Ajánlások nyomában
Van abban némi pikantéria, hogy könyves
bloggerként írunk a könyvajánlásokról – hisz nem épp ezt tesszük minden
alkalommal, amikor posztot írunk egy könyvről? Nos, igen is, meg nem is. Valaha
számos vitát lefolytattam egy társaságban arról, vajon a könyves cikkeknek okvetlenül
ajánlóknak kell-e lenni vagy sem, és
máig úgy gondolom, én aztán nem ajánlok senkinek semmit (mellékszál, de sose
jutottunk dűlőre…). Számomra a blog elsősorban a véleménynyilvánítás terepe:
leírom a saját benyomásaim, érzéseim, gondolataim adott művel kapcsolatban, el
lehet olvasni, meg lehet fontolni és az alapján el tudod dönteni, te, kedves
olvasó, hogy kell-e neked a cucc vagy sem. Én aztán nem fogom megmondani. Ki is
ráz a hideg azon blogoktól amelyek
zászlajukra tűzték a „megmondjuk mit olvass és mit ne!” törekvését. Bízzunk már
annyira az olvasóinkban hogy el tudják ők dönteni maguk.
Persze ez korántsem csak a blogokról szól.
Emlékszem, amikor könyvesbolti eladóként dolgoztam egyetem mellett, mennyire
meg tudtam fagyni, amikor valaki úgy jött hozzám, hogy ajánljak könyvet. Ha a
kérdezőnek magának, az a kisebb baj, eggyel kellemetlenebb, ha az a feladat,
hogy „ajánljak könyvet ennyi meg ennyi idős rokonnak / barátnak / ismerősnek”.
WTF? Nyilván rávezető kérdésekkel közelebb lehet jutni ahhoz, hogy az
ajándékozni kívánt illető mit olvas, milyen az ízlése, esetlegesen mi tetszhet
neki, de mivel a leendő ajándékozó ritkán jár komplett listával a másik
könyvtáráról, legtöbb esetben úgyis a kurrens újdonságok maradtak a kalapban. Nem
voltam az eladók gyöngye, na :) (Nem úgy
Zoli. Ő például szívesen és jó érzékkel ajánlott – nem véletlen, hogy amikor
egyik könyvesboltból a másikba igazolt, volt vevő, aki „utánament”. Na, például
az ilyenek miatt fájdalmas hogy a szakeladó mint olyan manapság már a kereskedelem
legtöbb területén nem létezik, mert nincs rá igény.)
Szóval blogtól függetlenül sem szeretek
ajánlani. Egy kezemen meg tudom számolni hány embernek vagyok hajlandó
egyáltalán könyvet venni / vinni / kölcsönadni anélkül, hogy előre
megbeszélnénk, mi lesz az áldozat. Kicsit úgy is vagyok vele egyébként, hogy
ott a blog, én megtettem, amit megkövetelt a haza internet, tessenek már
elolvasni oszt dönteni, mi kell. (Aki meg nem olvassa a blogom, pláne ne kérjen
tőlem könyvet, értitek…)
No és vajon én hogy viselem az
ajánlásokat? Egyáltalán, hallgatok rájuk? Mi befolyásol a leendő olvasmányok
kiválasztásában? Túl a szokásos dolgokon, amelyeket bármennyire tudatosnak,
ínyencnek, kiforrottnak, akárminek tituláljuk magunkat, úgysem tudunk
kikerülni, mint reklám, sikerlisták, kiadói kiajánlók, nyilván odafigyelek
néhány blogra. Egyre kevesebbre. Sajnos. Amadeánál nosztalgiáztunk kicsit
nemrég a hőskorról, amikor 8-10 éve elindultunk, az akkori blogokról, az akkori
figyeltjeinkről. Akik közül egyre kevesebben írnak rendszeresen, írnak
könyvekről, írnak egyáltalán. Azt is egy kezemen meg tudnám számolni, hány
blogger véleményére adok igazán. Olyan, akinek a posztja után legszívesebben
azonnal rohannék a könyvesboltba, konkrétan egy van. És igen, az ő figyelmembe
ajánlásai általában bejönnek. De azon a korszakon már réges-régen túl vagyok,
amikor a mindenki által olvasott, hirtelenjében minden blogon felbukkanó
sikerkönyvekre cuppantam. Meg azon is, hogy egy-egy cuki poszt miatt rohanjak
olvasni olyasmit, amihez tudom, hogy igazából semmi közöm. Öregszem, na.
S hogy vannak-e emlékezetes „ajánlásaim”?
Hogy a viharba ne lennének. Tán nem lepek meg senkit azzal, hogy nekem a
legtöbb könyvet Zoli ajánlotta az elmúlt 15 évben, megszámlálhatatlan remek
olvasmányt köszönhetek neki (sok egyéb mellett), de amire mindig emlékezni
fogok, hogy ismerkedésünk hajnalán nyomta a kezembe a Tengeróceánt és jó ideig
csak tátogtam, hogy tejóisten, ez a pasi ilyeneket olvas… (Azóta persze közös
kedvenc Baricco is.) De azt sem felejtem el egykönnyen, hogy egy kedves
ismerős, akinek SF téren adok a véleményére, figyelmeztetett, hogy a 2312
azért elég komolyan sci-fi és nem biztos, hogy le fog csúszni – ehhez képest Robinson
mekkora szerelem lett. Olykor pont ugyanúgy bejöhetnek a nem ajánlottak is,
mint az ajánlottak ;)
Konklúzió? Vonjátok le magatoknak. Amíg
van kedvem, a véleményem úgyis idevésem az olvasmányaimról. De ajánlani senkinek nem fogok semmit. Az
írásaim úgyis magukért beszélnek :)
Többiek az ajánlások témájában:
Én is így vagyok vele, mint te, hogy amikor odajönnek, hogy mit ajánlanék, csak nézek, hogy oké, valami kis információmorzsát lehetne kapni?
VálaszTörlésEgy mókás esetem az volt, mikor csak úgy bóklásztam egy könyvesboltban, egy anyuka éppen a lányának keresett könyvet, odahívott egy eladót, hogy segítsen már neki, és ajánlott is köteteket. Anyuka kérdezte, hogy ez iskolában játszódó regény? Az eladó tanácstalan lett, odamentem az anyukához, és ajánlottam neki 5-6 sorozatot elmondva, hogy kb. miről szólnak. Anyuka lelkesen jegyzetelgetett a noteszébe, hogy ezek nincsenek meg a lányának, kipróbálja őket szépen sorba. Az eladó meg pislogott, és utána vezetgette anyukát egyik könyvkupactól a másikig, hogy mit hol talál... :)
Én is segítettem már így vevőnek (bár ott csak magamtól, nem volt ott eladó), mert nagyon tanácstalanok voltak, és épp egy sorozat második kötetét fogták, szóval szóltam, hogy melyik az első. :D
TörlésMinden könyvmolynak vannak ilyen vicces könyvesboltos esetei :)
Törlésmost, hogy lettek új munkatársak, unokákkal, mindig jön a kérdés, hogy milyen könyvet kellene nekik venni. lányoknak még csak-csak tudok mondani, de a fiúknak alig. merthogy nem ismerem, nem olvasom a korosztály könyveit, és szerintem ahhoz, hogy egy leadó ajánlani tudjon, nagyon kell ismernie a könyveket. mert kábéra bármit le lehet venni a polcról, de az egyedül is megy, ugye.:))
VálaszTörlésegyébként most kedvem támadt posztot írni, eszembe jutott egy csomó minden. :D
Na tök jó hogy meghoztuk a kedved :D
TörlésNehéz ügy ez, mert az eladó ha olvas se olvashat mindent, az kb fizikai képtelenség, de minimum elvárható lenne hogy lássam a szándékot hogy ő tájékozódik és kb tudja mik hevernek a polcon :P ma már ez sincs meg sok esetben, az egy dolog, hogy nem tudja, mijük van, azt se tudja, hogy kell leírni egy szerző nevét, nem tud keresni az adatbázisban, ezek után arról már álmodni se merünk hogy még olvassa is a megjelent könyveket :D persze tisztelet a kivételnek, de sajna egyre kevesebb van belőlük.
Én se szoktam könyvet ajánlani, se magamtól, se kérésre, kifejezetten a hideg ráz tőle. Annyi minden van, ami befolyásolja, kinek mi tetszik: milyen hangulatban van, mennyire fáradt, milyen az ízlése, mennyi könyvet olvasott már stb. És ott vannak a nyafogós apróságok: jaj, ennek csúnya a borítója, túl vastag, nem tetszik a fülszöveg - én magam is nyűgös vagyok és nem tudom kitalálni, mit olvassak, mit kezdjek akkor egy idegen emberrel?:D
VálaszTörlésRáadásul két hasonló ízlésű ember is lyukra futhat néha. Ugye én imádtam az Átmeneti üresedést, te nem igazán, te hátast dobtál Franzentől, én meg nem (de dolgozom rajta!:D).
Hát ez az :D ha a saját nyűgösségemből indulok ki, már félek ajánlani bárkinek mi van ha olyan mint én??? :D
TörlésMeg aztán ajánlani is csak úgy szabad ha az ember tisztában van vele hogy lehet nem fog tetszeni... neked merek ajánlani mert tudom nem téped ki a hajam ha nem jön be és én se sértődök halálra ha nem rajongsz a kis kedvencemért :D de láttuk már másképp is ugyebár...
Teljesen igaz, hogy az írásaid magukért beszélnek! ♥ Én meg néha átkozódom, mert olyan jót írtál, hogy teljesen a hatása alá kerülök, és nekem is kell valami. Most erről jutott eszembe, hogy például a 6:27-es felolvasót a posztod miatt vettem meg - igaz, még nem olvastam... -, és a Nyaraló úszómedencévelt is megkívántattad velem. Illetve ne feledjük a kivétel erősíti a szabályt, ajánlottad nekem a Terpápiás hazugságokat! :) :D Szóval néha mégis ajánlasz. ;)))
VálaszTörlésA "szakeladó" mint olyan kifejezésen és az egész témakörön érdemes lenne megállni, és egyszer kivesézni... A könyvesbolti eladók akikkel én találkozom, nagy nullák általában, és tényleg mintha nem is lenne rá igény, szeret mindenki vakon botorkálni, nem érdekli, ha nem tudnak segíteni, vagy pedig vak vezet világtalant ajánl valamit az eladó, akinek amúgy fingja nincs arról se, hogy milyen kiadók vannak úgy egyáltalán... Biztos itt is van kivétel, ami/aki erősíti stb. de én még nem láttam. Nem sok eladó ért ahhoz, amit elad, ez sok téren igaz, nem csak a könyvpiacon. A másik oldal persze az idióta vevő, szóval azt is teljesen meg tudom érteni, aki úgy gondolja, minek ezekkel foglalkozni, majd ellegelnek maguktól a könyvhalmokon. :D
Olyan jó, hogy Zolival mindketten olvastok, és tudtok egymásnak ajánlani. :) Bariccót én is nagyon-nagyon szeretem, most is olvasok épp tőle.
Az mááás, ha már olvastad a posztom és/vagy beszélgetünk egy könyvről persze van hogy azt mondom, neked ajánlom (vagy nem :) de csak úgy nem hiszem hogy neked esnék, hogy PuPiii, ez a te könyved olvasd el! Ez nem én vagyok :)
TörlésÉn már annyiszor lamentáltam ezen, túl sok szót már nem is érdemel. Sajna végigéltem ahogy pl könyves világban lebontják a szakmai részt, nem volt olyan nagyon rég, 15 éve, amikor még voltak szakeladók, volt könyvesbolti szakeladó képzés, volt igény a munkáltatók részéről. Vevők részéről sztem most is lenne, de nem válogathatnak. Aki meg olyan, és megteheti, elmegy abba a még néhány létező kis könyvesboltba, ahol kaphat szakmai segítséget. De a plázás boltláncokban amióta az a hozzáállás hogy mindegy, tud-e írni-olvasni, csak jöjjön el minimálbéérért 12 órázni, mit várhatunk?
Ugyanez van a legtöbb téren, nehezen tudom elképzelni hogy egy ruhaboltban olyan eladóba fussak, aki nem csak a műkörmét nézegetve támasztja a pultot hanem korrekt tájékoztatást tud adni anyagokról, azok kezeléséről, szabásokról, stb :P Szakképzett eladót tkp csak olyan területeken alkalmaznak már sztem ahol előírások kötik meg, pl élelmiszerboltok.
Én is örülök neki, hidd el :D
Nem nem, csak úgy mellékesen jegyzed meg ilyenkor, hogy nekem is tetszene szerinted. :))) És én meg hiszek neked! :D
TörlésEgyetértek az eladókkal kapcsolatban. Jól életre hívtad a ruhaboltiakat is... Múltkor megkértem egyet, hogy nézze meg rajtam a ruhát (mert egyedül voltam), hogy szerinte kell-e a másik méret, és úgy nézett rám, mintha ilyet nem lehetne kérni tőle, és hovatovább fingja nem volt mit mondjon. Pedig egy ügyes eladó ilyenkor elad neked még két másik rucit is...
A könyvesboltban dísztuják vannak eladók helyett, egyenpólóban, egyenunalommal.
a ruhabolthoz. fehérneműüzlet, ki van írva óriási betűkkel, hogy melltartó b,c,d,e méretben. bemegyek, kell egy d-s. oké, nem kicsi, nade látok rohangálni az enyémnél jóval nagyobbakat is. szóval semmi extra. de a csaj néz rám, mintha nem lennék normális, és kinyögi, hogy tud adni c-set, mert egy picit elméretezték. mondja ezt a saját 'a' kosarai fölül. aztán közöltem vele, hogy a picit elméretezett c messze nem d, főleg nem annyi pénzért, mint amennyiért ők adják.
Törlésehhez még csak szakinak sem kell lenni, egyszerűen némi iq-val kellene rendelkezni.
és ja, az a jó eladó, aki azt mondja, nem édesem, ez nem áll jól, adok inkább másikat. de ezeknek kábé mindegy, a fizetését akkor is megkapja, ha csak a nevét tudja leírni.
Pont tegnap szóba került ez a szakeladó dolog Pupiékkal, mikor egy teaházban voltunk, és látszott, hogy az eladó tényleg ért a teákhoz és tényleg szereti is őket. Én az ilyen helyeket szeretem a legjobban, ahol érzem, hogy a tulaj vagy a személyzet ért is ahhoz, amit csinál és szeretettel csinálja. Tényleg egyre kevesebb az ilyen sajnos.
VálaszTörlésTőlem rendszeresen szokták kérni, hogy ajánljak valamit, mivel tudják, hogy szeretek olvasni. Általában ilyenkor én is nehéz helyzetben vagyok, mert a könyves ismerőseim persze nem nagyon kérnek ilyet, inkább azok, akiket máshonnan ismerek. De például van két kollégám, akikkel most már rendszeresen ajánlunk és adunk egymásnak könyveket, és nem mindig találjuk el persze, hogy a másiknak tetszeni fog-e, de például a kollégámnak nagy kedvence lett Az időutazó felesége, aminek nagyon örültem. :) Szóval el tud jól is sülni ez az ajánlósdi.
Igen, pont emiatt a poszt miatt hoztam fel. :) Üdítő volt a kivétel, ami/aki erősítette a szabályt. ;)
Törlés