2012. június 17., vasárnap

C. J. Sansom: A bosszú nyilai


Ismét csak úgy kell kezdenem ezt az ajánlót, ahogy egy évvel ezelőtt az Apokalipszisét: szegény Matthew Shardlake! Sansom sorozatának ügyvéd főszereplője az előző kötetben történtek után újfent elhatározta, hogy ő bizony a politikának még csak a közelébe sem megy soha, olyan ügyet nem vállal, aminek bármi köze lenne a hatalmi játszmákhoz, s ha lehet, még a királyi udvar környékét is messzire elkerüli. Aztán egy nap visszautasíthatatlan meghívást kap az előző részben megismert Lady Latimertől, aki azóta más nevet visel: ő Parr Katalin, VIII. Henrik hatodik felesége, Anglia királynéja.

Shardlake kénytelen hát újfent az udvarba látogatni, ahol egy látszólag egyszerű üggyel bízzák meg, melynek semmi köze nincs sem a királyhoz, sem a politikához, sem a hatalomhoz. Parr Katalin egyik régi szolgálójának nevében kell eljárnia, akinek fia gyanús körülmények között hunyt el, miután a Court of Wards-hoz, a gyámügyi bírósághoz fordult egy régi tanítványa ellen elkövetett súlyos sérelmek ügyében. Az ügyben a legnagyobb izgalomra az adja okot, hogy olyan, mintha nem is lenne ügy: senki nem tudja, miféle sérelmekre gondolt a néhai tanító. Így hát Shardlake-re vár, hogy kinyomozza, mi történt, és igazságot szolgáltasson – bár még azt sem tudja, kinek.

Mindeközben zajlik a franciák elleni háborúra történő felkészülés, egész London lázban ég, a férfiakat begyűjtik katonának, az idegeneket suhancok bántalmazzák az utcákon, ügyvédünk pedig rendíthetetlenül látogatja a szintén az előző kötetben megismert Ellen Fettiplace-t a Bedlamben, a londoni őrültekházában. A rejtélyes Ellen, aki nem tudja elhagyni biztonságosnak vélt börtönét, nem hagyja nyugodni az ügyvédet, így amikor a gyámügy miatt vidékre kell utaznia, nem tudja megállni, hogy ki ne nyomozza a nővel húsz évvel korábban történteket is. És ekkor kezdődnek a bajok…

Nem is ez a sorozat lenne, ha nem derülne ki minden ügyről, amibe az ügyvéd beletenyerel, hogy a politika legfelsőbb köreibe vezet. Hugh Curteys gyámjogának kérdése még pusztán aljas pénzügyi machinációkat fed fel, ami a korban legalábbis nem szokatlan; ám Ellen Fettiplace ügye erőszakot, gyilkosságot, megvesztegetést rejt, és odáig fajul, hogy Shardlake ismét életveszélybe kerül, s szemben találja magát egyik legádázabb ellenségével. Ám hogy őszinte legyek, ezúttal még csak sajnálni sem tudtam.

Már az előző két kötetben is feltűnő volt, ám ebben már egyenesen idegesítő, hogy az ügyvéd mindig mindenbe beleüti az orrát, és hiába minden jó szándékú figyelmeztetés, utasítás, kérlelés - avagy fenyegetés - ha egyszer ráharap valamire, azt nem ereszti. Szép lassan minden szereplőnek az idegeire megy a makacsságával – és ami rosszabb, az olvasónak is. És hiába derül ki a végére, hogy helyesen gondolta, valóban csúnya dolgok történtek, és az igazság az ő oldalán van; annyi áldozat szegélyezi az útját, hogy csak azt tudjuk kérdezni mi is: miért nem hagyta békén az egész ügyet? Nagyon nehéz úgy szeretni egy könyvet, ha ennyire idegesítő a főszereplője – nekem nem is igazán sikerült.

Pedig Sansom mindent megtett, de valószínűleg a téma és a háttérben zajló háborús készülődés sem tett jót az élménynek. Mind Az uralkodó, mind az Apokalipszis nyomozását érdekesebbnek, pergőbbnek éreztem, ez néhol kimondottan vontatott volt, és nem egyszer azon kaptam magam, hogy számolom vissza az oldalakat. Hatalmas pozitívum lehetne a könyv mellett, hogy igen részletes és – az én korlátozott történelmi ismereteimmel mérve – hitelesnek tűnő betekintést ad a háborús felkészülés mozzanataiba, a Tudor-kori hadihajóktól kezdve a katonai táborok mindennapjain át a pénzrontásig és a lakosság újabb és újabb megadóztatásáig. Csak sajnos Sansom szövege a hosszas leíró részeknél gyakran unalmas – ami meglepő, ilyet az eddigi könyveknél nem éreztem.

Felemás élményként marad meg bennem A bosszú nyilai – az eddig olvasott három Sansom-regény közül ez a leggyengébb, de még így is elég magas színvonalat képvisel. Valószínűleg igaza van a borítón idézett kritikusnak: a történelmi regények szerelmesei nem fognak csalódni benne. Én viszont nem vagyok a történelmi regények igazi szerelmese, csak afféle koca-olvasó, akinek bizony a korhű ábrázolás és a kétségkívül részletes leírások mellett izgalmas történetet és szimpatikus szereplőket is kéne nyújtani – ez most nem jött össze, de azért nem adom fel a sorozattal való birkózást.


Kiadó: Agave
Fordította: H. Kovács Mária
 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...