezek folytatásai illetve a visszatérők, akik kimaradtak az előző években. Persze tudjuk, hogy a taktika általában mennyit ér, ugye...? 

Lássuk a kiválasztottakat - a hagyományos tizenkettes lista:

Dan Simmons: Hyperion bukása

Ian McDonald: Brasyl

William Gibson: A periféria

John Scalzi: Szellemhadtest

Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Stephen King: Tortúra

Muriel Spark: Célszerű lődörgés

Shirley Jackson: Sóbálvány

Rohinton Mistry: India, India

Gregory David Roberts: Sántárám

Kleinheinz Csilla: Ólomerdő

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

És az alternatív lista:

Dan Simmons: Endymion

Dan Simmons: Endymion felemelkedése

Kleinheinz Csilla: Üveghegy

John Scalzi: Az utolsó gyarmat

John Scalzi: Zoe története

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás

China Miéville: Armada

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Neal Stephenson: Gyémántkor

Andrew Davidson: A vízköpő

Gregory McGuire: A boszorkány

(És most veszem észre, hogy az egyik versenyző átpofátlankodott a másik kupacba, amikor már visszapakoltam a könyveket a polcra. Ott marad,  én már tuti nem szedek elő mindent, legalább játszhattok a keresgéléssel :)

Mit gondoltok? Megcélozzuk a bűvös huszonnégyet? :)

Várólista-csökkentés 2015 - Na vajon sikerült?

IGEN!!!

Jelentem, három kevésbé sikeres próbálkozás és egy év szünet után végre-végre-végre siker koronázta a várólista-csökkentős hadműveletet! Az indokoltnál jóval büszkébb vagyok magamra, remélem, megbocsátjátok :) Mert persze, ez egy játék, semmilyen szempontból nem számít fikarcnyit sem, hogy egy könyvet olvasol el a listádról vagy tizenkettőt, de ha már játszunk, akkor jó érzés nem felsülni, na... 

Lássuk a mérleget: két listával indultam ugyebár (lásd ITT, kupacokkal :) a huszonnégy könyv már akkor is eléggé valószínűtlennek tűnt, hát, ettől azért elég messzire is kerültünk, de sebaj, a tizenkettő épp megvan. Most gyorsan megnéztem, nyolcat sikerült a rendes listáról olvasni, négyet az alternatívról - fogalmam sincs, ez jelent-e valamit, de listamániásoknak egy újabb adat.

Ami igazán fontos és érdekes, hogy a tizenkét olvasott könyv közül tíz igencsak tetszett - mindössze kettő van, ami nyugodtan kimaradhatott volna az életemből, ami azért nem rossz arány. Ha hozzáteszem, hogy a tízből négy azonnal kedvenccé is vált, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy megérte játszani...

Őket sikerült elolvasni:

Dan Simmons: Hyperion - A könyv, ami miatt legszívesebben a falba verném a fejem amiért eddig nem, de inkább örülök, hogy most meg igen, és terveim szerint február magasságában rávetem magam a folytatásaira. Abszolút kedvenc!

Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei - KSR szerelem az Aurora és a 2312 miatt, azokhoz képest azért igen nagy meglepetés volt ez a könyve, de nem mondanám, hogy kevésbé tetszett. Csak más. Poszt lesz később, addig annyit: ez is bőven kedvencgyanús.

Neil Gaiman: Óceán az út végén - Az Amerikai istenek óta a legjobb Gaiman, és ezzel azt hiszem, sok mindent elmondtam. Még nagyon sokszor szeretném ezt a mesét.

Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek - Woolf regényeit idéző érzékenységével Eugenides telejsen elbűvölt: az év egyik legjobb olvasmányélményeként marad meg bennem az Öngyilkos szüzek, amit megint csak nem tudom, miért is kerülgettem évekig.

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldét - Valente az Valente. Mesében is utánozhatatlan. Jöhet a folytatás!

Mark Helprin: Téli mese - Lélegzetelállító kaland ez a könyv, hosszú, téli estékre való, bele kell veszni, aztán jól ottragadni. Poszt lesz később, addig még emésztgetem magamban - ez volt a karácsonyi olvasmányom :)

Paolo Bacigalupi: Hajóbontók - Sokkal jobban tetszett, mint Bacigalupi előzőleg olvasott (amúgy újabb) YA regénye, A kételygyár. Erről is majd januárban jön a poszt, én meg juszt is felteszem a jövő évi listára is A felhúzhatós lányt...

John Scalzi: Vének háborúja - Scalzi szórakoztató, az biztos, de nekem ennyi nem biztos, hogy elég. Persze néha azért kell, úgyhogy legalább egyet-kettőt tuti elfogyasztok a folytatásokból is.

Joyce Carol Oates: Napforduló - Egy régi kedvenc újra előkerült, én meg megint megállapítottam, hogy többet kéne elővenni a régi kedvenceket a sok újdonság közepette...

Philip K. Dick: Egy megcsúszott lélek vallomásai - Dick-ből sosem elég! Lesz folytatás jövőre is.

Halász Margit: Gyöngyhomok - Halász Margit két könyve csalódás, a Gyöngyhomok a kisebb...

Halász Margit: Éneklő folyó - ...az Éneklő folyó a nagyobb. Sajnálom, mert tényleg szerettem volna szeretni az írónőt, de ez nagyon nem az én világom.

Mit is mondhatnék még? Játék lesz jövőre is ;)

Várólista-csökkentés 2015

Miután egymás után három alkalommal buktam el a „Csökkentsd a várólistádat” játékot, úgy döntöttem, ennyi elég is volt, ez a játék nem nekem való, köszönöm, nem kérek többet. Idén nem is indultam, és meg kell mondjam, rém elégedett voltam magammal év elején, amiért ilyen okosan döntöttem, és nem stresszeltem magam a „kötelező” meg a „fél-kötelező” olvasnivalókon túl még egy ilyen kihívással is… Aztán év közben egyre többször futottam bele az általam követett blogokon „várólistacsökkentős” bejegyzésekbe, és megmoccant bennem valamiféle nosztalgia – amikor pedig az év vége közeledtével elkezdtek szállingózni az összesítések, esélylatolgatások, már konkrétan elkezdett hiányozni. Nem is az, hogy plusz 12 könyvet „kelljen” olvasni, hanem a játék közösségi része, az együtt-játszás, az együtt-esélylatolgatás, a „nekem még hármat kell elolvasni decemberben, hogy csináljam?” jellegű épületes csacsogások. Öregkoromra közösségi lény leszek, na…

Szóval irány 2015, irány az új várólista-csökkentés! Mivel a szabályok lehetővé tesznek némi könnyítést (mert hát valljuk be, úgysem azokhoz a könyvekhez lesz kedvünk fél év múlva, amikre most a legjobban fáj a fogunk…), ezúttal indulok egy alternatív listával is, amelyről ha kedvem szottyan, kicserélhetek egy-két címet a „hivatalos” listáról. Persze az igazán menő az lenne, ha mind a két listát sikerülne végigolvasni, de ugye ti is érzitek, hogy ennek mennyi az esélye… :)

Lássuk a kiválasztottakat – íme a „hivatalos” lista:

Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek

Halász Margit: Éneklő folyó

Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája

Salman Rushdie: Sálimár bohóc

Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Neil Gaiman: Óceán az út végén

Mark Helprin: Téli mese

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás

Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei

Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

John Scalzi: Vének háborúja

És akkor lássuk az „alternatív” listát:

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

China Miéville: Armada

Dan Simmons: Hyperion

Robert Holdstock: Mitágó-erdő

Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve

Philip K. Dick: Egy megcsúszott lélek vallomásai

Carlos Fuentes: Laura Díaz évről évre

Halász Margit: Gyöngyhomok

Joyce Carol Oates: Napforduló

Szabó Magda: Az ajtó

Carlos Ruiz Zafon: A szél árnyéka

Mariam Petroszjan: Abban a házban

Várólista 2013 – már megint…

Ezen már tényleg nincs mit szépíteni – most sem sikerült. Igazából mentegethetném magam, hogy ezért, meg azért, mert nem jól terveztem az időmmel, mert túl sok recit vállaltam, mert történt ez meg az, ami miatt az olvasás háttérbe szorult (nem kicsit). De minek? Ez egy játék, amit nem teljesítettem, ennyi. Pedig én megint csak készültem – még jobban is, mint az előző két évben. Gondosan válogattam össze a listám, időben elkezdtem róla olvasni, tervezgettem, csoportosítgattam – mégis, mindig más könyv kéredzkedett a kezembe. Arra viszont rém büszke vagyok, hogy idén sikerült pont annyi könyvet olvasnom a listáról, mint tavaly meg tavalyelőtt együttvéve :) Mintha így terveztem volna… 

A piszkos tizenkettőből ők kerültek kivégzésre: 

Sjón: A macskaróka (a linkelt cikket Zoli írta)

Angela Carter: Esték a cirkuszban

Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

Richard Yates: Egy jó iskola (a linkelt cikket Zoli írta)

Cesar Aira: Epizód egy vándorfestő életéből

Julian Barnes: Flaubert papagája

Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Igazság szerint mind nagyon jó volt, szerencsére nem tudok a tavalyi nagy Mercier-csalódáshoz hasonlóról beszámolni. Ebből a garnitúrából A macskaróka és Az esték a  cirkuszban emelkednek ki magasan, mindkettő igazi remekmű. 

Ők pedig még várnak a sorukra (és sorra is fognak kerülni, továbbra is kíváncsi vagyok rájuk): 

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Andrew Davidson: A vízköpő

Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Neal Stephenson: Gyémántkor

Orhan Pamuk: Az ártatlanság múzeuma 

S hogy jövőre indulok-e? Nem. Tavaly megfogadtam, hogy ha idén sem sikerül, nem próbálkozom tovább, és bár egyszer meginogtam (konkrétan amikor október végén Amadea és Pupilla [stréberek :)] végzett a játékkal, és azt tervezgették, mi kerül a jövő évi kupacba) – annyira hogy még össze is pattintottam a bővített listámat. Amit jól elteszek magamnak, és simán lehet, hogy játékon kívül elolvasom róla az összes könyvet. Vagy nem. Mostanában úgyis kicsit hátrébb akarom szorítani a tervszerűséget az olvasás terén, csapongani van kedvem, meg újraolvasni kedvenceket, meg megállni a polc előtt és levenni, ami épp a kezembe akad gátlás nélkül. Szóval azt hiszem, ez ennyi volt.

Várólista 2013

Ahogy az előző bejegyzésben is említettem, jövőre ismét belevágok Lobo várólista-csökkentő játékába. Hiába, makacs vagyok, mint az a bizonyos öszvér, és nem tanulok a kudarcokból :) Persze úgy is felfoghatjuk, hogy nem adom fel a reményt - hátha ezúttal sikerül teljesíteni. Ha meg nem, akkor itt feladom, és elkönyvelem, hogy alkalmatlan vagyok efféle játékokra. De ezzel várjunk még egy évet...

A 2013-as kiválasztottak a következők:

Sjón: A macskaróka

Angela Carter: Esték a cirkuszban

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Andrew Davidson: A vízköpő

Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Richard Yates: Egy jó iskola

Cesar Aira: Epizód egy vándorfestő életéből

Julian Barnes: Flaubert papagája

Neal Stephenson: Gyémántkor

Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Orhan Pamuk: Az ártatlanság múzeuma

Ja, és azt hiszem, rettentő taktikusan ezúttal nem várok szeptemberig, hanem januárban rögvest bele is vágok az elsőbe :)

Várólista 2012 - ismét csak kudarc...

Nincs nagyon mit szépíteni rajta, ismét csak elbuktam a várólista-csökkentő játékot. Pedig én készültem :( Tavaly ilyenkor még azt gondoltam, hogy én hűdenagyonjól válogattam könyveket, rövideket, hosszabbakat, szórakoztatóakat, komolyabbakat vegyesen - egy dolgot hagytam ki a számításból, hogy minden ilyen válogatás a pillanatnyi jajdeelakaromolvasni állapotot tükrözi, és egyáltalán nem biztos, hogy fél év múlva ugyanazok a könyvek érdekelnek majd leginkább. És megint csak ott szúrtam el, hogy egy kivételével szeptember magasságában kezdtem bele a várólistás könyvek olvasásába, amikor már jó néhány regény előrébb türemkedett a sorban. Az idei év legnagyobb tanulsága tehát: nem tologatni.

Van még egy tényező, ami naaagy szerepet játszott eme kudarcban - szívesen kenném rá az egészet, de az igazságtalan lenne. Valamikor november elején még volt egy alaposan kicentizett menetrendem, hogy hogy érek a lista végére, és bíztam benne, hogy menni is fog, még jó vastag recikönyvről is lemondtam a játék kedvéért (hűűű....). Aztán jött a nagy Mercier-csalódás. Az Éjféli gyors Lisszabonba majd' egy hónapos szünettel és sok szenvedéssel tarkított olvasása alaposan elvette a kedvem a várólistás könyvektől, meg még sok mindentől. Nem esett jól, na. Persze az ilyen csalódás mindig benne van a pakliban (valljuk be, minden egyes könyvnél ettől rettegünk), de így egy játék finisében pláne nem esik jól. Ezért is kéne időben jobban szétszórva olvasni őket, hogy egy mellényúlás ne vágja haza a teljes listát.

Ennyi velős tanulság után nézzük, mely könyveket sikerült abszolválni az idei listáról:

Joanne Harris: Kékszeműfiú

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

Christopher Moore: Csak egy harapás (a linkelt cikk Zolié)

Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Pascal Mercier: Éjféli gyors Lisszabonba

Salman Rushdie: Hárun és a mesék tengere

És amik kimaradtak:

Naomi Novik: A jádeköves trón

Dan Brown: Az elveszett jelkép

Dan Simmons: Hyperion

Richard Yates: A szabadság útjai

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Gregory Maguire: A boszorkány

Az olvasottakról mindent elmondanak a linkelt cikkek - az inkriminált Mercier-csalódást leszámítva a többi jó választás volt. A kimaradtak közül van, ami nagyon hívogat, és egész biztos vagyok benne, hogy hamarosan a kezembe ugrik - de olyan is, ami ha most nem került sorra, lehet, hogy már nem is fog. Mindenesetre jövőre újra próbálkozom - új könyvekkel, új taktikával, nem múló lelkesedéssel :)