Erdős Virág: ezt is el

Erdős Virág: ezt is el

                       recenziós epigonvers 

van egy ország semmi ágán lógó polgáretető

van egy nyelvi közeg köztér perspektívatemető

van egy tükör rajtam is múlt el se kezdődött sose

van egy múlt és van egy jövő nem áll jól a szeme se

járókelők ábrázatán néma homály (ha) borong

nem látjuk az ábrázatuk, aszfaltig húz le a gond

mind így vagyunk egymás elől elkapkodott tekintet

ki kapja el ha ezt is el kutyaszájból szerinted

(Mondókát firkált e módon Pósa bácsi,

érthetően hangzik rajta az, hogy „ácsi!”

Eldekáz a súlyokkal a könnyű forma,

s megérti az is, aki csak szótagolva –

slamen meg úgy hallgatja az értelmiség,

mint a misét…)

ki viszi át a folyót is egyik bérlő másik kódis

kinek jusson mér’ is jutna tegnap sütött száraz bukta

ki vágyja a hókuszpókuszt ki bambuljon este Fókuszt

kinek jusson teli gyomor kinek hétköznapi horror

mindennapi vergődés és kitessékelt érdeklődés

pí-vízzel meg fényevéssel érjük be itt a levéssel

parizert papírról állva multiban multit zabálva

ki ne legyen mi közülünk hat anyja van úgyis árva

(Plebejus egy költészet ez,

kell hozzá a decibel,

tele van a hócipője

a sok nyertes gecivel;

hatást akar, nem ötöl

mégse munkásvasököl

rímes estiiskola,

azt akarja: nézz oda.)

szóljatok légyszi a ravaszul rászedett vérnek

emberbőr bujtatja kilóg a nagy lompos eszme

alóla borul ki bilibe csomagolt érdek

éltetjük áltatjuk kinyírjuk kibírjuk ezt se

szóljatok légyszi hogy elég az elégajóból

mondani kevés de mondani kell ha a tett

én vétkem én vétkem nem elég elég a szóból

milyen jó hogy épp nem sérti a törvényeket

(Mer’ nem kell keresni se

a téma itt utcán hever –

itt egy húgyfolt, egy kis szar ott

minden sarok Viharsarok

avagy csaknem. Mert a föle

mindezt másképp műveli

de azt írja szabadversbe

(bárcsak élne) Térey.)

ne lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni

akiért egy isten fia hagyta magát kiszegezni

nem nyújtani kezet se (mert koszos lesz a mandzsetta)

annak aki hozzánk képest nem a javát megette

férfimunka lányöröm legszebb vers a káröröm

mit érdekel a más baja van kenyerem van söröm

észrevétlen sunnyog el a lábunk közt a századunk

úgy remélem érdemes ha lázadsz - hátha lázadunk

(Erdős Virág: ezt is el, 

mondani kell.)