Tormay Cécile füveskönyve (Hozdozom azt is, ami másoknak fáj)

A két világháború közti időszak legjelentősebb magyar nőírója, Tormay Cécile munkássága két markánsan elkülönülő részre osztható: az emberi esendőséget, szenvedélyeket és szerelmeket leheletszerű finomsággal megörökítő irodalmi művekre, és a Trianon utáni időszak sértett és elkötelezett politikai töltetű írásaira. Az utókor – miként oly’ sok művész esetében – nem tudta függetleníteni a kettőt egymástól, s a valóban szép és egyetemes érvényű regényeket is a feledés homályába burkolta. Megérdemelné az írónő, hogy politikai-vallási nézetektől függetlenül újra felfedezzék műveit, ám azt kell mondjam, a Hordozom azt is, ami másoknak fáj alcímet viselő „füveskönyv” ebben nem lesz a segítségére.

Tormay Cécile 1875-ben született, nemesi családban, első megjelent művei elbeszéléskötetek voltak (Apródszerelem – 1899, Apró bűnök – 1905), a széles körű elismertséget 1911-ben megjelent Emberek a kövek között című regénye hozta meg számára. Ezt is, akárcsak az 1914-ben megjelent Régi ház című családregényt, több európai nyelvre lefordították. Ismertségéhez hozzájárult, hogy 1900 és 1914 között számos európai utazást tett, bejárta Olaszországot, úti élményeit később beszámolókban örökítette meg (A virágok városa – 1935, Szirének hazája – 1935).

1918 után munkásságában előtérbe kerültek a politikai töltetű írások, és aktív közéleti szereplése. 1919-ben létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet, melyet haláláig irányított, és útjára indította a Napkelet című irodalmi folyóiratot.

Eme bölcsességgyűjteményben tizenkét tematikus fejezetre bontva idéződnek meg az írónő gondolatai. Megismerhetjük a nyitott, művelt, egyetemes érvényű gondolatokat megfogalmazó értelmiségit:

„A könyv beszélni kezdett. Semmit sem követelt tőlem, nem akarta, hogy tanuljak belőle, nem akart tanítani, és észrevétlen elveszett a tudatomból, hogy betűk, sorok, verslábak, rímek vannak benne. A könyvből gyönyörű, nagy folyó ömlött ki, hatalmas folyó, mely ősi földből fakadt. Én ültem a part felett, és könnybe lábadt a szemem.”

De helyet kap a szenvedélyes, az emberi lélek mélységeit jól ismerő, érzékeny író is:

„A férfi szomjas diadallal ivott az asszony tekintetéből. Amit a szemében látott, az szebb volt, mint a vihar, égőbb, mint a nyár, és olyan rejtélyes, mint a halál…”

Azonban mindezek eltörpülnek a sértett politizálás mellett, amiben kifejeződik Tormay mélységes hazaszeretete, ugyanakkor cseppet sem titkolt idegengyűlölete is. A történelmi és irodalmi nagyságok iránti rajongását kifejező írások között Széchenyi, Jókai, Arany János méltatása mellett helyet kap a Horthy és Bethlen iránti szinte már vallásos elkötelezettség is:

„Horthy, a kormányzó visszaállítja a keresztény hit és a nemzeti érzés szabadságát, népe megtépett tekintélyét, a felrobbantott rendet, a munka lehetőségét, az idegenek tiporta faji kultúrát és a nemzeti lét alapját: a kifosztott, megcsúfolt nagy magyar múlt önérzetét és a jövőbe vetett mindenható reménység erejét.”

S mindemellett a vátesz-költők elhivatottságához fogható mártíromság, a hazáért és a magyar nép lelkéért hozott óriási áldozatok hatják át a legtöbb írást, ami legékesebben a címadó idézetben érhető tetten:

„Olykor úgy érzem, nem csak a magam részét viszem. Láthatatlan fájdalmas szálak kötnek össze minden történéssel, mindenki kínjával. Hordozom azt is, ami másoknak fáj…

…Olykor lopva nézem a többieket. Vajon ők is úgy szenvednek-e, mint én? És megint veszem a tollam. Én jobban szenvedek – én a mások jajszava is vagyok.”

Bevallom, én személy szerint sosem értettem ezeknek az utólag összeválogatott „füveskönyveknek” a miértjét, mert hát akik ismerik a szerző munkáit, azok úgyis csak a már olvasott gondolatokat kapják meg újra, akik meg nem ismerik, nem valószínű, hogy néhány kiragadott idézet alapján képet alkothatnak a szerzőről (ettől egyébként jelen esetben is óva intenék mindenkit). Elkötelezett rajongóknak ajándékozható, vagy lehet magyartanárunk elkápráztatásának eszköze – erre még ma is néhány jól megtanult idézet a legjobb módszer. De aki még nem ismeri Tormay munkáit, annak inkább azt javaslom, forgassa a korai regényeit.