2013. június 15., szombat

Greg Egan: Diaszpóra



Ha egyetlen mondattal kéne, így jellemezném: mindig tovább. Tovább a kíváncsiságba: a húsvértől a génmódosított bujába, a gleiznerek hardver-kötötte robottestébe, de tovább a virtualitás első nemzedékétől az öntudatra ébredt szoftverek számtalan személyiségvariációjáig, a neuroembriológiai folyamatok szoftverformába emelt „növekedéséig”, amely személyiséget teremt – tovább „befelé”, a személybe és a halhatatlanságba. De tovább a csillagokba, az utazás formáiba, a mélyalváson át féreglyukig; tovább a dimenziókba, a makroszférába, az idő átpörgetésébe. Ha nem lenne annyira idegen a könyv szellemétől, azt mondanám: tovább az embertől az istenig.

Van ez a késztetés, és Greg Egan mélységesen érdekesen ragadja meg – belátva azt is, a késztetésen túl kell hozzá a kataklizma, a kíváncsiság mellé a kényszer, hogy felpörögjenek az események. A szétszóratás a menekülés kényszeréből fakad, s a menekülés kényszere az élet összes – a szerző által megálmodott – emberi formáját érinti. Mert a könyv sokrétű-sokformájú szereplőgárdájának dilemmája épp ez: ki-ki hol áll meg a változásban – más nézőpontból: meddig hajlandó, milyen formáig hajlandó menekülni –, honnan nem tekinti magát a könyv kiteljesített értelmében embernek, azaz hol leli meg a maga határait. Ki-ki meddig megy el a saját én-tudatának kiteljesítéséig – s eközben mi mindent hajlandó feladni.

Fel kellett tennem a kérdést nekem is, miközben Yatima és útitársai kalandjait figyeltem – többek közt azt is meg kellett kérdeznem magamtól: honnan idegen a számomra a könyv, azaz hol húzódnak a magam határai. Főszereplőnk: Yatima a kíváncsiság maga, a megtestesült „mindig tovább”. Nem tudnám – én sem tudnám – az útján végigkísérni, s nemcsak azért, mert hülye vagyok a matematikához, s nem tudnék mit kezdeni a helyzettel: a végsővel, amikor nem marad más, csak a matematika. Hanem mert az a benyomásom, az én-tudatom kevéssé lenne képes elszakadni a húsvérségtől – valószínűleg minimum ugyanolyan illúziókat-önbecsapásokat építenék magam köré, mint amilyenek létezni segítik Orlando Venettit, a szoftverré mentett húsvért.

Hiszen magát az utazást – az író utazás-álmát – is nehezen követtem. Igazi tudományos fantasztikum ez, nemcsak szórakoztatni, de tanítani is szeretne – vagy legalább megéreztetni, korunk legnagyobb koponyái miféle dilemmákkal verekszenek az anyag, a tér, az idő természete, vagy a „megismerés kognitív modelljei” kapcsán. Így akár lehetne könyv nagyon okos embertől nagyon okos embereknek – szigorú elitizmussal és még több szakkifejezéssel, még sűrűbben előcibált elméleti modellek gyakorlati belakásával a történeten belül, ahol a cselekmény csak amolyan kényszeres cafrang, a forma követelte apropó. De ez hál’ az alkotónak egy valódi regény: megvan a maga izgalmi faktora, megvan az iróniája, és minden hőse több a maga módján, mint egy-egy dilemma puszta illusztrációja.

Mondjuk így: súlyosabb, mint a borító űreszközzel és félgépcsajjal – de ez a súly elviselhető, annak is, aki nem konyít a nemeuklidészi matematikához. Persze csak úgy, ha az olvasás közben csal olykor az olvasó, ahogy én mentem tovább nem egyszer csak sejtve, de nem értve a kereteket, többdimenziós tájak logikáját – valahogy úgy hívén el ezeket is, mint az űroperai űrkocsmát vukival és űrcápetivel; mondjuk így: elhívén a nekem magas logikát, ugyanúgy, ahogyan a másik alműfaj logikátlanságait. Mondjuk így: nem akadtam fenn a magam nem-értésén. Van, aminek utánanéztem és tisztult azóta, van, aminek utánanéztem, és még nagyobb a homály – de lehet, hozzá kell szoknom az érzéshez: itt vár a polcon Kurtzweiltől A szingularitás küszöbén és el fogom olvasni, mert érdekel. Még az is lehet, az ott olvasottak visszahatnak erre a könyvre, a megértésére – ilyesmiben is reménykedem…

Rég olvastam ennyire mélyen átgondolt fikciót. Már hiányzott. A műfaj igazi értékei: tudomány és fantasztikum, a lehetőségeink leírható – aktuális – határai és a fantázia szimbiózisa lakik benne. Valaha ezért szerettem meg a sci-fit…


Kiadó: Ad Astra
Fordító: Huszár András
 

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...