Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

Négy éve egyszer már végigsöpört a könyves blogokon Jasper Fforde regénye, A Jane Eyre eset – a lelkes kritikák hatására még akkor be is szereztem, aztán azzal a lendülettel felraktam a polcra, és azóta sem vettem le. Tavaly év végén, amikor a Várólista-csökkentő játékba kerestem könnyed és vicces olvasmányokat, megakadt rajta a szemem, jól be is válogattam. Aztán a napokban, amikor elkezdtem olvasni, és épp azon filozofáltam, hogy vajon írt-e ez a Fforde mást is, és ha igen, miért nem adták ki nálunk, jött a hír, hogy a CorLeonis Kiadó újra kiadja az első részt, és folytatja is a sorozatot, mire hipp-hopp, megint ott találtuk magunkat, hogy a könyv ellepte a könyves blogokat. Ami vicces, de hiszitek vagy sem, tényleg véletlen – már hogy épp most került sorra nálunk is. De legalább választ kaptam a kérdésemre: igen, Fforde írt még mást is, egész sorozatot a főszereplő, Thursday Next köré, és még jó pár másik sorozatot saját, alternatív világában. 

Amely alternatív világ ott van a legszellemesebbek közt, amikről valaha olvastam. Ebben a világban a technikai fejlődés egész más irányokat vett, mint a miénkben: nincsenek például utasszállító repülőgépek, vannak helyettük léghajók, nincsenek atomfegyverek, ellenben épp most fejlesztik ki a szuperfegyvernek ígérkező plazmakarabélyokat. Melyeket az angol hadsereg az oroszok ellen kíván bevetni, az immáron százötven éve tartó krími háborúban – melynek tétjét ma már senki sem ismeri, lévén a Krím másfél évszázad után már csak egy aláaknázott, lakatlan földdarab.

Ám nem csak a technikai fejlődés vett furcsa irányokat: meglepően fejlett például a genetika, olyannyira, hogy házilag felhasználható klónozókészleteket árulnak a boltokban, melyekkel életre kelthetjük a saját kihalt állatunkat – a legnépszerűbbek az intelligens dodók. És ami tán a legmeglepőbb, a művészetek kulcsszerepet töltenek be az élet minden területén. Az irodalom virágzik, ahogy az irodalmi bűnözés és a különböző művészeti irányzatok közti versengés is. Olykor vérre menően. A feketepiacon hamisított verseket árulnak, a kéziratrablásokra külön nyomozócsoport figyel, a Shakespeare-művek valódi szerzőjének kiléte köré pedig vallásos hevületű csoportok szerveződtek. Itt aztán nem kell csodálkozni, ha egy békés vasárnap délelőtt egy fanatikus baconista csönget be hozzánk, hogy szórólapjaival és végeérhetetlen tirádáival meggyőzzön Sir Francis Bacon érdemeiről. Mint ahogy azon sem, ha az utcán a szürrealizmus legalizálásával megbékélni képtelen reneszanszisták csapnak össze a modernistákkal. Ellenben felemelő, hogy a lakótelepi suhancok holmi autós- meg focistakártyák helyett irodalmi művek szereplőit cserélgetik egymás között.

Egy ilyen groteszk világban a bűnözés sem hétköznapi, nem lehet hát az a bűnüldözés sem. A rendőrség mellett a Különleges Szolgálat harmincvalahány alosztálya hivatott megőrizni a társadalom békéjét. A KSZ 27, az Irodalmi Detektívcsoport londoni részlegénél dolgozik a harmincas szingli detektív, Thursday Next. A KSZ 27 a Külszol kevésbé frekventált egységei közé tartozik, jobbára unalmas irodai munka jut a detektívek osztályrészéül, néhanap egy jó kis kéziratlopással – nem csoda hát, hogy Thursday kapva kap az alkalmon, amikor a KSZ 5 megkeresi, hogy vegyen részt nyomozásukban. Kevésbé lelkes, amikor kiderül, a rettegett szuperbűnöző, Acheron Hades után nyomoznak – aki számtalan gyilkosság és rablás után épp átnyergelni látszik az irodalom terére. Hades egy igazi fantom: nem látszik a videófelvételeken, átjut a törhetetlen üvegen, képes befolyásolni az emberek gondolatait, és a valódi arcát senki nem ismeri. Senki, kivéve Thursday Nextet. 

Hogy a rettegett szuperbűnöző milyen agyafúrt és kétségkívül borzalmas bűntényeket készül véghezvinni néhány ellopott kézirattal, az maradjon a könyv titka – azt kell mondjam, ez esetben még a fülszöveg is erősen poéngyilkos. De nem is ez a lényeg. Mint a hasonszőrű regényekben általában, úgyis tudjuk, hogy minden jó, ha vége jó – bár azért némi csavar becsúszik, hála a minden lében kanál detektívünknek. Aki amellett, hogy bűnözőket hajt fel, botrányosan színes sportkocsival száguldozik az unalmas Swindon utcáin, ifjúkori szerelmével cívódik és lelkesen kampányol a háború mielőbbi befejezése mellett. No és próbál együtt élni nem kevésbé „érdekes” családjával: időőr apjával, aki „elveszett” valahol az idő torzulásai közepette, és amikor néha megjelenik, percekre megállnak az órák; zseniális feltaláló nagybátyjával, kinek találmányai elképzelhetetlen veszélyekbe sodorják a családot; és bátyjával, a Globális Standardizált Istenség egyházának papjával, a tiszteletlen Joffy Next atyával.

A kissé tiritarka új borító :)

Fforde fantáziája nem ismer határokat – és ezt itt most szó szerint kell érteni. Olyan gátlástalanul és látható élvezettel figuráz ki minden útjába kerülő műfajt, ahogy a könyvmolylárvák falják a betűket a Műbejáróban. Felesleges idecitálni a különböző kultkönyveket Bridget Jones-tól Harry Potterig (megteszik azt a borítóra zsúfolt ajánlások), részben, mert oly sok mindenből van benne egy kicsi, részben, mert semmire sem hasonlít igazán. Egyedi kevercse a műfajoknak és stílusoknak, tele irodalmi utalásokkal, iróniával, beszélő nevekkel, helyzetkomikummal – és ha nagyon akarjuk, még mondanivalót is találunk benne. Igazi irodalmi ínyencség – veszettül szórakoztató köntösben.

(UPDATE: a nem túl sikeres első kiadás után a CorLeonis Kiadó ismét megjelentette a könyvet a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, és ígéretük szerint folytatják is a Thursday Next sorozatot - ha minden jól megy, a második rész, A regény rabjai már a Könyvhétre megjelenik. Kíváncsian várom!) 


Kiadó: Láva
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár