2011. december 27., kedd

Harcsa Veronika Quartet: Lámpafény koncert - Bárka Színház, 2011. december 10.

A Harcsa Veronika Quartet december 10-én beköltözött a Bárkába, a Lámpafény koncertet egy sokkal intimebb térben előadva. A májusban bemutatott albumon az alkotók Weöres Sándor, József Attila, Kassák Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Tóth Árpád verseit ötöztették zenébe – a koncert különlegessége még, hogy Kulka János előadásában a dalokat prózai szövegek központozzák. 

A koncertek előtti hetekben a zenekar jótékonysági árverést is szervezett, melynek bevételét Veronikáék a Bátor Tábor Alapítványnak ajánlották fel. Többek közt exkluzív Harcsa Veronika Quartet ajándékcsomagot, és az együttes 2012-es koncertjeire szóló jegyeket vihetett haza a győztes licitáló. Veronika egy interjúban elmondta, mennyire mélyen érintette a súlyosan beteg gyerekeknek és családjuknak szervezett táborban töltött időszak. Hiszen Gyémánt Bálinttal közösen maga is bekapcsolódhatott egy workshop erejéig a tábor életébe, ahol a gyerekekkel együtt zenéltek, és komponáltak dalokat. Ahogy fogalmazott: az alapítvány elhivatottságát, profizmusát látva nem volt kérdés, hogy őket támogatni szeretnék.

Nagyon vártam ezt az estét, kíváncsi voltam hogy a versek, a sajátosan szubjektív huszadik századi „költő-válogatott” a közéjük tűzdelt próza kíséretében hogyan szólal meg a nagy koncertterem után ebben a teljesen más közegben – hogy alakul-e az aprólékosan koreografált műsor a Bárka terében. Jelentem: nem sokat alakult, de kétségtelen, hogy más hatást keltett a zene „közelsége” által a koncert. Sokkal jobban feltűnt, mennyire szervesen illeszkedik a Lackfi János író-költő által válogatott prózai szövegek sora a dalok közé, az akár kegyetlen, akár jópofa egymáshoz-beszéd mennyire mélyen komponált a dal után próza, utána dal játékos hullámzása közepette.

Az is csak most tudatosult, hogy az albumhoz képest a dalok sorrendje is más – a beillesztett prózai szövegek más dinamikát, más ívet követelnek, máshogyan épülnek egymásra a koncert „hangulatai”. Ahogyan „előre távolít” például Füst Milán Babitsról szóló, szomorkásan kiábrándult írása, s helyezi idézőjelbe a Babits-verset - a Nyár teljes derűje az albumon Nemes Nagy Szomj-a után a színtiszta feloldozás volt, itt a teljes derű helyett az elhangzó próza tükrében egy gyanakvó alaptermészetű ember feloldódásának ritka versi pillanataként: maga a dráma. És sorolhatnám még – azt tanítani kéne, ahogyan ez az előadás felépül.

Mert az egyszerű utat nem egyszerűen járja a koncerten a csapat, a lágyabb világú daloktól az egyre dinamikusabb, erősebb hatású zenék felé. Több kiemelkedő erejű versi pillanat után segít vissza bennünket a jól kiválasztott prózai betét erre a jól tervezett hullámvasútra – olykor humorral, mint Gelléri Andor Endre szappanügynökének története esetében; olykor iróniával, mint Nemes Nagy a költészet „tevéjének két púpjáról” szóló írásakor – hogy aztán a lezárás Tóth Árpád szelíd szavú versével valóban elköszönés legyen közönségtől, „lámpafénytől”.

Néhol ebben a szűkebb térben azért csorbultak a keverés arányai, főleg Gyémánt Bálint gitárjának nem találták meg minden esetben a megfelelő erőt – de nagy szemtelenség volna a Bárka alternatív színházi terén a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem akusztikájának hatásait számon kérni. A testközelség, a „szinte az orrom előtt” élménye bőven kárpótolt mindezért. S végre leesett a tantusz, hogy a koncerten elhangzó, ihletett Tiszta szívvel miért nincs a lemezen – Orszáczky Jackie szerezte a zenét, nem saját tehát, ezért nem került fel.

Remek este volt, köszönet érte! És csak ismételni tudom magam: remélem a Harcsa Veronika Quartet alkalomadtán tovább búvárkodik a magyar költészet oly gazdag kincsestárában, új versekhez újabb dallamokat lelve, mindenki gyönyörűségére.

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...