2012. június 19., kedd

Andri Snær Magnason: LoveStar


A nem túl távoli jövőben a LoveStar nevű izlandi gigacég nemcsak az emberek közti kommunikációt forradalmasítja, amikor a „madárhullámok” segítségével végképp megszabadítja az embereket a „drótok rabságából”. Hiszen a madárhullámok segítségével kikalkulálható lett a lélek másik fele, a neked rendelt, az egyetlen – tudományos alapossággal és száz százalékos hatékonysággal. Aki teheti, elzarándokol a távoli sziget inLOVE élményparkjába, hogy végre rátaláljon az igaz szerelem. Öregen így is ide vezet majd az útja – amikor eljön az idő a LoveDeath várja, a kilövés, és a dicső hullás, hogy gyönyörűen, hullócsillagként égjen el a légkörben az, amire barbárabb időkben szörnyű sors várt – ezt nem részletezném, a „rothadó anyu” kampány amúgy is megtette.

A nem túl távoli jövőben gigantikus vagyon és befolyás áramlik LoveStar birodalmába, hiszen övé az iSTAR, a drótnélküliekre alapozott globális kereskedelmi és marketinggépezet, a tervezőkkel, a hangulatfelelősökkel, a gyártókkal. S a piramis alján az ügynökökkel, akik jutalékért csavargatják a társalgást a megfelelő (kereskedelmi) irányba. A rikkancsokkal, akik bérbe adják a beszédközpontjukat. S a reklámkelepcékkel, akik a primitív biológiai és érzelmi reflexeiket is. A birodalom a világ minden szegletébe szétszórja a felvevőpillangóit, így sose tudhatod, mikor leszel élő adásban – de annyi mindent nézhetsz ezáltal… s ha úgy érzed, rosszul döntöttél, hívhatod a MEGBÁNÁS-t, akik majd azzal nyugtatnak: minden más választás katasztrófába vitt volna. A birodalom ura, LoveStar az ötletek embere, nála senki nem tudja jobban: „Semmi nem állhatja útját egy ötletnek, semmi nem akadályozhatja meg, hogy egy lehetőséget maximálisan kiaknázzanak”

Pont az ötletek kihasználása, amit a történet a végletekig fokoz. Az alkalmazhatóságuk egyenes következménye: mindig lesz valaki, aki a frissen megszülető legtisztább virággyermeki ideából kiindulva is megtalálja az ötlet katonai alkalmazását. Mindig lesz valaki, aki a számítógépek önfelszabadító, alulról építkező hálózatából a hirdetések, a direkt marketing, a propaganda beteg és betegítő pókhálóját szövi. Mindig lesz valaki, aki a szabadsággesztusokból kovácsol rabláncot. Aki e láncot „különleges ajánlatunknak” nevezi, kampányt sző, brandet, divatot, trendet teremt belőle és köré, s amelyet aztán az emberek a terror minden látható kényszere nélkül, önként magukra húznak. S amely elől egy idő után elmenekülni se lehet. Legfeljebb úgy, ahogy a regény világának főhőse teszi: a tehetetlen szabadulni vágyó a saját kora Csúnya Rossz Farkasa elé veti magát.

Mint látszik, a könyv erős, saját fogalmi világot teremt, amely remekül játszik a jelen nem egy aggodalomra okot adó tendenciájával. Csak az író folyvást elejti a mesélés fonalát. A szerelmesek, Sigridur és Indridi „szétkalkulálás” utáni hányattatásai közben finom érzékkel festi a „vezetéknélküli modern” emberi társadalom bizonyos játéktereit, árnyalat-gazdag szövegbe csomagolva a cselekményt. De közben alapvető elemeket félmondatokkal ken oda a kibontott részletek mellé. Mondhatni túlságosan szertelen az író ecsetkezelése. És meglehetősen önkényesen választ, mi legyen részlet-gazdag, mi maradjon vázlatos. Zseniálisan eltalált momentumok után nem egyszer következik zavaróan esetlen, avagy alig odaillő, stílusidegen, betét-novella jellegű epizód. Amíg az ötletek szintjén a könyv a „helyén van”, a megírtság szintjén azt se tudja, hol keresse azt a helyet.

Így ez a könyv csak sistergő ötletek parádéja. Nincs a maga jól érzékelhető szövevényi mélységeiig kifejtve. Kicsit hosszabban elidőzhetett volna a saját világának rideg viszonyai közt a szerző, Andri Snaer Magnason. Kicsit többet dekázhatta volna a mélységesen valószínűvé álmodott (a „vezetéknélküli hétköznap”), a parabolikusra, szatírába hajlóra rajzolt, s ezáltal valószínű helyett inkább szimbolikus (a LoveStar személyével kapcsolatos) és a kifejezetten népmesei, bájosan valószínűtlen elemeket. Mert a vízió így nem áll össze, számtalan odakent momentuma nem ad ki összképet. A könyv így egymás mellé fércelt szövegpachwork-ök játékos tobzódása - amelyből ha jövővízió nem is, de egy szatirikus fabula azért csak kibomlik a végére. Még így is figyelemre méltó. Valóban sziporkázó, eredeti, groteszk és abszurd. De bennem úgy marad meg, mint az utóbbi idők egyik legparádésabb kihagyott lehetősége.


Kiadó: Gondolat
Fordította: Papolczy Péter
 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...