2015. március 25., szerda

Félbehagyva?

A Témázás rovat e havi vendégei a félbehagyott könyvek – avagy „Út a könyv közepéig és nem tovább?”

Hááát… Lassan már én is unom magam, de ismét itt ülök a megjelenés előtti estén és fogalmam sincs, mit mondhatnék a témáról. Mert én bizony nem hagyok félbe könyvet. Soha. Tudom, ez eléggé sarkosan hangzik, és a legtöbben most legyintenek, hogy ’ááá, tuti kamuzik’, pedig tényleg így van. Sokat gondolkodtam rajta, és nem jut eszembe egy, azaz egy darab könyv sem, amit az utóbbi mondjuk tíz évben félbehagytam volna. Hogy miért? Fogalmam sincs.

Felmerültek érdekes kérdések az ötletelés során, hogy vajon szentségtörés-e félredobni bármit, mártírság vagy kíváncsiság-e végigolvasni, „bűn” vagy időtakarékosság-e félbehagyni; amiken el-eltöprengtem, de az a nagy helyzet, hogy nem tudom ilyen hangzatos frázisokkal megindokolni. Nem gondolnám, hogy szentségtörés félbehagyni, sőt, azt vallom, hogy ha valami nem jön be, nem muszáj okvetlenül erőltetni. Azt sem mondanám, hogy mártírság végigolvasni, ami esetleg nem tetszik, inkább valami elemi késztetés egyfajta teljesség-érzetre.


Azt hiszem, én az élet minden területén szeretem végigcsinálni a dolgokat. Utálom, ha valami félbemarad, ha csak úgy lóg a levegőben – és mivel elég sok félbemaradt, levegőben lógva hagyott, elszalasztott-kettétört-félbehagyott dolog szegélyezi az elmúlt sok-sok évemet, lehetséges, hogy ilyen piszlicsáré apróságokkal kompenzálok, hogy például egy könyvet vagy filmet nem hagyok félbe. Legalább ezek a könnyen teljesíthető, önmagukban jelentéktelen kis „teljességek” legyenek meg, sértetlenül. Nyilván önbecsapás ez is, mint annyi más gesztusunk, amivel elfedjük a szánalmas kis valóságainkat, de legalább nem ártok vele senkinek…

Mivel nem hagyok félbe, nem vagyok jó „beleolvasó” vagy „belenéző” sem. Nekem az a szentségtörés, hogy „kedvcsinálónak” elolvassak mondjuk ötven oldalt egy könyvből – mert akkor el kell olvasnom az egészet. Ugyanígy nem nézek bele filmekbe sem; nagyrészt ezért sem ülök le a TV elé soha „csak úgy” – arra édeskevés esély van, hogy épp kezdődjön valami, az meg, hogy egy már futó műsorba csatlakozzak be, elképzelhetetlen. De régen (amíg még olvastunk folyóiratokat…) az újságot is „kiolvastam” elejétől a végéig (nagyjából a keresztrejtvényt meg a társkereső rovatot hagytam csak ki) – na, erről már leszoktam azért, időhiány és netre áthelyezett élet miatt újságba csak hébe-hóba beleolvasok, főleg másnál.

Persze joggal kérdezhetitek, hogy vajon soha nem is akartam félbehagyni semmit? Nem tudom. Biztos volt olyan könyv, amit párszor sarokba akartam hajítani, de mindig visszatértem hozzá és befejeztem, pedig senki sem kényszerített. Utólag jó pár darabot kívántam a pokolra, átkozva szerzőt, kiadót, nyomdát, könyvesboltot, és magamat, amiért nem csuktam be az első oldal után – de csak utólag. Menet közben hajt a kíváncsiság (is). Mert mi van, ha pont akkor lenne jó, amikor abbahagyom? Sose tudhatjuk, mi van a következő oldalon :) Tessék, még a végén kiderül, hogy javíthatatlan optimista vagyok (NEM!) aki az utolsó bötűig reménykedik. Ami önmagában furcsa, tekintve, hogy általában tisztességtelenséggel szoktak vádolni, amiért minden műhöz inkább negatívan állok, semmint pozitívan – jelesül, azt vallom, úgyse lesz jó, és elvárom, hogy győzzön meg a szerző hogy mégis. Nos, ha e téren tisztességtelen vagyok is, legalább abban viszont tisztességes, hogy adok neki esélyt az utolsó leütésig. Ez is valami, nem?

Kíváncsiak vagytok, hogy állnak a félbehagyással a többiek? Én is :)
Náluk érdemes körülnézni:

18 megjegyzés :

Miamona írta...

Irigyellek a kitartásodért! :) Nekem, ha nem tetszik egy könyv, egy elnémíthatatlan hang kalapál a fejemben, hogy nézd csak azt a sok másikat, mind rád vár, eggyel kevesebbre lesz időd emiatt a kis... miatt. Filmet mondjuk én is ritkán és extrém esetben hagyok félbe, de ott ugye nem kell napokat rászánni, csak pár órácskát, az még talán oké, ráadásul "erőlködni" sem kell, csak nézni, aztán vagy látni is vagy nem :D
Ez a mi van, ha a következő oldalon minden megváltozik, engem is szokott birizgálni, főleg, hogy volt már könyv, aminek a felén is túllendülve jött meg a kedv, szóval soha nem könnyű döntés. Persze ez legyen az életben a legnagyobb bajunk... :)
Szerintem nem tisztességtelen vagy, csak jobb pozitívan csalódni, mint negatívan. :)

PuPilla írta...

Nagyon jó kis poszt lett, és tulajdonképpen, bár én képes vagyok félbehagyni, még ha nem is olyan nagyon sokszor folrdul elő velem se - saját mércém szerint - ilyesmi, megértelek, és értem ezt a teljességre való igényt, vagy miszöszt.
Mondjuk az már inkább meglepő volt számomra, hogy ez vonatkozik nálad filmekre is akár, és a tv-nézés elutasításán néztem nagyot :D De te meg biztos azt nem tudod elképzelni, hogy nálunk nincs este Tv-duruzsolás nélkül, még ha nem is igazán figyeljük mi van a dobozban. ;)
Az újságokba szeretek belelapozni, meg beleolvasni, de a könyveknél ezt én se bírom. Utálom, amikor arra biztatnak, hogy olvassak bele egy könyvbe és majd meglátom tetszik-e. Mivan? Olvassak el 20-30-50 oldalt, hogy legyen róla valami benyomásom, na nem... szóval ebben 100%-ig melletted vagyok, akkor már fogom és elolvasom az egészet :D

"Nyilván önbecsapás ez is, mint annyi más gesztusunk, amivel elfedjük a szánalmas kis valóságainkat, de legalább nem ártok vele senkinek…" :D CV-hatás ül rajtunk (?) :))

PuPilla írta...

És biztos többet is csalódik kellemesen, ha így megy neki :) Szóval ez nem tisztességtelenség, csupán egy stratégia. :D nem?

Azt sajnos nehezebb megjegyezni, amikor nem annyira jön be valami, de eljön a fordulat és mégis élvezni kezded, ezekre nem tudok kapásból példát hozni, sajnos jobban megjegyezzük a csalódást, meg a konkrét félbehagyást. :S

Tara Nima írta...

igenigen, a teljesség érzet! tökéletes megfogalmazás, emlékszem a késztetésre a félbehagyós korszakom előtti nemfélbehagyós időre. olyan lett volna könyvet félbehagyni, mint félig jóllakva felkelni az asztaltól. (de ma már tudom, hogy idő kell az agynak, hogy érezze a jóllakottságot, szal pont elég sokszor a fele is a könyveknek. :D)

a filmekhez nekem újabban nincs türelmem, de azzal sose volt gondom, hogy felénél kapcsolódjak be valamibe, általában fel lehet venni a fonalat minden történetnél, nem zsenikre szokták belőni a nézői színvonalat.

Susannicon írta...

Tökéletesen egyetértek veled. Sőt, tovább megyek; talán a választás profizmusa a dolog kulcsa.
Talán a gyakorlott olvasó nem kezd bele akármibe. Ha meg közben elunja magát, marad a remény, - ahogy te is írod - hogy a végén mégis megkapja, amit várt. Mert ő választotta a könyvet és nem valaki más tukmálta rá. Tehát kell lenni benne valaminek, ami miatt pont azt a könyvet válsztotta akkor és ott.
Ezt a reményt nem szabad feladni.
Minél tapasztaltabb valaki, annál jobban tudja megválogatni az olvasmányait.

Ilweran írta...

Hát ja, inkább pozitívan szeretek csalódni :)
Amúgy érdekes hogy sokan a nem tetsziket a szenvedéssel azonosítják - én nem szoktam "szenvedni" egy könyvvel. Ha nem is jön be annyira, maga az olvasás önmagában élmény, ezért nem jut eszembe, hogy "jajjj, én ezzel most szenvedek". Ezért is nem dobom félre :) meg aztán, ha félbehagyom, nem írhatok róla igazán paprikás posztot utána - mert az viszont egy elvem, hogy csak azt fikázzuk, amit végig is olvastunk/néztünk :D

Ilweran írta...

Húúú, tényleg nem tudom elképzelni a háttérben duruzsoló tévét állandóan :) amikor rokonoknál vagyunk, ott is van ilyen, én egy pár óra után sikítva tudnék menekülni, annyira zavar. Vagy nézzünk végig valamit, figyeljünk oda rá, vagy kapcs ki a :D
CV-hatás, ez jó :) azt hiszem, alapból hajlamos vagyok túl sokat töprengeni a "mit mivel leplezünk és miért" kérdésen, lehet ezért is jött be annyira :D

Ilweran írta...

Hát nem is az a probléma hogy ne érteném, csak idegesít ha felénél kapcsolódom be :)))
"nem zsenikre szokták belőni a nézői színvonalat" - ez is mehetne az aranyköpés-gyűjteménybe, sajnos nagyon igaz :P
Na, én még mindig ezt a félig jóllakottság-érzetet érzem ha felmerül a félbehagyás. De ki tudja, annyi minden változik, lehet, pár év múlva én is csak úgy szórom majd ki a könyveket...

Ilweran írta...

Ebben sok igazság van, de még a legprofibbaknak is lehetnek mellényúlásai. Az biztos, hogy amióta nem tukmál senki, nincsenek kötelezők, ilyesmi, azóta én is vallom, hogy valamiért biztos rám talált az a könyv, valami oka csak volt hogy kiválasztottam, pláne, hogy nem vagyok impulzusvásárló. Meg aztán, ha nem is azt kapom egy könyvtől, amit vártam, még mindig kaphatok valami egész mást :)

Miamona írta...

Akkor ezért is felnézek rád, mert én bizony tudok hangosan és látványosan, olykor már tényleg fizikailag szenvedni egy rossz(ul eltalált) könyvtől! :D

Miamona írta...

Én újabban relax-zenével próbálkozom, és bevált! De a száznemtudomhány ezerből, ami youtube-on van, nekem csak egyetlen egy a jó, bármi mástól azonnal falnak megyek :D

PuPilla írta...

Én is tudok, és szoktam is szenvedni, jaj annak, aki akkor megkérdi a véleményem a könyvről, mert akkor folyik belőlem a szó. :)

PuPilla írta...

Én majdnem minden relaxtól falnak megyek :D

Zenka írta...

Komoly pénzeket tettem volna rá, hogy ezt fogod írni :) - tudtam, ha valaki, akkor te végig olvasod a könyveket :D

Andi írta...

gyakorlott olvasó is beletrafálhat egy olyanba, ami nem tetszik. Nekem szokott sikerülni, viszont az olvasás hobbi, amit szeretek élvezni.Viszont valahol irigylem, hogy nem "kell" félbehagynod könyveket, mert valami biztos visz előre a történetben.
Én a tévét is simán kikapcsolom, azaz kikapcsolnám, ha nézném. :)

Ilweran írta...

Óh, én nagyon sok relax zenét hallgatok, mondhatni, létszükséglet volt egy időben aztán úgy maradtam :) íráshoz a legjobb aláfestés.

Ilweran írta...

Micsoda ötlet - a köv körben kössünk fogadásokat, vajon ki mit ír ;)

Ilweran írta...

Azért azt hiszem, ha a szenvedés nagyobb lenne mint a kíváncsiságom, félbehagynám én is - de ahogy írtam fentebb Miamonának is, én akkor sem érzem nyűgnek, ha nem tetszik.
Nem vagyunk egyformák, és ez így van jól :)))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...