2009. január 25., vasárnap

Agatha Christie: Öt kismalac

Egy féltékeny feleség megmérgezi férjét, az őt sorozatosan megcsaló, és legújabb szeretője miatt válni készülő híres festőművészt. Minden bizonyíték ellene szól, a tanúk, a védőügyvéd, az esküdtek egyaránt bűnösnek tartják, az ügy egyszerű, a vádlott sem tesz semmit ártatlansága bizonyítására, az ítélet hamar megszületik. Egy évvel később az elítélt a börtönben meghal.  
 
Tizenhat évvel az események után Poirot-t felkeresi egy fiatal nő, a festő, Amyas Crale lánya, aki meg van győződve édesanyja ártatlanságáról, és ki akarja deríteni, mi történt azon a réges-régi, tragikus napon. Poirot, elsősorban tán hiúságból, és mert meghatja a lány, elvállalja az ügyet, és alámerül a múltba. A kötelező körök – az ügyészek, védőügyvédek, rendőrök – meghallgatása után ő is meg van győződve arról, hogy a feleség volt a gyilkos, ám hátravan még az akkor a házban tartózkodó öt szemtanú.
 
Az „öt kismalac” elbeszéléséből bontakozik ki előttünk a tizenhat évvel korábbi események sorozata, de nem csak az. Megismerjük az élvhajhász, művészetéért bármit és bárkit feláldozni kész festőt, Amyas Crale-t, feleségét, a férjét rajongásig szerető, csendben tűrő Caroline-t és magukat a tanúkat. Az elítélt gyilkos bűnösségét senki nem vonja kétségbe, épp ezért Poirot nem is az események felelevenítésére koncentrál, sokkal inkább a főszereplők személyiségének feltárására. Pszichológiai módszerességgel kérdez, majd írásos beszámolót kér a tanúktól. Elbeszélésükből, elhallgatásaikból, egymásról alkotott véleményükből, a látszólag jelentéktelen részletekből alkot képet az öt szemtanúról.
 
Innen már csak egy aprócska lépés kideríteni, hogy vajon ki volt a gyilkos. Az áldozat legjobb barátja, aki a felszínen gyűlölte Caroline-t, valójában azonban régóta szenvedélyesen szerelmes volt belé? A szomszéd, aki csendes rajongással vette körül az asszonyt, és felháborította, hogy férje el akarja hagyni? A gyönyörű, életvidám, szenvedélyes szerető? A feminista nevelőnő, aki nem tudja megbocsátani a festőnek, hogy rosszul bánik feleségével, és amúgy is értéktelen művészetéért feláldozza a családi békét? Vagy Caroline húga, aki állandó, félig gyerekes, félig komoly harcban áll sógorával?
 
Elárulom, ez volt az első olyan Agatha Christie könyvem, amit olvasva nagyon korán rájöttem, ki volt a gyilkos. Ennek ellenére sem untam, sőt, azt kell mondjam, eddig ez tetszett a legjobban, épp azért, mert az elkövető kilétének kiderítése helyett a szereplők személyiségének felderítésére helyezte a hangsúlyt. Így, ha túl nagy izgalmakat nem is okozott, de nagyon érdekes volt.
 

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...