Josey Cirrini az észak-karolinai Bald Slope szülötte: a
hegyekkel körülvett, apja, Marco Cirrini által álmos kisvárosból síparadicsommá
változtatott városka jelenti egész világát. Bár minden vágya, hogy maga mögött
hagyja, eme vágyát csupán a gardróbjában rejtőzködve lapozgatott utazási
magazinokban éli ki – Josey ugyanis nem hagyhatja el Bald Slope-ot. Ott van
neki anyja, az idős, betegségét mániásan titkoló egykori szépség, akit ápolnia
kell; ott van apja öröksége, a neve, ami örökre városához köti; és ott van
saját, nem múló kisebbségi érzése: hisz hogyan is tudna ő, a kiállhatatlan,
szerencsétlen, előnytelen külsejű, elkényeztetett Josey Cirrini szembenézni a
nagyvilággal?
Josey hiába huszonhét éves, hiába dekoratív, hiába okos és
kedves lány, mindig is anyja zsarnoki hatalmának foglya volt: egy anyáénak, aki
sosem akarta őt, sosem szerette, és akivel szemben állandó bűntudata van a
gyermekkorában neki okozott sérelmek miatt. Hogy is hagyhatná el? Josey
cselekvés helyett az álmaiba menekül, gardróbját tiltott nyalánkságokkal
pakolja tele, és esténként a muffinok, csokis kekszek, karamella és cukrozott
fánk halmok közt lapozgatja romantikus regényeit, vagy álmodozik a magazinok
színes képei felett.
Ebbe a lefojtott, magányos, már-már szánalmas kis világba
tör be egy napon a városka rossz hírű pincérnője, Della Lee Baker, aki egész
egyszerűen beveszi magát Josey gardróbjába és nem mozdul onnan. Feltett
szándéka, hogy kimozdítja Josey-t ebből az állóvízből, és megmutatja a lánynak,
hogy van élet a gardrób falain kívül. Elküldi szendvicset vásárolni a vörös
hajú Chloe-hoz, aki épp elhagyta menő ügyész barátját; öltözködési tanácsokkal
látja el; apró lázadásokra bírja rá – s rányitja a szemét néhány évtizedes
rejtélyre, melyek létezéséről Josey nem is tudott, ám felszínre kerülésük tán
alapjaiban változtatja meg életét.
Sarah Addison Allen első magyarul megjelent regénye, A csodálatos Waverley-kert olyannyira
elvarázsolt, hogy amint befejeztem, azt vártam, mikor jelenik meg az írónő
újabb könyve. A kiadó nem kényeztetett el minket, jócskán kellett várni, de
megérte. A Sugar Queen – Édes élet
mintha az előző regény ellenpontja lenne, már ami a hangulatát illeti: míg az
forró és poros déli vidéken játszódott, ez hűvös és havas, hegyekkel körülvett
téli kisvárosban – szerencsém is volt az olvasással, mert míg az előzőt
csüggesztően forró nyárban olvastam, ezt épp karácsonykor. Így legalább a
könyvből áradó téli, jégvirágos hideg és a lapok közül szinte kiszállingózó hó
kárpótolt a bosszantóan tavaszias karácsonyért.
Mert Sarah Addison Allen regényeinek legnagyobb varázsa ez
az utánozhatatlan atmoszféra. A történetei a legnagyobb jóindulattal sem
nevezhetőek egyedinek: fullasztó kisvárosi közegből menekülni kívánó lányokról,
a szerelem elől futó fiatal nőkről, kis közösségek intrikáiról, távolról jött
idegen által hozott megváltásról ezer helyen olvashattunk már; ahogy sebzett
lelkű, önmarcangoló szépfiúkról és maguknak megbocsátani képtelen macsókról is.
Nem mindegy azonban, mindezt hogyan
tárják elénk.
Az írónő minden sorát, minden szereplőjét, minden leírását
áthatja valami megfoghatatlan, szolid varázslat, afféle hétköznapi mágia, ami
ott van Chloe mennyei sajtos szendvicseiben, Nova Berry szerencsehozó piros
sáljában, az árvacsalánteában, és a könyvekben, amik váratlanul
fel-felbukkannak Chloe környezetében. Vajon van könyvmoly, akit hidegen hagyna
a gondolat, hogy a könyvek csak úgy felbukkannak, mindig akkor, amikor a
legnagyobb szükségünk van rá? Ugye, hogy nincs? Ám vajon mit szólnánk, ha
életünk fordulópontjaihoz érve önsegítő könyvek jelennének meg a konyhapulttól
az autónkig mindenütt, és rendre más irányba terelgetnének, mint amit magunk
választanánk? Vajon átadnánk magunkat nem evilági bölcsességüknek, vagy
dacolnánk velük?
És vajon mit tennénk, ha kiderülne, hogy mindenki által
istenített apánk is csak gyarló ember volt, aki követett el hibákat, ad
absurdum, gonoszságokat, hogy anyánk sosem szeretett, hogy akár fel is
lázadhatnánk, és a saját lábunkra állhatnánk, hisz nem akadályoz benne más,
csak a saját gyávaságunk? Josey Cirrini és Bald Slope hétköznapi, csak épp egy
kicsit elvarázsolt lakóinak története ezekről a súlyos, megkerülhetetlen, ám
mindennapos kérdésekről szól. Semmi különös, mondhatnánk, mégis: olyan hangulatos,
impressziókból építkező, az érzékeinkre ható, egyéni hangon megírt, finom
fantasztikummal körülszőtt kis mesék ezek, amelyeket egyszerűen jó olvasni. Jó
elveszni bennük, átruccanni egy másik világba, jó hinni a gardróbban megbújó
tündérkeresztanyákban – még akkor is, ha a könyv végén pofon csap a realitás.
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Szakál Gertrúd
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése