2016. május 18., szerda

Hullámvasút?

Sokat gondolkodtam a napokban a legújabb Témázós poszton – márpedig ha én sokat töprengek ezeken a csacsogós posztokon, az mindig rossz jel, ezért már épp írni akartam a szervezői feladatokat lelkesen ellátó PuPilla kollégának, hogy ezt inkább én mégse, mert nincs ihlet, kötelező jelleggel meg utálok csacsogni, amikor bevillant, hogy mekkora hülyeség már ez a kötelező jelleg… Ami végülis épp (majdnem) témába vág :)

Ami valami olyasmi lenne egyébiránt, hogy „Az olvasás mint hullámvasút – mitől unjuk meg a könyveket?”

De tényleg, mitől? Fogalmam sincs. És annyira nagyon nem is érdekel (jó, tudom, azt mondtam az elején, hogy ez egy bitang jó téma, most meg mégse érdekel, kiszámíthatatlan nőszemély vagyok, sorry…). Az sokkal érdekesebb hogy miért érezzük akkora problémának, ha megunjuk a könyveket? Legyen az akár egy bizonyos könyv (mert nem tetszik, unalmas, épp nem köt le, épp szívesebben olvasnánk valami egészen más műfajt…) vagy az olvasás maga (mert épp szívesebben csinálnánk valami teljesen mást…). A napokban egy ismerős a facebookon szomorú emotikonok kíséretében kiposztolta hogy idén még csak x könyvet olvasott el – amit aztán jó kis polémia követett, hogy mennyit kéne, mennyi a normális adott körülmények közt (munka, család, kiskutya, akármi…), mennyi az a mennyiség ami már elkeseredésre ad okot. WTF???

Komolyan mondom, művészet hogy mi, emberek micsoda tehetséggel vagyunk képesek megnehezíteni a saját életünket (én is, de még mennyire, simán doktorálhatnék a témából) – mintha nem lenne elég aggódnivalónk úgy egyébként. (Olvasási válság há’ bazmeg – a válság erőst máshol kezdődik, nem a könyveknél…) Persze lehet hogy akad, akinek nincs – oké, ők csak problémázzanak a könyvek vagy az utazások vagy a képkeretek/körömlakkok/tűsarkúk miatt. De most tényleg?! Hahó! Nem teljesen és tökéletesen mindegy hogy mennyit, mikor, milyen ütemben és miért? Ez egy hobbi (szenvedély, mánia, kedvenc időtöltés, nevezheted akárhogy) nem pedig munka. Ha nincs kedvem megcsinálni a munkámat az baj, mert nincs választásom, kurvára muszáj. Ha nincs kedvem olvasni, akkor nem olvasok, kész. Senki nem kéri számon. Senki nem néz rám ferdén, ha nincs „kész” időben. Senkit nem érdekel, ha egyáltalán nem olvasom el az adott könyvet.

Nem kezdek most mélyenszántó kiselőadásba arról, mennyire károsak ebből a szempontból (is) a közösségi oldalak, mert én is használom őket bizonyos dolgokra, kedvelem őket bizonyos keretek közt – de tény, amióta van facebook, meg moly, meg goodreads, azóta fokozottan nő a megfelelési kényszer az olvasókban is. Mert x meg y látja hogy mennyit olvastam idén, ebben a hónapban, ebben az évben. Mert mindenki látja, hogy már egy hónapja bejelöltem a könyvet olvasásra és még mindig nem fejeztem be. Mert együtt kezdtük, és ő már kiolvasta, sőt, már posztolt is róla, én meg csak tologatom… Na és??? Persze megérnek egy külön misét a bloggerek is :) Bloggerként időről időre mindenkit elkap a gépszíj, hogy kell poszt x időnként. Kell is, mert a neten ami nem frissül, az mintha nem is lenne, de egészen addig, amíg nem fűz anyagi érdek a blog pörgéséhez, kvázi tök mindegy. Ha eltűnök egy-két hétre, pár rajongón kívül senkinek nem tűnik fel, csak az önérzetemnek, mert hátrébb sorol a keresőmotor. Világvége 2.0

Szóval kedveskéim, légyszi-légyszi, ne kovácsoljatok magatoknak csinos, cirádás, trendi ketrecet a legkedvesebb hobbitokból! F.E.L.E.S.L.E.G.E.S.

De hogy visszatérjek picit az eredeti témához is :) Miért ununk rá adott könyvre? Nem tudom. Ez aztán mindennél kiszámíthatatlanabb – és azt hiszem, az a jó, ha kiszámíthatatlan. Mert addig érhet meglepetés. Ha pontosan tudom, hogy mi az, amire soha nem fogok ráunni, és nem is veszek kézbe mást, onnantól erősen leredukálódik az engem érő ingerek száma. Inkább unjam meg néha az olvasmányom, legfeljebb félredobom (na jó, nem, mert én nem hagyok félbe) és olvasok mást. Vagy nem olvasok. Mert van, hogy az, hogy mindenbe beleunok, épp azt jelzi, hogy valami mást kéne csinálni. Zenét hallgatni, virágot ültetni, ülni az erkélyen/teraszon/kertben és nézni a felettem száguldozó felhőket (vagy csak megpróbálni túlélni a szél okozta fejfájást), palacsintát sütni vagy körmöt lakkozni. Legfeljebb siránkozhatunk kicsit a következő év végi összegzésben is, amiért megint kevesebbet olvastunk, mint tavaly.

(Zárójeles megjegyzés a végére, mielőtt valaki bekommenteli, hogy „de mi van ha reci, és azt muszáj végigolvasni”… Tudjátok, mi a legeslegrosszabb, ami történhet veletek, ha nem olvastok végig egy recikönyvet? Az, hogy nem kaptok másikat az adott kiadótól [bár ez se jellemző…]. Azért lássuk be, ez sem a világvége… Tessék már a helyükön kezelni a dolgokat!)

És most elmegyek palacsintát tölteni…


Többiek a hullámvasút témájában:
PuPilla
Miamona
Nima
Zakkant
Bea

11 megjegyzés :

  1. Ó, dejó, hogy valaki innen ragadta meg a témát! :) Az olvasási válság persze nem igazi "válság" és lehet mondvacsinált probléma is, meg hát örüljünk ha épp ez a legnagyobb bajunk, tökre egyetértek. Ezzel is: "Szóval kedveskéim, légyszi-légyszi, ne kovácsoljatok magatoknak csinos, cirádás, trendi ketrecet a legkedvesebb hobbitokból! F.E.L.E.S.L.E.G.E.S." :) :) cirádás, tredi ketrec! :D Ha nincs kedvem, nem olvask, ha nincs kedvem nem írok, pont a napokban írtam rövid posztot és odakanyarítottam, nincs is kedvem többet, mert inkább olvasni van kedvem, és hát úgyse számoltat el senki. :) A lényeg, hogy szeressük csinálni, addig nincs baj, és néha elnézést kérünk ezért, vagy azért, vagy hirtelen kevésnek tűnik a könyv, amit elolvastunk idén, de nem számít semmit se. Meg nincs is olyan, hogy "kevés könyv", meg "elvárt" könyvmennyiség, ugyan már.

    Amikor nincs kedv, nem kéne szabadkozni tényleg, néha mégis úgy alakul, és igazad van, elég rossz ebből a szempontból a sok közösségi oldal, meg az ott látott példák, meg a közléskényszer... De néha kitör az emberből némi kis panaszkodás, aztán elmúlik. Például ha megette a palacsintát és elmúlt a fejfájás. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na látod, a palacsinta elfogyott :( EZ aztán elkeseredésre ad okot :D

      Persze én is nyígok sokszor hülyeségeken, olvasós hülyeségeken is, de a napokban kissé elborította bennem a bocit egy-két megnyilvánulás "úristen csak ennyit olvastam idén, eztán semmit sem ér az életem" témában :D
      És tényleg azt látom benne, hogy kovácsoljuk magunk köré szépen kitartóan az újabb meg újabb ketreceket mintha nem lenne épp elég amúgy is... Hát na :)

      Törlés
    2. De finom volt bizonyára. :D

      Nem láttam hálisten a falamon ilyen jaj csak ennyit olvastam kirohanásokat. :)
      Én kb. egyedül az olvasás-blog témában nem érzem magam ketrecben. Még ha épp elmaradásban vagyok valami recivel, akkor se. :) <3

      Törlés
  2. Timi, imádlak ezért a posztért.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ennek igazán nagyon örülök :D

      Törlés
  3. Ilweran: Csatlakozom az imádáshoz! Ha a poszthoz is csatlakozom, ki kell húzzak pár részt, olyan jól elmondtad az én gondolataimat is!
    A recihez még annyit, hogy nem kötelező az sem... A magam részéről inkább megveszem, ezzel is támogatva az ipart, amit úgy szeretek. És felettem sem lebeg a szigorú tekintetű felhő, KÖTELEZŐ felirattal... Mindenki jól jár.
    A másik kedvencem az arról posztolok, hogy miért nem posztoltam egy ideje. Hozzá egy kis nárcisztikus hangnem, és ki is futok a világból... Ahogy mondtad, ez egy hobbi.
    Jó lett a palacsinta?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ehető lett. Mindig ez van, ha nem a szokott alapanyagokból kutyulok, liszt tojás, tej, még az ásványvíz se a szokott volt, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy ehető lett. Timi lekvárjaival, meg túróval, kakaóval töltve - a töltelék maradéktalan volt, mint általában :) én sütök, ő tölt, nálunk a palacsinta családi vállalkozás.

      Törlés
    2. Sztem nagyon finom volt csak Zoli mindig elégedetlen a saját műveivel :D

      Törlés
  4. Annyira jól fogtad meg ezt a témát!!!!! Tökre egyetértek, hogy mivel mindenki a közösségi oldalakon él, és ott hasonlítja magát ezért van egyfajta elvárás az emberekben. De ezeket ahogy írtad jól le kell szarni. Annyit olvasunk/nem olvasunk, blogolunk/nem blogolunk, recizünk/és nem recizünk, amennyit jól esik. Szabadkozni tényleg nem szabad, miért is kéne? Ez egy hobbi, amit addig csinál valaki amíg élvezi. Ha nem élvezem a könyvet, és szar, nem fogok csak azért jókat írni róla mert reci.

    Ez legyen tényleg a legnagyobb problémánk, amíg van szemünk/agyunk olvasni addig csináljuk és kedvünket leljük benne. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :)
      Ja, egészséges távolságtartással kell kezelni ezt is - a közösségi oldalakat, a többiek ilyen-olyan-amolyan szokásait, a mennyiségeket meg az elvárásokat is :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...