2009. január 10., szombat

Alain-Fournier: Az ismeretlen birtok

Simone de Beauvoir olyan elragadtatással ír erről a könyvről az Egy jóházból való úrilány emlékeiben, hogy én is rögtön lekaptam a polcról, és elkezdtem olvasni. Aztán elég hamar félretettem, mert halálosan untam. Nem tudott lekötni, nem értettem, nem szólt semmiről. Aztán egy betegen ágyban töltött hétvégén újra elővettem, egyhuzamban elolvastam, és én is el voltam ragadtatva tőle. Nem az a fajta könyv, amit rohanva, útközben a metrón, tízoldalas adagokban el lehet olvasni. Elmélyülve kell olvasni, lelassulva az írás tempójához, minden érzékszervünkkel a regényre figyelve. Úgy elvarázsol.

Az ismeretlen birtok a keresésről szól. Az elveszett gyermekkor, az álmok, a tökéletesség kereséséről. Hőse, Augustin Meulnes egy éjjel eltéved az erdőben, és egy ismeretlen birtokon találja magát, ahol valami különös ünnepség zajlik éppen. Az elvarázsolt kastélyban bolyongva, furcsa szerzetek közt, egy gyönyörű lány zongorajátékát hallgatva Meulnes maga sem tudja, álom-e amit lát, vagy valóság. A könyvnek ez a része határozottan a tündérmesékre emlékeztet, a klasszikus, romantikus tündérmesékre. Én sem tudtam sokáig eldönteni, a képzelet játéka-e csupán az ünnepség és a birtok.

Miután elhagyja a kastélyt, s hazatér, Meulnes egész életét arra teszi fel, hogy megkeresse a birtokot és a titokzatos lányt. Egyetlen segítője akad, aki mindvégig kitart mellette, a történetet elmesélő Seurel. Az ő kutatásaik története a regény. Körülöttük telik az idő, kortársaik felnőnek, az elveszett birtok feledésbe merül, csak Meulnes nem szabadul annak az ünnepségnek az emlékétől. Épp ezért képtelen felnőni, képtelen elszakadni gyermeki ábrándjaitól, mert akkor el kéne vágnia magától a reményt, hogy még egyszer átélheti a csodát.

Mikor immár felnőttként Seurel rátalál a lányra, azt hiszi, Meulnes végre megnyugodhat, és boldoggá teszi barátját. Ám a gyerekkori álom megvalósulása csak zavart, dacot, kegyetlenséget vált ki belőle. Nem tudja megélni a megvalósult álmot, mert az már nem a gyermekkori álom, hanem a felnőttek világának álma. Nem az elvarázsolt birtokot találja meg újra, hanem egy romos birtokot vesz a nyakába, s egy feleséget. Menekülése lázadás a felnőttek világának konvenciói elől, és az álom tovább kergetése. Azt a tökéletességet kergeti, amit kamaszként vélt megtalálni, és nem látja, hogy az nem létezik, hogy soha nem is létezett, csak a képzeletében.

Varázslatosan szép, nagyon költői és érzékeny könyv ez, a valóság és a képzelet határán lebegő gyermekkori álmokról, melyekre szükségünk van, hogy elmenekítsenek a fojtogató valóság elől, hogy hitet és reményt adjanak. És arról, hogy meg kell tanulnunk elengedni ezeket az álmokat, hogy aztán felnőttként egy másik síkon megtaláljuk a boldogságot. 


Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...