Gail Carriger fergeteges humorral és nem elhanyagolható
mértékű erotikával fűszerezett paranormális-steampunk-romantikus regénye, a Soulless – Lélektelen a tavalyi év egyik
legüdítőbb olvasmánya volt, nem csoda hát, hogy alig vártam a folytatást.
Szerencsére a kiadó nem húzta olyan sokáig a megjelenést, mint az első részét
anno (hmmm… reméljük, ez a tendencia folytatódik), így karácsonykor már
kiéhezett rajongók tömege vethette rá magát Alexia Tarabotti és Lord Maccon
kalandjainak újabb fejezetére. Ami szerencsére nem maradt el a várakozásoktól,
sőt!
Alexia immáron Lady Macconként próbál megbirkózni természeten
túli mivoltával és a viktoriánus kor béklyóival – s akkor még nem is beszéltünk
vérfarkas férje inkább ösztönös, semmint civilizált viselkedéséről, a lélekőri
pozíciójával járó politikai teendőkről, és a kertjében állomásozó emberi és
természetfeletti katonákról. Akikről férje valahogy elfelejtett szólni, mikor
hajnalok hajnalán (ami természetfeletti körökben a kora estét jelenti) kipattant
a hitvesi ágyból, és eltűnt. Alexia így egyedül marad a regimentnyi katonával, barátnőjével,
a botrányos kalapjai ellenére is frissen eljegyzett Ivy Hisselpenny-vel, egy goromba
őrnaggyal, és egy természetfeletti rejtéllyel.
Londonban ugyanis a természetfeletti népek elkezdtek ijesztően
normálisan viselkedni – a vérfarkasok nem tudnak átváltozni, a vámpírok szert
tettek némi arcszínre, ellenben eltűntek a vámpírfogaik, s ami a legijesztőbb:
ezek a több száz éves halhatatlanok immár nagyon is sebezhetőek. Lord Maccon
hivatalánál fogva az ügy kivizsgálására ered, amely ügy sajnos mutat némi összefüggést
egykori skót falkája viselt dolgaival – így a természetfeletti nyomozás és
rendteremtés (s ha kell, kioltás) együtt jár egy kis családi cívódással is.
Mert mint kiderül, a falka nem „csupán” egy falka, hanem a néhai „emberi” Lord
Maccon halandó leszármazottai is velük élnek – akikről Alexia eddig azt sem tudta,
hogy léteznek.
Most azonban kap egy kis ízelítőt családi viszályokból és
hűtlen alfák áruló falkáikhoz való viszonyából éppúgy, mint a borzasztó skót
ételekből és a még borzasztóbb skót divatból. Minden lében kanál lélektelen
hősnőnk ugyanis nem ül tétlenül, míg férjecskéje nyomoz – ő maga is Skóciába
léghajózik, idegesítő barátnője, még idegesítőbb húga és egy titokzatos (és
nagyon franciás) kalapos-feltaláló társaságában. Ha az együgyű utastársak és a
léghajózás nem hoznának elég izgalmat, ott van még egy rejtélyes merénylő, aki
lépten-nyomon Alexia életére tör – még jó, hogy legújabb divat szerint készült
napernyője mindig a rendelkezésére áll.
Aki az első részt olvasva beleszeretett ebbe a kicsit
steampunk, kicsit paranormális, kicsit viktoriánus, és nagyon angol világba, az
a Changeless-t is imádni fogja – aki pedig még nem olvasta az elsőt, gyorsan
tegye meg! Carriger humora a régi, szereplői még az előzményben olvasottaknál
is furcsábbak, a cselekmény pedig sikeresen átlendül a „mi történik egy
romantikus történettel, ha a hős és a hősnő egymásra talál” csapdáján. Ez a legnagyobb
erőssége a könyvnek, ugyanakkor ez okozhatja a legnagyobb hiányérzetet: én
például sajnáltam, hogy Alexia és Lord Maccon romantikus évődés helyett immáron
házastársi cívódásban élik ki magukat. De annyi baj legyen – a nyomozás és a
természetfeletti rejtély szerencsére izgalmasra sikeredett, a skóciai utazás bőven
tartogat meglepetéseket, és a mellékszereplők közti kusza szerelmi- és egyéb
szálak is kárpótolnak a főszereplők elmaradt csatáiért.
Amiből viszont jócskán több van, mint az előzményben, az a
steampunk vonulat – léghajók, távbeszélők, fura szerkezetek és bolondos
feltalálók színesítik a regény lapjait, no és a lényeg: végre látjuk működés
közben a híres napernyőket. Mindemellett továbbra is bővelkedünk társasági intrikákban,
ostoba ruhakölteményekben, pletykákban, fess farkasemberekben és piperkőc
vámpírokban – no meg borzasztóan élvezetes szócsatákban. S ha mindez nem lenne
elég, kapunk egy olyan függővéget, ami után legszívesebben falhoz vágnánk a könyvet
– de jobban tesszük, ha inkább újraolvassuk az első két részt, és számoljuk a
napokat a harmadik megjelenéséig.
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése