Így október beköszöntével
visszavonhatatlanul itt van az ősz, a szeptemberben még nyárias esték már
hűvösek, a lemenő nap sugaraiban gyönyörködő erkélyen borozgatások helyett
jöhetnek a kockás takarók, vastagabb sálak, meleg teával és gyertyafénnyel
körített esti olvasgatások, bekuckózós filmnézések. Változások ősze lesz ez
mifelénk, munkahelyváltás az egyik oldalon, kötetmegjelenés a másikon, és még
egy titkos összetevő, amiről majd a maga idejében :) Eme változások előszele
már meglegyintette a blogot, az elmúlt két-három hónap szélsőségesen kevés
posztja részben a fentieknek köszönhető. Most viszont pördült egyet a világ,
szóval próbálunk sokadszorra is életet lehelni ezekbe az oldalakba. Reméljük,
sikerrel.
Szóval ősz és nagyon ősz és változások…
és persze könyvpiaci dömping. A kiadók megkezdték a karácsonyi szezonra való
felkészülést, mi, olvasók pedig nem győzzük kapkodni a fejünket. Lássuk, első
körben mely megjelenésekre kéne okvetlenül időt és lehetőséget szakítani:
Dan Simmons: Olümposz (Agave)
Ugyan a kupacból ez várható a
legkésőbbre, szigorúan véve már karácsonyi megjelenés, de mivel egész évben nem
vártam jobban könyvet, mint ezt (sőt, tavaly sem…) muszáj vele kezdeni. Simmons
Ílionja
a legjobb sci-fi, amit valaha olvastam, a szerző a Hyperion-sorozat miatt is szerelem, úgyhogy egyértelműen
kihagyhatatlan. Vastag lesz és drága és kétkötetes, de higgyétek el, ha valami,
ez megéri.
Joanne Harris: A St. Oswald fiúiskola (Libri)
Az Ulpius szétesése után egyetlen
szerző volt, akiért igazán fájt a szívem és igazán drukkoltam, hogy vegye át
valamelyik kiadó: Joanne Harris. Nem is értettem, miért nem haraptak rá sokkal
hamarabb, elvégre népszerű, simán eladják magukat a könyvei, a régiek sem
állnak halomban az olcsókönyveseknél és bőven van még magyarul kiadatlan műve.
Ugráltam örömömben, amikor megláttam, hogy a Libri végre rátalált. Remélem, nem
egyszeri csoda lesz ez a kötet, ami egyébként kedvenc Harris regényem, az Urak és játékosok fiúiskolájában játszódó újabb csavaros krimi.
Margaret Atwood: Alias Grace (Jelenkor)
Ha már örömteli hírek… Az pláne
érthetetlen és bosszantó volt számomra mindig, hogy Margaret Atwood életművével
milyen mostohán bántak a magyar kiadók. Minden elfogultságomat félretéve is ki
lehet jelenteni, hogy napjaink egyik legjelentősebb kortárs szépírójáról
beszélünk, akinek tizenegynéhány regényéből eddig hat jelent meg magyarul –
négy különböző kiadónál (és akkor még nem beszéltünk a novellás- és
verseskötetek sokaságáról, melyek közül… dobpergés… egy sem). Nyilván kellett A szolgálólány meséjéből készült sorozat sikere ahhoz, hogy a Jelenkor
ismét elővegye Atwoodot, remélem, itt sem egyszeri csoda lesz a feltámasztás.
Az már önmagában remek hír, hogy a (szintén a belőle készült sorozat farvizén
beevező) Alias Grace-ben friss megjelenést üdvözölhetünk, már csak az
kéne, hogy kiadják az The Edible Womant, esetleg újra a
beszerezhetetlen A vak bérgyilkost és befejezzék az Európa helyett (ha már ők
nem…) a Vad Ádám-trilógiát. Ahhh….
Margaret Atwood: Boszorkánymagzat (Kossuth)
Na de ne legyünk telhetetlenek,
hisz idén jön még egy Atwood – ez azért elég izgalmas. Írtam már a Hogarth
Press Shakespeare újra sorozatáról,
ami szerintem remek kezdeményezés, függetlenül attól, hogy a sorból először
olvasott regény nem annyira nyerte el a tetszésemet. Afelől nincsenek
kétségeim, hogy Atwood remekül oldja meg A vihar kortárs mesévé adaptálását –
inkább arra vagyok kíváncsi, hogy sikerül-e legalább neki áttörni a
Shakespeare-rajongók fanyalgásának falát.
Elena Ferrante: Az új név története (Park)
A titokzatos Elena Ferrante
nápolyi tetralógiájának első részét
nem éreztem akkora durranásnak, amekkorát vártam tőle, erről hosszan írtam
akkoriban – mégis, így utólag visszagondolva roppant kellemes
olvasmányélményként maradt meg bennem. Világmegváltást már nem fogok várni
tőle, de azért kíváncsi vagyok Lila és Elena barátságának alakulására.
Brandon Hackett: Xeno (Agave)
Ugyan én még nem olvastam tőle
semmit (ejnye…) de Zoli nagyon kedveli Brandon Hackett könyveit és annyit
hallom mindenfelől, hogy ő napjaink legfontosabb kortárs hazai sci-fi szerzője,
hogy most már kénytelen leszek én is olvasni valamelyik regényét. Külön
pikantériája a dolognak, hogy ez lesz a harmadik az Agavénál idén megjelenő
„idegen lények jelennek meg és jelentősen felforgatják világunkat” tematikájú
regények sorában – jól összejöttek.
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék (Animus)
Nyilván Ove után minden kell, ami
Backman, akkor is, ha nálam eddig nem sikerült megismételnie azt a csodát
(Zolinak erről picit más a véleménye, azt hiszem). A Mi vagyunk a medvék
viszont kilóra megvett már a fülszöveggel – mindenem a skandináv kisvárosi
kilátástalanság, az északi krimik is ezért találnak be ennyire nálam. Nagyon
mást várok, mint az eddigi történetekben, de hasonlóan magas színvonalat.
Harry Potter és az azkabani fogoly – illusztrált változat (Animus)
Naná, hogy kihagyhatatlan! Az
első két rész is ott díszelgett az elmúlt két év karácsonyfái alatt, nyilván ez
is ott fog idén. Annyira szépek Jim Kay illusztrációi és olyan remekül kapják
el Rowling mesevilágának általam elképzelt hangulatát (ami sok esetben
egyébként jóval sötétebb, mint a filmes), hogy nem lehet nem szeretni. Sikerrel
távol tartottuk magunkat a számos dísz- és egyéb kiadástól, amik most az
évfordulóra megjelentek, de az illusztráltak kellenek és kész.
Philip Pullman: A por könyve 1 – La Belle Sauvage (Ciceró)
Kicsit kakukktojás, mert
mostanában már ritkán olvasok ifjúsági irodalmat, kifejezetten gyerekkönyvet
pláne nem, de annyira rácsodálkoztam e megjelenésre, hogy nem tudom kiverni a
fejemből. Annak idején nagyon szerettem Az Úr sötét anyagai trilógiát és nem
tudtam róla, hogy Pullman írt hozzá előzménytörténetet. Nem mondanám, hogy esz
érte a fene, de figyelni fogom az értékeléseit – olyan egyszer majd könyvtárból
/ kölcsön jellegű megjelenés.
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu (Agave)
Ugyan Jemisin sokszorosan
díjazott trilógiájának első része, Az ötödik évszak sem tartozott idén
a kedvenceim közé, úgy vagyok ezzel is, mint Ferrante tetralógiájával: utólag
sokkal kellemesebb olvasmányélményként tekintek vissza rá, mint akkor éreztem,
és hibái ellenére is kíváncsi vagyok a folytatásra.
Sarah Perry: Az essexi kígyó (21. Század)
Az ősz egyik nagy meglepetése,
hogy a 21. Század Kiadó Kult néven
új, kortárs szépirodalmi sorozatot indít. Egy könyvüket olvastam eddig, a Lány a vonatont, és azzal a lendülettel el is könyveltem a kiadót, mint
számomra érdektelent. Ehhez képest nem győztem szedegetni az állam a földről Az
essexi kígyó láttán, ami, ha lehet hinni az eredeti értékeléseinek,
igazi viktoriánus-misztikus gyöngyszem. Alig várom.
Michael Chabon: Ragyog a hold (21. Század)
Évekig kerülgettem a Jiddis
rendőrök szövetségét, egyike volt azon könyveknek, amikre minden nagy
nyári Alexandra-vásáron rá akartam vetni magam, aztán mindig kimaradtak. Így
jártam. Ha lehet hinni a kritikáknak, Chabon eme regénye még jobb – most már
nem kéne kihagyni. Ez is 21. Század amúgy, szóval tényleg izgalmas lesz ez a
sorozat.
***
***
Jó eséllyel a végtelenségig
tudnám folytatni, de a posztnak is határt kell szabni, meg aztán a realitások
talaján maradva ennyi újdonság elolvasására még van is esély év végéig, többre
nem nagyon. Ami kimaradt, de még becsúszhat, esetleg bekerül az „egyszer majd
ha akciós lesz / könyvtárból / kölcsön” kalapba:
Radcliffe Hall: A magány kútja
(Park)
John Williams: Butcher’s Crossing
(Park)
Colson Whitehead: A föld alatti
vasút (21. Század)
Elan Mastai: Felbolydult napjaink
(Agave)
Edan Lepucki: A 17-es számú nő
(Agave)
Grecsó Krisztián: Harminc év
napsütés (Magvető)
Potozky László: Égéstermék
(Magvető)
És amint megírtad ezt a posztot, kb. kezdhetsz is egy újat a többi megjelenésről... :D Annyi minden jön, hogy elképesztő! Láttad az új Gavaldát, új Shrivert is?
VálaszTörlésÖrülök a sok-sok változásnak az életetekben, és remélem hogy ez mind pozitív lesz, marad. :) A blogot pedig csak élesszétek, élesszétek, nagyon szeretek ide visszajárni. ;)
Egy ponton szeretnélek kijavítani, és ezzel hátha talán több kedvet is adok neked a Pullman olvasáshoz! :) Ez a második trilógia nem nevezhető igazából előzménynek. Egy videóban hallottam, hogy se nem sequel, se nem prequel, hanem Pullman szerint inkább egy "equal", ami zseniális szójáték lett. :) A Por könyvének első része ugyan 10 évvel korábban játszódik Az Úr sötét anyagainál, a második azonban kb. ugyanennyivel később helyezkedik el, és a harmadikkal kapcsolatban rejtélyesen nyilatkozott, szóval ott lehet, hogy lesz valami jó kis csavarintás az idővel, világokkal, vagy esetleg spoiler lenne még előre beszélnie róla, hogy mikor is játszódik. Szerintem egyébként Pullman kötetei a vallás kontra tudomány vonulattal, a párhuzamos világokkal és az összetettségével messze kiemelkedik az ifjúsági fantasyk közül.
Az essexi kígyót annyit látom mindenütt, hogy most már engem is elkezdett érdekelni! :)
Az illusztrált HP nálam is kötelező beszerzés, de én angolul kezdtem el gyűjteni, szóval úgy is folytatom. :) Harris már szintén megvan angolul. És én se értem, miért nem karolták már fel hamarabb is, az egyik legértékesebb szerző volt az Ulpinál.
Ne is mondd, már aznap amikor kikerült a poszt, bejelentette az Agave az új Dennis Lehane-t, aztán jön új Shriver, Gavalda, Cunningham, Alice Munro... Lassan összeáll egy új poszt :)
TörlésKöszi a pontosítást én ennyire nem néztem utána, simán elkönyveltem előzménynek, ez így érdekesen hangzik :)
Remélem, folytatják is Harris kiadását! Az illusztrált HP-t alig várom, de sztem megy ez is a karácsonyfa alá.