Nemi sztereotípiák, dühöngés, Martin

Elérkezett a várva várt nap, ismét TÉMÁZUNK! Ezúttal nemi sztereotípiákról, pasikról és csajokról, bevett szerepekről, gender-kérdésről és hasonló okosságokról kéne írni – persze mindezt a könyvekre, azokon belül is elsősorban a műfaji irodalomra vonatkoztatva, minden mást inkább hagyjunk, ez nem az a blog.  Hónapok óta keringetjük egymás közt ezt a témát, én meg, ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább távolodtam tőle – míg el nem értünk odáig, hogy kösz, nem, nekem erről nincs mit mondanom, igazság szerint idegesít az egész „genderezés”, meg hogy lassan a csapból is ez folyik. Aztán napra pontosan három héttel ezelőtt adásba került az a bizonyos Trónok harca epizód, hatalmas hullámokat vetve és szépen rávilágítva a témát körülvevő álszent balfaszságokra – nekem meg pont kapóra jött, mivel Martint bírom, a sorozatot nézem, a felháborodáson csak röhögni tudok, és legalább van témám a témázásba… Nem mellesleg kidühönghetem magam kicsit, ami köztudottan jó feszültségoldás.

Figyelem! A posztban a megszokottnál jóval több trágár kifejezés valamint igencsak jelentékeny spoilerek várhatók a Trónok harca ötödik évad hatodik epizódját illetően – aki nem látta, de nézné, aki könyvolvasó, és gőze nincs a tévés változtatásokról, de szeretné, ha meglepnék, inkább ne olvassa tovább! Aki könyvolvasó, és elvből nem nézi a sorit, nyugodtan továbbmehet, mert a szál, amit érintek, ilyesformán benne sincs a könyvben…

„Az indokolatlan megerőszakolós jelenet undorító és elfogadhatatlan” – nyilatkozta egy amerikai szenátor (!) a három héttel ezelőtti epizód után, aznap, amikor kis híján felrobbant a twitter a felháborodott rajongók csiripelésétől, akik siettek leszögezni: ők aztán soha többet egy részt sem néznek ebből a szemétből. Se szeri, se száma azon kritikusoknak és ilyen-olyan (többnyire, de nem kizárólag) női portáloknak, melyek a sorozat bojkottjára hívták fel a közönséget. Na de mi is történt, ami akkora felháborodást váltott ki, mint még semmi ebben az amúgy gyilokban, kiömlő belekben és nyersen ábrázolt szexualitásban eddig sem szűkölködő sorozatban? Utoljára szólok, SPOILER!!!

Sansa Starkot, az első évadban lefejezett Ned és a harmadik évadban brutálisan meggyilkolt Catelyn Stark lányát hozzáadták a sorozat legaberráltabb elmebetegéhez, Ramsay Boltonhoz – emlékeztetőül: ő az a fura fiú, aki megunt ágyasait vadászkopókkal tépeti szét az erdőben, szabadidejében szeret elevenen megnyúzni bárkit, aki csúnyán néz rá, és aki egy évadon keresztül kínozta módszeresen egy kereszthez kötözve Theon Greyjoy-t, mígnem a szerencsétlen faszkalap azt is elfelejtette, hogy hívják, és tökéletesen átlényegült kutyaólban lapuló kupac szarrá. Szegény Sansánknak nincs nagyon szerencséje a pasikkal: picsogó tiniként fülig belepistult a kettes számú legaberráltabb elmebetegbe, a tündöklően szőke Joffrey hercegecskébe, aki amint nemes hátsója a Vastrónt érintette, kimutatta mekkora seggfej és nyilvánosan verette a lányt a testőreivel a trónteremben, miután kényszerítette, hogy végignézze apja kivégzését. Joffrey után belehabarodott Westeros egyik legvirágosabb lovagjába, aki hogy-hogy nem, a fiúkat szerette, majd hozzáadták egy alkoholista és szexmániás törpéhez az általa leginkább gyűlölt családból (és még ő volt a legnormálisabb pasi, aki megfordult körülötte). Ezután megszöktette az iránta minimum furcsa érzelmeket tápláló „régi családi barát”, aki egykor lehet, hogy szerelmes volt Sansa anyjába, de ez nem nagyon akadályozta meg, hogy elárulja a szeretett nőt, a férjét, a fiát, megölje a nővérét, és mellesleg kirobbantson egy egész kontinenst vérbe borító háborút, aztán eladja a lányt családja gyilkosának, szigorúan taktikai megfontolásból persze. Ilyen előzmények után biztos akadt olyan bontatlan csomagolású lélek, aki e násztól hirtelen pálfordulást és romantikus kibontakozást várt – nekik csak azt tudom mondani, nézzék újra a Twilight-ot.

Szóval újabb frigy a frigyekkel köztudottan jó barátságot ápoló Martin-univerzumban – az esküvőt ezúttal megússzuk vérontás nélkül, a nászéjszakán azonban az ifjú férj cseppet sem romantikus módon megerőszakolja feleségét, mindezt pedig végignézeti az amúgy is halálra alázott Theonnal. Másnap pedig robban az internetes bomba.

És akkor itt álljunk meg egy percre! Az erőszak megbocsáthatatlan bűn, ezt le kell szögezni. Tök mindegy, hogy családon belül esik vagy idegenek között, tök mindegy, ki a beteg és ki nem, nincsenek enyhítő körülmények. Viszont úgy csinálni, mintha ennél nagyobb bűn nem létezne a világon, és mintha nem láttuk volna nagyjából az összeset meglehetősen explicit módon bemutatva a Trónok harca megelőző 45 epizódja során, nem más, mint ordas nagy képmutatás!

Mit is láthattunk eddig? (A teljesség igénye nélkül és direkt nem érintve a csata közben megesett változatos és tömeges halálokat…)

- lefejezést (sokat)

- elevenen elégetést (még többet)

- elevenen nyúzást

- kézlevágást

- faroklevágást

- kutyákkal széttépetést

- csecsemőgyilkosságot

- terhes nő hasának szétvagdosását

- nyílpuskával lelőtt ágyhoz kötözött örömlányt

- nyelvkitépést

- sárkánnyal széttépetést

- jó magasról lehajítást

- mérgezést, de hát ez már szinte uncsi

Ezek után felmerülhet a kérdés és jogosan: mindez elfogadható? Akik habzó szájjal követelik a sorozat bojkottját a nemi erőszak miatt, vajon miért nem követelték, amikor csecsemőket gyilkoltak, vagy férfiakat szabadítottak meg random testrészeiktől? Ad absurdum, amikor korábban nőket erőszakoltak – hisz azért láttunk már ilyesmit is. Azt például mintha már mindenki elfelejtette volna, hogy az első évad első részeiben egy árva tinilányt eladtak egy vadembernek, aki a nászéjszakán egész hasonló dolgot művelt vele – csak aztán Dany és Khal Drogo egymásba szerettek és jött a sok „napom és csillagom”, de ettől még, hééé, az is erőszak volt! Nem is beszélve Craster lányairól, akik, miután megszabadultak apjuktól, az őrség szakadár tagjainak kvázi használati tárgyai lettek. Őket aztán pláne nem kérdezte senki, semmiről.

Hosszasan lehetne értekezni arról, hogy Martin világában, a sorozat jelen pontján ez a jelenet miért van helyén (ami nem jelenti azt hogy helyénvaló!!!) és miért lehet (lehet!) fontos a karakterek további fejlődése szempontjából. Kezdjük ott, hogy ez egy kvázi-középkori sorozat, fantasy szósszal nyakonöntve, de sok szempontból követve a középkori mintákat – a sorozat világában a lányokat a legtöbbször nem kérdezik, egyszerűen férjhez adják a legnagyobb haszonnal kecsegtető jelölthöz. Aki, ha úriember, még jól is elsülhet a dolog, ha nem, akkor az lesz, hogy asszony, tűrj a neved. De már az orbitális képmutatás, ha egy középkori elveket valló sorozaton számon kérjük a „Yes Means Yes” törvény betartását. Arról nem is beszélve, hogy Sansa karakterén mekkorát lökhet ez a húzás – hogy milyen irányba, arról egyelőre senkinek fogalma sem lehet a készítőkön kívül, de ha tippelnem kéne, én azt mondanám, végre felnő és a tettek mezejére lép. Ha újranézi valaki a sorozatot, gyönyörűen nyomon követheti, ahogy ez a Disney-hercegnőcskének induló elkényeztetett kislány fokozatosan érik – szerintem egy második Cersei Lannisterré. Ehhez viszont igenis az kellett, hogy végignézze az apja halálát, hogy csalódjon az összes pasiban, akire csak ránézett, hogy megalázzák, hogy egyik szarzsáktól a másikig dobálják. Hogy már eleget kapott? Hát van olyan Martin világában, hogy elég? Itt mindenkit a legvégsőkig aláznak, és szerintem pont azoknak van a legnagyobb esélyük a végén a többiek fölé emelkedni, akik a legtöbbet szenvedtek. De nem Sansa az egyetlen, akinek a karakterét gyökeresen kifordíthatja ez a házastársi erőszak, hanem az azt végignéző Theont is – ha egyáltalán van még bármi emberi benne, azt csak egy ilyen sokk érintheti. Persze mindez csak spekuláció.

Ami számomra most érdekesebb és összeköti témánkat (nemi sztereotípiák) a Trónok harcával az, hogy miért ez a hatalmas felháborodás azon, hogy megerőszakoltak egy úrilányt, és miért övezi közben mély hallgatás azt, hogy hány férfit milyen módokon öltek, kínoztak, aláztak meg a sorozatban? Mert a férfi harcos, az a dolga, hogy szenvedjen a csatamezőn, miközben a nőket óvni kell minden bútól-bajtól? Mert az ő szenvedésük nem számít? Ha egy férfit zaklatnak szexuálisan majd vágják le a farkát az nem számít? És a legyilkolt, megkínzott gyermekek sem számítanak? Nem pontosan ugyanúgy sztereotip gondolkodásmód az, hogy bárkivel bármi megtörténhet, nem háborgunk, max félrenézünk, ha épp vacsi közben nyomnak az arcunkba néhány kiomló belet vagy megnyúzott hullát, de egy nőt, hát azt nem erőszakolhatnak meg??? Nem estünk át kissé a ló túloldalára? Vagy pusztán és meztelenül arról van szó, hogy ez most épp „divatos” téma odaát (és ne tessék háborogni, mert az), és ezért ezen ki kell akadni? Vagy ne is akarjak belemagyarázni semmit, mert csak az a jellegzetesen amerikai képmutatás mutatkozik itt is, ami fél városok felrobbantását, halomra gyilkolt fantázialényeket, tocsogó vért és bensőségeket simán enged korhatár nélkül a moziba, de pucér cicit nem (lásd: melltartós szex minden romantikus vígjátékban).

Minden bizonnyal az amúgy a könyvek megjelenése óta folyamatosan szexizmussal vádolt Martin bácsi lenne az első, aki körberöhögne, ha a poszt végére őt hoznám ki az egyenjogúság élharcosának, de azt meg kell hagyni, hogy nála aztán tökmindegy, hogy valaki milyen nemű: a történet valamely pontján mindenki baromira megszívja. Azt már tényleg csak halkan teszem hozzá, hogy jelen pillanatban nagyjából ugyanannyi nőnek van kábé reális esélye a végén trónra kerülni, mint férfinak, arról nem is beszélve, hogy az egész folyam legtökösebb bosszúálló karaktere egy kislány. De! A magam részéről annak örülnék, ha egyszer eljutnánk oda, hogy nem az számít, hogy adott szereplő férfi vagy nő, hanem az, hogy mi a szerepe, milyen a karaktere, hova vezet az útja, mi mire sarkallja – ha nem lenne lényeges, hogy milyen nemű, akiről épp olvasunk. Ad absurdum, ha nem is tudnánk (vannak erre ugye elég sikeres sci-fi próbálkozások, törnek is tabukat rendesen, és ez jó!). Az én szememben nem az számít, hogy Sansa Stark egy nő, akit megaláztak, hanem az, hogy egy olyan karakter, aki eddig rohadt sokat szenvedett, valószínűleg ezután is rohadt sokat fog, és (nem kis részben épp ezért) nagyon sok potenciál van benne.

Többiek a témában:

PuPilla

Nima

Szeee :)

Csatlakozók:

Bubu