A tavaly ősszel elsőként megjelent yaoi, A tiltott szerelem szigete után másodikként a Vázlatok
című mangát vehettük kezünkbe a FUMAX Kiadó jóvoltából. A yaoi-ik,
avagy boy’s love mangák (magyarul tudtommal még nincs szalonképes
szakkifejezés rájuk) elsősorban a tizenéves lányokat illetve a fiatal
felnőtt nőket célozzák meg, közülük is a fokozottan romantikus lelkeket.
Mindenki másnak csak bugyuta szépfiúk rózsaszín cukormázzal leöntött
szenvelgésének tűnhetnek – azt hiszem, ez az a műfaj, amelynek minden
kötetére nyugodtan rányomhatnák, hogy „csak rajongóknak”.
Hinako
Takanaga kötete ráadásul még a műfajon belül is különösen szirupos –
ahogy azt ő maga is elismeri az utószóban, hozzátéve, hogy alapból
hajlamos ilyeneket írni. Három történet bontakozik ki a kötet lapjain, a
négy fejezetből álló Vázlatok, a két részes Az első szerelemről és a Kívánj egyet! című rövidke képi novella.
A Vázlatok
egy képzőművészeti iskolában kezdődik, ahol a fiatal, zárkózott Nagi
modellként dolgozik. Míg nappal a festőtanulóknak áll modellt, esténként
egy transzvesztita bárban dolgozik, hogy elég pénzt gyűjtsön össze a
tervezett műtétjére. Nagi ugyanis meleg, és ezt senkinek nem meri
bevallani, nem meri felvállalni az érzelmeit, minden vágya, hogy egyszer
igazi lány legyen – mígnem megismerkedik az iskola egyik növendékével, a
tehetséges festő Kajival. Kaji beleszeret a fiúba, és könyörög neki,
hogy ne akarja átoperáltatni magát, ám szerelmük csak jó sok bonyodalom
és intrika után teljesedhet be.
Az első szerelemről
egy furcsa párocska gimnáziumi barátságának keserédes története –
Kamota és Tori jó barátok, ám egy félreértés következtében eltávolodnak
egymástól, és csak évekkel később, egy osztálytalálkozó után vallják be
maguknak, hogy többet éreztek egymás iránt barátságnál.
A Kívánj egyet!
a hullócsillagokat övező hiedelmet lovagolja meg – jelesül, ha
hullócsillagot látunk, és kívánunk valamit, az teljesül. A mangaka
szavait idézve: igyekezett „gyönyörűvé és szívhez szólóvá tenni” e
hiedelmet - a szokásos fiú szeret fiút és egyikük sem meri bevallani a
másiknak módon.
A történetek többsége eredetileg a Rutile Sweet
magazinban jelent meg, és valóban, ahogy a mangaka is írja, különösen
csöpögősre sikeredtek. A kiadót dicséret illeti, jól eltalálták a könyv
külsejét, a beltartalom is épp olyan, mint a borító: idegesítően nyálas,
túlnyomórészt rózsaszín, gyerekes, bugyuta. A rajzok stílusa is olyan
aranyos – híján van minden eredetiségnek, a szereplők egyikének sincs
igazi egyénisége, alig különböztethetők meg egymástól, a panelek
zsúfoltak és túltengenek az érzelmek. Nagyon gyerekes ez a kis kötet,
megjelenése és a történetek alapján kora tizenéveseknek ajánlanám,
viszont helyet kapott benne néhány erotikus jelenet, ami az idősebbeket
célozza – közülük viszont tényleg csak az elszánt rajongókat.
Kiadó: FUMAX
Fordította: Kálovics Dalma
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése