Az Egri csillagok
volt az első komolyabb, nagyobb lélegzetű regény, amit az életem
folyamán elolvastam – valamilyen szinten azóta is meghatározza az
olvasás-élményekhez fűződő viszonyom. A nagy-ívű, erősen
karakterközpontú, az összefonódó sorsok kedvéért akár az
ellentmondásokat, logikátlanságokat is vállaló történetek a mai napig a
gyengéim, megítélésükre ezért ritkán vállalkozom, mert elfogult vagyok,
akár egy szerelmes. Látszólag a történet képregénybe csomagolása, a
rajzba tétel minden agresszió nélkül megteremti a kellő távolságot –
hiszen magáról az adaptációról és nem annak tárgyáról beszélhet a
szemlélő. De épp az Egri csillagok képregény kapcsán ért meglepetésként:
a szűkebb terjedelem szülte kényszer és az erős vizuális élmény
együttese mennyire mélyen feltárja a regény szerkezetét, annak minden
bájával és hibájával együtt.
Hiszen
a Jumurdzsákban megtestesülő, hőseink életének minden szakaszát
meghatározó „sorscsapás” még leplezetlenebbül szimbolikus a
képregényben, mint a könyvben. A történet-mag az ő hajszája a gyűrű, a
talizmánja után; és az egész zaklatott, három részre szakadt, pártosult,
keserves magyar história válik e hajsza kulisszájává Buda elvételével,
Eger híres ostromával egyetemben. Annak ellenére, hogy amíg Gárdonyi e
keretek szövegi ábrázolásában, úgy Korcsmáros a rajzi alapokig, a
viseleteken át a környezet megjelenítéséig mindvégig történetileg
hiteles marad, hűen festi meg e kulisszát. Amíg például Gárdonyi a
várostrom leírásakor Tinódit használta forrásul (a kor énekelt
„bestsellere”, az Eger vár viadaljáról való ének
minden fontos momentumát a regénybe emelve), addig Korcsmáros a kor
ábrázolásában – akár a többi feldolgozott klasszikus esetében – megy el a
sztereotípiákon túl egy meglehetősen vállalható korhűségbe.
Nem
volt irigylésre méltó helyzetben Cs. Horváth Tibor, mikor meg kellett
alkotnia e képregény szövegét – létre kellett hoznia azt a képekhez
rendelt, tömör adaptációt a regényből, amely a rajzok bázisán mégiscsak a
regényre utal vissza. Ez nem sikerült – nem is sikerülhetett –
maradéktalanul, az ötven oldalas terjedelem ezt nem tette lehetővé. Az
nekem személy szerint jobban fáj, hogy Gárdonyi embléma-erejű mondatai
közül – a kedvenc mondataimból – igen kevés fért a szövegbuborékokba.
Holott a könyv máig ható erejének alapját képezik. Persze ennél is
jobban fájnak az átírások. A képregény legproblematikusabb eleme az a
pár momentum, ahol kényszerűségből a történethez is hozzá kellett
piszkáljon az adaptáló – mert e helyeken maga a történet a saját
meztelen csontvázává szegényedett. A budai és a sztanbuli „kaland” s jó
pár karakter – többek közt Sárközi – veszített a legtöbbet ezen a
terjedelmi vámon.
Mert
a képregényt általában az ábrázolt karakterek „határozzák meg”.
Korcsmáros Pál legismertebb – legelismertebb – képregényei a
Rejtő-adaptációk, talán mert a rejtői szarkasztikus humort a
legemlékezetesebben ő forgatta rajzba, önálló életet élő, eltalált
karakterű figurákat alkotva. Akik szerintem nem egy nemzedék számára
alapvetően meghatározták egy-egy rejtői hős „kinézetét” – egyszerűen
nehéz őket a képregények ismeretében másmilyennek képzelni. A rajzoló jó
pár irodalmi klasszikust is rajzba tett, nem csak az Egri csillagokat –
nos, karakteralkotás tekintetében legalább ennyire frappáns, vizuálisan
meghatározó módon. Remekül tipizált figurák egész csokra táncol a
lapokon, nemcsak a főszereplők, Gergely, Vicuska, Dobó István – és
mindenek felett Jumurdzsák válik összetéveszthetetlenül egyedi alakká. S
akkor még nem is említettem a bátran alkalmazott, percekig nézegethető,
rengeteg apró történetet magukba rejtő totálokat, például az ostrom
dinamikus panel-kezelésű oldalain. Olykor elfog a gyanú, hogy a
karakterek megformálásához, s nem egy képi nézőponthoz e képregény a
később leforgatott filmes adaptáció számára is inspiráló alapot
jelenthetett.
S
hogy kinek szól – szólhat – ma Korcsmáros Pál „Az irodalom klasszikusai
képregényben” sorozata, s benne az Egri csillagok? Egyfelől maga az
alkotó megérdemli, hogy igényes formában kézbe vehessük e füzeteket, az
egykori gazdagon áradó „termés” rajzilag míves darabjait. Bizonyos
életkorig ad egy a regénytől csaknem független élményt – és ha néhány
fiatalt arra provokál, hogy a képregény után elővegyék Gárdonyi
klasszikusát, a dolog már megérte. És kétségtelenül sokat jelent majd
azoknak, akik a képregény oly sokáig mostohán kezelt műfaját annak
idején a Füles számonkénti néhány oldala segítségével kóstolták először.
Mert bármilyen kritikát fogalmazzak az adaptációval kapcsolatban,
Korcsmáros Pál képregényei rajzi értelemben világszínvonalúak.
Kiadó: Képes Kiadó
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése