A nem túl távoli jövőben a
LoveStar nevű izlandi gigacég nemcsak az emberek közti kommunikációt
forradalmasítja, amikor a „madárhullámok” segítségével végképp megszabadítja az
embereket a „drótok rabságából”. Hiszen a madárhullámok segítségével kikalkulálható
lett a lélek másik fele, a neked rendelt, az egyetlen – tudományos alapossággal
és száz százalékos hatékonysággal. Aki teheti, elzarándokol a távoli sziget inLOVE
élményparkjába, hogy végre rátaláljon az igaz szerelem. Öregen így is ide vezet
majd az útja – amikor eljön az idő a LoveDeath várja, a kilövés, és a dicső
hullás, hogy gyönyörűen, hullócsillagként égjen el a légkörben az, amire
barbárabb időkben szörnyű sors várt – ezt nem részletezném, a „rothadó anyu”
kampány amúgy is megtette.
A nem túl távoli jövőben
gigantikus vagyon és befolyás áramlik LoveStar birodalmába, hiszen övé az
iSTAR, a drótnélküliekre alapozott globális kereskedelmi és marketinggépezet, a
tervezőkkel, a hangulatfelelősökkel, a gyártókkal. S a piramis alján az
ügynökökkel, akik jutalékért csavargatják a társalgást a megfelelő
(kereskedelmi) irányba. A rikkancsokkal, akik bérbe adják a beszédközpontjukat.
S a reklámkelepcékkel, akik a primitív biológiai és érzelmi reflexeiket is. A
birodalom a világ minden szegletébe szétszórja a felvevőpillangóit, így sose
tudhatod, mikor leszel élő adásban – de annyi mindent nézhetsz ezáltal… s ha
úgy érzed, rosszul döntöttél, hívhatod a MEGBÁNÁS-t, akik majd azzal nyugtatnak:
minden más választás katasztrófába vitt volna. A birodalom ura, LoveStar az
ötletek embere, nála senki nem tudja jobban: „Semmi nem állhatja útját egy ötletnek, semmi nem akadályozhatja meg,
hogy egy lehetőséget maximálisan kiaknázzanak”
Pont az ötletek kihasználása, amit
a történet a végletekig fokoz. Az alkalmazhatóságuk egyenes következménye:
mindig lesz valaki, aki a frissen megszülető legtisztább virággyermeki ideából
kiindulva is megtalálja az ötlet katonai alkalmazását. Mindig lesz valaki, aki
a számítógépek önfelszabadító, alulról építkező hálózatából a hirdetések, a
direkt marketing, a propaganda beteg és betegítő pókhálóját szövi. Mindig lesz
valaki, aki a szabadsággesztusokból kovácsol rabláncot. Aki e láncot
„különleges ajánlatunknak” nevezi, kampányt sző, brandet, divatot, trendet
teremt belőle és köré, s amelyet aztán az emberek a terror minden látható
kényszere nélkül, önként magukra húznak. S amely elől egy idő után elmenekülni
se lehet. Legfeljebb úgy, ahogy a regény világának főhőse teszi: a tehetetlen szabadulni
vágyó a saját kora Csúnya Rossz Farkasa elé veti magát.
Mint látszik, a könyv erős, saját
fogalmi világot teremt, amely remekül játszik a jelen nem egy aggodalomra okot
adó tendenciájával. Csak az író folyvást elejti a mesélés fonalát. A
szerelmesek, Sigridur és Indridi „szétkalkulálás” utáni hányattatásai közben
finom érzékkel festi a „vezetéknélküli modern” emberi társadalom bizonyos játéktereit,
árnyalat-gazdag szövegbe csomagolva a cselekményt. De közben alapvető elemeket
félmondatokkal ken oda a kibontott részletek mellé. Mondhatni túlságosan
szertelen az író ecsetkezelése. És meglehetősen önkényesen választ, mi legyen
részlet-gazdag, mi maradjon vázlatos. Zseniálisan eltalált momentumok után nem
egyszer következik zavaróan esetlen, avagy alig odaillő, stílusidegen, betét-novella
jellegű epizód. Amíg az ötletek szintjén a könyv a „helyén van”, a megírtság
szintjén azt se tudja, hol keresse azt a helyet.
Így ez a könyv csak sistergő
ötletek parádéja. Nincs a maga jól érzékelhető szövevényi mélységeiig kifejtve.
Kicsit hosszabban elidőzhetett volna a saját világának rideg viszonyai közt a
szerző, Andri Snaer Magnason. Kicsit többet dekázhatta volna a mélységesen
valószínűvé álmodott (a „vezetéknélküli hétköznap”), a parabolikusra, szatírába
hajlóra rajzolt, s ezáltal valószínű helyett inkább szimbolikus (a LoveStar
személyével kapcsolatos) és a kifejezetten népmesei, bájosan valószínűtlen elemeket.
Mert a vízió így nem áll össze, számtalan odakent momentuma nem ad ki összképet.
A könyv így egymás mellé fércelt szövegpachwork-ök játékos tobzódása - amelyből
ha jövővízió nem is, de egy szatirikus fabula azért csak kibomlik a végére. Még
így is figyelemre méltó. Valóban sziporkázó, eredeti, groteszk és abszurd. De
bennem úgy marad meg, mint az utóbbi idők egyik legparádésabb kihagyott
lehetősége.
Kiadó: Gondolat
Fordította: Papolczy Péter
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése