2013. június 10., hétfő

Barátok, víz-víz-víz, alkohol és mellesleg könyvek – Ünnepi Könyvhét 2013

Nem nagyon szoktam ilyet, de most épp nincs kedvem sem olvasni, sem könyvekről írni, sem semmi értelmes dolgot csinálni (aminek oka csak és kizárólag a lakásfelújítás- és csinosítás – legszívesebben állandóan lakberendezési magazinokat lapozgatnék könyvek helyett); ellenben per pillanat van kedvem írni a szombat estéről. Mert jó volt :)

Pedig semmi kedvem nem volt menni (ami Shizoo szerint a legbiztosabb jele annak, hogy a program jó lesz) – a fent említett okból. Ráadásul erkélyünkről, ahonnan ugyan messziről, de belátni a belvárost, végiggyönyörködtük a délutáni felhőszakadást, meg is állapítottuk, hogy „ez most jól elveri a Könyvhetet” – és tényleg, akik akkor kint voltak, valahogy kevésbé lelkesedtek a távolról egyébként gyönyörű égi jelenség iránt. (Tapasztalt Könyvhétre járók persze tudják, hogy minden évben esik, a tavalyihoz képest ez még istenes volt.)

Beiktattunk némi „kötelező jellegű” katasztrófaturistáskodást a Duna-parton, jól pánikba estünk mi is a Fő utcát ellepő rendőrjárművek láttán, majd irány a Vörösmarty tér és a könyvek! A standok elenyésző részét sikerült megtekinteni – ennek csak részben oka, hogy én irtózom a tömegtől és a tolongástól. Valahogy úgy van ez, hogy aki több évet lehúzott könyvkereskedelemben, az bármily lelkes könyvmoly, nem tud úgy nézni egy megpakolt könyves standra, mint egy „külsős”. Ahogy egy könyvesbolti böngészés sem ugyanolyan élmény. Meg aztán, folyamatosan figyeljük az újdonságokat és akciókat, így hiányzik az a fajta rácsodálkozás is, ami jó tíz éve még megvolt, ha a Könyvhéten jött szembe velem először egy megjelenés.

Némi felszínes nézelődés után így célba vettük azt a néhány standot, ami semmiképpen nem maradhatott ki – zsákmányoltunk igen olcsó régebbi könyveket az Agavétól, leróttunk néhány „kötelező kört”, kedves ismerősök lelkes ajánlása után nem tudtunk ellenállni két Animusos könyvnek, majd megcéloztuk az Ad Astra standját, ami az est fő célpontja volt. Túl a friss könyveken, könyvjelzőkön és a régóta vadászott mini moxy-n (no meg a szokás szerint remek sütiken), a legkedvesebb zsákmányunk néhány gyönyörű print, amiket sikerült is dedikáltatni a fantasztikus Sánta Kirával – alig várom, hogy kitehessem őket a falra!

Jobbra Ilweran, balra Shizoo recipakkja, középen az egyéb beszerzések - moxy-val és a kedvenc printtel :)


Az est hátralévő része az ekultura.hu szerkesztőségével folytatott kevéssé kulturális jellegű ereszdelahajam jegyében telt (mely előtt lelkes „fejvadász” kolléga megpróbált rávenni minket egy interjúra, amitől én mereven elzárkóztam, így jobb híján Shizoo lett blogunk reklámarca – meglepően őszinte, önleleplező, botrányszagú videointerjúját hamarosan láthatjátok az ekultura TV-n, reméljük, nem esik áldozatul a cenzúrának :). Jelentékeny mennyiségű alkohol és kedves emberek társaságában beszélgettünk éjszakába nyúlóan a világ dolgairól – könyvekről is, of course, de csak úgy mellékesen – sokkal fontosabb témáink is voltak, mint pl. milyen cipőben lehet harminc fölött végigállni egy egész napot a Könyvhéten, hova tűntek a normális pasik, és hogy lehet valaki olyan pofátlanul fiatal, mint épp a mai napon 20 éves szerkesztőtársam. Jó volt megismerni újabb bloggereket, jó volt hagyni magam győzködni, hogy a könyv, mely eddig rajtam kívül csupán egy embernek nem tetszett, valójában remek, korszakalkotó mű (nem győztek meg), jó volt régi ismerősökkel újra találkozni, és jó, hogy megálltuk, és azért nem kezdtük el befonni egymás haját (bár nagy volt a kísértés).

Éjszaka, picit fáradtan és pityókásan még szemrevételeztem a beszerzett 11 könyvet (plusz 6, ami a megelőző napokban érkezett), szétszortíroztam őket helyes kis stószokba, és meglepve konstatáltam, hogy ahhoz képest, hogy ez egy gyenge Könyvhét, 12 recikönyvvel gazdagodtunk – ezek után meg kellett állapítanom, hogy nem vagyunk teljesen normálisak. Mi lesz velünk egy igazán erős Könyvhéten?

6 megjegyzés :

  1. :D Nem is akartunk meggyőzni. Mindig üdítő, ha értelmes, kulturált formákban lehet ütköztetni a véleményeket. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na majd meglátjuk, mit szólsz a cikkhez :)

      Törlés
  2. Ha nem titok, akkor mi volt az a könyv, ami rajtad kívül csak egy embernek nem tetszett?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerdán kiderül, akkor jelenik meg a recenzió róla ;)

      Törlés
  3. Most finoman sugalmaztad, hogy a cipőkérdés nem fontos téma? :D
    Megjegyzem, nem arról akartalak meggyőzni, hogy korszakalkotó, hanem arról, hogy attól, hogy te nem ismersz hasonszőrűeket - ami általam még mindig teljességgel elképzelhetetlen utópia -, még reális ábrázolás, és van létjogosultsága könyvben tapasztalni ilyetén nézőpontokat is. :) (És felesleges felháborodni azon, hogy a pasik bizony lehetnek genyók is.) ;)
    De téma tényleg lezárva, nem hittérítek. :D Egyébként jó kis poszt lett, simán látszik belőle az, amiről beszélgettünk, és ami alapján ugyanúgy a kezembe venném, mert egyértelműen más a belső értékelési rendszer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne viccelj, ez egy rendkívül fontos téma minden nőnek :)
      De nem is csak veled beszélgettem a könyvről ;)
      Nyilván tisztában vagyok vele, hogy vannak ilyen pasik, de nagyon fiatal korom óta tudatosan kerülöm őket, és mivel nem vagyok egy tipikus kirakatbaba (ezek szerint hál'istennek), ők is kerülnek engem :D meg aztán, szerencsésen rátaláltam egyre, aki nem ilyen, és azóta nem érdekel a többi :D
      Félreértesz, én azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a pasik eredendően ilyenek, és nekem ezt a hozzáállást tolerálni kéne, csak azért, mert "a pasik ilyenek". Nem feltétlenül ilyenek, Yuniornak sem kellene feltétlenül ilyennek lenni, dönthetett volna másképp ezer helyzetben. Nálam elsősorban az egész könyvet masszívan átható önmentegetés vágta ki a biztosítékot...
      Nem is szántam egyébként elrettentőnek a cikket ;)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...