Válogatás # 2

Most én elevenítem fel a múltat, s emelek ki Timi élménytükrözéseiből olyanokat, amelyek ezért vagy azért fontosak voltak - avagy ma is azok. Szerintem legalább egy választásom biztosan nagyon meglepi (bár talán annyira nem, amennyire annak idején az olvasásakor engem), s még legalább kettőről gondolja majd úgy, hogy ajánlhattam volna mást. Erre én az oldalsávra bökök majd, a "top 2011 kötőjel Ilweran" listájára, nézzen ott körül a kedves olvasó, azokat direkt kihagytam, pedig. Különben is, kell még ilyen ajánló, pikulára sem elég a kiválasztható öt, s a visszaolvasás alkalmával amúgy sem jutottam csak 2010 májusáig. Hát persze hogy vissza kellett olvasnom. Én egészen másképp "emlékszem". Azaz maga a metódus zajlik bennem másképp; alig is akad olyan pillanat amit megidézhetően őrzök, annál több esszenciát - a velünk történtek "illatkivonatát", "hanglenyomatát", "ízeit" idézi fel bennem a hasonló élmény. Ezért jegyzetelek - vagy alkalmaznám épp Timit biodiktafonként. És ezzel idegesítem vérig a babám, hogy képtelen vagyok olykor a legfontosabbakat is hitelesen felidézni; dátumokról például szó se essék, ha nincs aki figyelmeztessen, szeretteim ünnepei úgy suhannak el mellettem, mint forgalomban az óriásplakát: észrevétlenül. Úgyhogy (egy kivétellel) vissza kellett olvasnom. Nem mintha nehezemre esett volna :)

Jean Mattern: Király fürdő

Ezzel kezdem, mert az egyik legjobb bejegyzése szerintem,  és nemcsak szerintem: a Litera másod-közölte anno, ami szerintem Timi legnagyobb sikere, nagyobb, mint a könyvborítók promójára válogattatás, a MÜPA magazinjába átemelt részletek, mert (irigy hangot tessék képzelni hozzá) elismerése a ténynek: ez egy valódi kritika. Utálta olvasni! De hozzáragadt a könyv, és a végén ezt az írást követelte ki. Na, nem mintha annyira ritka volna az ilyen hozzáragadás a kedvesem életében, ezt bizonyítja a

Simone de Beauvoir: Amerikai szerelem

példája is. Bár itt mindvégig azt bizonygatta, hogy "ez mennyire jó, de basszus..." - és innen nem mesélem, tessék elolvasni. Bár kitalálható könnyen: naná, hogy irritálta a bálvány neglizsében, az akár saját életformáló elveiről elfeledkező abszolút női bamba pasiba pistulás, a gügyögés a múlt század egyik legfényesebb elméjű hölgyeményétől. Nagyon szeretem ennek a bejegyzésnek a mondatait. Mintha Timit kifejezetten provokálná egy-egy erős, karakteres stílus, hogy valamilyen szinten a recenzióban is visszaadja - s itt szerintem ez meglehetősen jól sikerült. És ez volt az egyik könyv, amit saját maga szerint is (megkérdeztem!) túl sokáig nyűtt, mást is olvasva közben - amit egyébként nem szokott -, külön büszke lehet rá, hogy ez nem látszik a bejegyzésen.

Lawrence Block: A betörő, akit temetni veszélyes

Timi egyre inkább "mindenevő", a szó legjobb értelmében, de például a krimire kerülőúton szokott rá, Bernie, sokunk kedvenc betörőjének kalandjai által - s például ezt a könyvet is úgy olvasta és kacagta végig, hogy az utalások egy rétege csak később tárult előtte. Például amikor jóval később elolvasta a Tíz kicsi négert. Ezzel együtt szeretem ezt az ajánlóját, bár azt meg kell jegyeznem, hogy ez itt valójában egy gumírozott kiemelés, hiszen Lawrence Block bármelyik betörős könyve szerepelhetne a helyén ugyanakkora joggal. Félreértés ne essék, felállított Ő sorrendet, van kedvence, meg futottak-még-je e sorozatból, de mindegyikről ugyanolyan szórakoztatóan ír, valahol - elsősorban a hősök miatt - mindegyiket szereti és ajánlja. Ha egy szerző elfogja magának, akkor hűségesen kitart mellette, de ha egyszer kiszeret belőle, az isten mentse azt az írót! Coelho-ból így szeretett ki, s most már fejen állva trombitálva lábbal gépelve a szeme láttára írt árnyékugró remekművet se lesz hajlandó tőle enyhe megvetés nélkül kezelni. Szerintem. 

A könyvmoly, ha filmet néz

Ezen biztosan meglepődik, de sebaj, én szeretem az időnként blogba csöppenő szubjektívjeit. Ezt meg különösen -  egyrészt kiderül belőle, hogy az isten kegyelméből való könyvmoly számára a film elsősorban az adaptáció (mellesleg ez nem igaz, Timi nagyon szereti a mozit, akármilyen alapról), másrészt az is sokat elmond, mi mindent hagy ki a téma kapcsán: szót nem ejt a Harry Potter-filmekről (persze megtette máshol), nem említi az Adaptációt (pedig...); még sorolhatnám, de nem akarok túl mélyre hatolni az intim zónájába. Az viszont tény, hogy A Gyűrű szövetsége után hazafelé (szokatlan szereposztásban) ő szedte szét az én agyam, amivel arra kényszerített, hogy minden hiányérzetem ellenére védjem a filmet - s ráébredhessek, számomra ez bőven vállalható kompromisszum volt: nem baj, hogy Frodó érett, megfontolt férfiú helyett tini,  hogy minden konfliktus színeit vesztve egyszerűsödött, hogy harcos hercegnőt kaptunk, de Öregerdőt-buckát egy kummát se, és (hosszú, két és fél oldalas felsorolás...). Ő tehet róla, hogy még aznap este megszerettem Pizsi filmjét.

Pirates of the Caribbean – On Stranger Tides (Original Soundtrack)

Na, ezt nem fogja érteni, hogy mit keres itt, pedig a legjobb alany, hogy bemutathassam önöknek "Timi a profi"-t. Ez az írás "munka" volt (akkor is, ha valójában szívesség), mégis, minden ízében egyensúlyban van. Az eredeti zeneszerző, a stafétabotot átvevő utód, a soundtrackot formáló legfőbb munkatársak, rövid és frappáns kritika (főleg ha figyelembe vesszük, hogy az író zenehallgató, de nem zeneszakértő egyén), saját ízlést bátran vállaló szubjektívebb hangvételű kóda a csatolt részekről. Ezt időnként előveszem, amikor érzem, hogy valamit kihagytam a magaméból, mert nekem ez a jól szerkesztett ajánló - ez ébreszt rá, éppen mit csinálok rosszul. Mondjuk gyakran is olvasom :)

Szerintem csinálunk még ilyet...