Filmes körkérdés

Nem rajongok a mindenféle blogos körkérdésekért, de mivel az utóbbi hónapokban elkapott egy szolid film- és sorozatmánia (ahogy azt láthattátok is), ez az Amadeánál látott filmes kérdéssor megtetszett. Csacsogjunk egy kicsit filmekről, így az év végén úgysincs senkinek kedve komoly posztokhoz :)

1. Melyik volt az első meghatározó film, amit láttál?

Az elsőre konkrétan nem emlékszem, de ami megmaradt, mint legalább egymilliószor megnézett gyerekkori emlék, az a Disney klasszikus Hamupipőkéje és Hófehérkéje – a Hamupipőke volt az abszolút kedvenc, szerintem a fél gyerekkoromat azzal töltöttem, hogy az egerekkel énekeltem, és kizárólag e rajzfilm miatt ragaszkodtam ahhoz hogy egyszer legyen egy Lucifer nevű óriási perzsa macskám (lett is – csak nem fekete); a Hófehérkét is imádtam, bár az erdei jelenettől a boszorkánnyal eléggé féltem, de az állatok segítségével sütött pite kárpótolt. Na, hát biztos minden kislánynak voltak ilyen Disney-mesés korszakai… Nem is állhatna távolabb ettől másik gyerekkori rajongásom tárgya, az István, a király filmváltozata – nyilván nem kevés apai hatásra hallgattam illetve néztem rongyosra videón miközben papírból vágott koronákkal énekeltem Gizella, Réka és Koppány szerepét (fogalmam sincs, gyermeki logikámmal hogyan bogoztam ki ezt a szerepzavart, még jó, hogy István sosem akartam lenni…). A komolyabb filmalkotások felé való nyitással kapcsolatos első emlékeim Az angol beteg és a Szerelmes Shakespeare bemutatásának idejére tehetőek, innentől válogatás nélkül és sokat néztem mindenfélét, ezzel párhuzamosan az igazán meghatározó, nagyon sokszor újranézett kedvencek aránya csökkent…

2. Mi volt az utolsó film vagy sorozat, amit láttál?

A szokásosan újranézett karácsonyi filmeken kívül? :) Legutóbbi sorozatélményem a remek Fülledt utcák – előbb-utóbb lesz róla poszt is, ha más nem, rövidke. Baromi hangulatos életkép a hetvenes évek New Yorkjának szexmunkásairól, stricijeiről, kis- és nagypályás maffiózóiról, erről az egész, épp átalakuló, a saját szabályait újrarendező, dollármilliókat újraosztó iparágról. Érdekes, hogy úgy híresült el, mint ami a pornóipar kialakulásáról szól, ehhez képest a pornó itt csak egy végpont, az odáig vezető út és az iparág számos egyéb leágazása nagyobb szerepet kap. Jó volt, nézzétek.

  

3. Mik a kedvenc filmjeid?

Ha egyet kell választani, az abszolút kedvenc a Nem félünk a farkastól – Edward Albee drámájának Mike Nichols rendezte adaptációjánál az elmúlt ötven évben nem készült erősebb párkapcsolati dráma, szívesen megnézetném mindenkivel, aki úgy hiszi, a Holtodiglan az igazi truváj a „meddig kínozhatja két ember egymást a szeretet nevében?” témájában… A legkevésbé sem szórakoztató, de ha egyszer elkezded nézni, le nem tudod venni a szemed Elizabeth Taylor és Richard Burton párosáról. Egész más műfaj, de nyilván egy „kedvenc filmem” listáról sem maradhat le A Gyűrűk Ura trilógia – egyértelműen ez a legtöbbször együtt megnézett filmünk Zolival, rengeteg szép emlék kötődik hozzá és megajándékoz egy olyan otthonos, meghitt érzéssel, amivel semmi más. És hogy még kicsit színesítsük a palettát, nem hagyhatom ki Amelie csodálatos életét sem – sok feelgood movie van, amihez nyúlhatunk egy nyomott, agyondolgozott, hisztis hét után, de egy sem képes úgy elringatni és annyi pozitív töltettel ajándékozni, mint ez.

4. Milyen műfajú filmben lennél te karakter?

Jobb napjaimon valami kedélyes kis social comedy-ben olykor feltűnő, szúrós megjegyzéseket tevő, de sok vizet nem zavaró mellékszereplő lennék, aki azért őrizget titkokat; rosszabbakon Agatha Christie egy gyilkos karaktere, aki mindig túljár a nyomozók eszén; még rosszabbakon az Átmeneti üresedés egyik kiégett, rosszindulatú, megkeseredett középkorú hervadt szépsége – de mindig az angol vidék egy bájos kisvárosában játszanám a szerepem.

5. Ki játszana téged egy filmben?

Legyen mondjuk Rachel Weiss – az Akadémia úgyis díjazni szokta ha világszép színésznők elcsúfítják magukat egy szerep kedvéért… De az idős kori engem senki más nem játszhatna, csakis Maggie Smith!

  

6. Mi a top 3 kedvenc sorozatod?

Megingathatatlan sorozatkedvenc Az elnök emberei – Aaron Sorkin szerintem az egyik legjobb kortárs forgatókönyvíró, a Fehér Ház életét testközelbe hozó sorozata pedig a maga módján épp úgy felforgatta a tévésorozatok világát, mint a Twin Peaks. Döbbenet, hogy még nem írtam róla, pedig jó párszor elterveztem már. Ami késik, nem múlik – kár, hogy újranézésre perpill nem látok esélyt, azért az a 7*22 rész sok a mostani életritmusunkhoz. Hasonló kedvenc az angol The Office (A hivatal) – az amerikai remake a nyomába se érhet Ricky Gervais inkorrekt humortól vastagon csöpögő, a legjobb angol komikushagyományokat sikerrel adaptáló, kifejezetten bunkó de nagyon eszes sorozatához – na, ezt viszont újra kéne nézni, rövid is (és nem utolsósorban ebben tűnt fel Martin Freeman!). Harmadiknak meg álljon itt egy új kedvenc, ha már úgyis emlegettem – a Twin Peaks simán beszippantott, és bár volt egy megmosolyogtató retró-érzetem, nem tudtam abbahagyni, amíg meg nem néztem a három évadot és teljesen a hatása alá nem kerültem. Erről is írni kéne hosszabban…

7. Mi idegesít legjobban egy filmben?

Ha többnek akar látszani annál, ami. Nincs baj a panelekre épülő, ostoba párbeszédektől hemzsegő, kizárólag felszínes szórakoztatásra hajtó alkotásokkal (én is nézek elég ilyet) de igenis vállalják fel, hogy ők panelekre épülő, ostoba párbeszédektől hemzsegő, kizárólag felszínes szórakoztatásra hajtó alkotások.

8. Mi az a film vagy sorozat, amit sosem fogsz megnézni?

Soha ne mondd, hogy soha… De arra elég kevés esélyt látok, hogy bármikor belenézzek a Halálos iramban szériába például. Vagy a Fűrész sorozatba. Utálom az öncélú trash-t, legyen az horror, szex, testnedvek, vagy félpucér csajos és száguldó verdás magamutogatás.

9. Melyik színésszel, színésznővel vagy rendezővel találkoznál szívesen?

Aaron Sorkinnal szívesen átbeszélném, hogyan vinné képernyőre a Trump-érát.

10. Mi az aktuális kedvenced, amit most láttál, vagy most szeretnél megnézni?

Épp a Berlini küldetés második évadát nézem – az első évad eléggé elkapott, és szerencsére úgy tűnik, a másodikra sem vesztett erejéből ez a le Carré kémregényeihez méltó CIA-átverősdi. Most épp a német választások befolyásolása érdekében akár polgárháború kirobbantásától sem visszariadó német neonácik körébe épülünk be a menekültválság közepén. Nem egy könnyed darab, de ha nagyon fáradt és nyűgös vagyok, csodásan kikapcsol.