Klaus Badelt 2003-ban az új évezred első évtizedének egyik legtöbbet hallgatott és talán legtöbbször feldolgozott főcímzenéjét írta meg A Karib-tenger kalózai – A Fekete Gyöngy átka
című filmhez. Nyilván nem tudhatta, hogy mekkora siker lesz, mint ahogy
azt sem, hogy egy négyrészesre növő széria alapmotívumát írta meg ezzel
– amit aztán egykori mestere, Hans Zimmer fejlesztett tökélyre.
Zimmer a második rész, A Karib-tenger kalózai – Holtak kincse forgatásakor
vette át a stafétabotot Badelttől. Az eredeti zeneszerző érdemei
vitathatatlanok, mégis, ahhoz, hogy négy részen át friss és szórakoztató
tudjon maradni ez a zene, kellett napjaink egyik legtöbbet
foglalkoztatott, és legjobbnak tartott filmzeneszerzője. Zimmer, aki
1995-ben Oscar-díjat kapott Az oroszlánkirály zenéjéért, és további 8 jelölést tudhat magánénak (Az esőember, Kinek a papné, Lesz ez még így se, Egyiptom hercege, Az őrület határán, Gladiátor, Sherlock Holmes, Eredet) a negyedik mozi soundtrack-jéhez a mexikói Rodrigo y Gabriela gitárduót hívta segítségül.
A Rodrigo Sanchez és Gabriela Quintero alkotta
duó napjaink egyik legnépszerűbb gitárduója; több mint egymillió
eladott lemezzel és számtalan teltházas koncerttel a hátuk mögött tettek
kirándulást a filmzene területére – és nem is akárhogy! A lemez első
hallgatásra a kifejezetten latinos gitárhangzással lep meg minket – a
jól ismert dallamok mellett a mexikói duó által komponált könnyed,
játékosabb számok hivatottak ellensúlyozni a drámaibb zenéket.
Amikből
azért itt is akad. A film eleji bohóckodást aláfestő, a kalóztémát
viccesen felelevenítő Guilty of Being Innocent of Being Jack Sparrow, a
tüzes tangónak is beillő Angelica és az érzelmesebb The Pirate That
Should Not Be után a Mermaids meglepően hipnotikus, egyszerre éteri és
borzongató női kórusával méltó aláfestése a sellők filmbeli jelenetének.
A sötét, drámai Blackbeard és On Stranger Tides már igazi
csatázós-ágyúzós nagyszabású kalandfilmzene. Amit aztán pontosan helyre
tesz az Angry and Dead Again egyvelege, illetve az End Credits – hiszen
ez mégis csak egy kardozós-kalózos vígjáték, nem kell annyira komolyan
venni.
Mint
ahogy számomra azt is nehéz komolyan venni, ami az End Credits után
következik. A CD-re ugyanis Hans Zimmer és a Rodrigo y Gabriela zenéjén
kívül felkerült mintegy félórányi remix a filmzene főbb témáiból. Az
ötlet nem meglepő, hiszen az első résztől kezdve divat volt bulizós
zenét csinálni például a He’s A Pirate-ből (a leghíresebb minden
bizonnyal DJ Tiesto remixe), mégis, a hivatalos soundtrack albumon kicsit váratlanul éri az embert ez a hét szám.
Amik
között azért vannak nagyon jól sikerültek. Nyilván abszolút ízlés
kérdése, hogy az egyes DJ-k keveréseiből ki mit tud jóízűen megemészteni
– engem, mint a műfajtól (meg a partizástól) alapból idegenkedő
hallgatót például simán ki lehet kergetni a világból az olyan ütemes,
elektronikus darabokkal, mint a Photek által remixelt The Pirate That Should Not Be vagy a Super Mash Bros & Thieves Blackbeard-verziója. Ellenben nagy élvezettel hallgattam a Ki:Theory által gregorián kórussal megbolondított Angelicát (Grant Us Peace Remix).
Bár
egy sorozat negyedik részéhez készült, a filmzene mégsem csak a
megszokottat hozza – a jól ismert dallamok mellé újak is kerültek, az új
szerzők és a latinos temperamentum pedig felfrissítették az egész
vállalkozást. A ráadás remixeknek pedig biztos örülnek a partizenék
rajongói – akik meg nem, azok simán átléptethetik, hiszen a megelőző
mintegy háromnegyed óra megéri a többszöri újrahallgatást.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése