Alice
Munrot világszerte elsősorban novellistaként ismerik, a Booker-díjas
írónő máig egyetlen regénye a hetvenes években jelent meg angolul,
hazánkban pedig 2009-ben adta ki a Park Kiadó, Asszonyok, lányok élete
címen. Az írónő félig-meddig hű maradt a novellákhoz: a könyv
értelmezhető novellafüzérként is, a nyolc fejezet – nyolc kerek kis
történet – markánsan elkülönül egymástól, nyolc különálló történetben
írja le Munro Del Jordan gyerekkorának és felnőtté válásának történetét.
A
könyv bevallottan önéletrajzi ihletésű (bár a teljes megfeleltetést
Munro visszautasította), Del Jordan az írónő alteregója, a könyvbeli
kisváros, Jubilee a nem kevésbé poros szülőváros, Wigham megfelelője. A
negyvenes években játszódó történet a lány öt-hat éves korától egészen
az érettségiig követi nyomon Del testi és szellemi érését,
rácsodálkozását a világra, családja és városa megtagadását, első
szerelmi kalandjait, útkereséseit, és az első pofonokat.
Del
a város és a bozótvidék közt félúton ragadt családból származik. Apja
ezüstróka tenyészetből él, a tanyáján lakik, anyja, aki a kisvárosi
normákkal folyamatosan dacol, gyerekei iskoláskorában beköltözik velük a
városba. Már egészen fiatalon ellentétek vonzásába kerül Del: egyszerre
maradna a tanyán apjával és kissé bolond szomszédjával, és ízlelné meg
a városi életet felvilágosult anyja oldalán. Ugyanakkor egyszerre
ragaszkodik idős, a múltban ragadt nagynénjei és nagybátyja poros,
hagyománytisztelő, csipkékkel és dohos bársonnyal körülvett világához,
és hagyná magát enciklopédiaárus anyja által a tanulás és az emancipáció
felé terelgetni.
Ezek
az ellentétek a későbbiekben is jellemzik Del életét, elvágyódik a
kisvárosból, miközben mélyen kötődik annak lakóihoz, gyermekként vonzza
és taszítja is a halál, a szörnyűségek, épp úgy, ahogy kamaszként a
szexualitás és a szerelem. Munro a tőle megszokott nyíltsággal és
őszinteséggel, kendőzetlenül ír életről, halálról, szexről, a test
működéséről, a hétköznapok nyűgeiről és cseppet sem hétköznapi
őrületekről.
Jubilee
a maga furcsa lakóival a világ bármely táján lehetne, tipikus zárt
kisváros, ahol azt gondolnánk, soha semmi nem történik, és mégis: lakói a
lehető legsokszínűbbek. Vannak köztük szelíd bolondok és igazi őrültek
is, mint ahogy perverzek, bukott nők, öngyilkos lányokat gyászoló anyák
és operettmániás tanárnők is. A férfiak jóval kevesebb szerepet kapnak,
nem hiába Asszonyok, lányok élete a könyv címe, Munro itt is
elsősorban a női szereplehetőségeket tárja elénk, amelyek egy negyvenes
évekbeli poros kisvárosban is épp elég sokrétűek voltak. Delt egész
kamaszkorában nők veszik körül, és mindegyik így vagy úgy, de a saját
útjára terelgetné, közülük a legmarkánsabban az erős egyéniségű anya,
természetszerű hát, hogy ő váltja ki a legnagyobb ellenállást lányából.
Mégis, a később írónővé érő Munro műveiből épp az itt szinte démonizált
anya hatását olvashatjuk ki.
Azt
írtam, a férfiak kevés szerephez jutnak, ám az meghatározó. Hatalmas
közhely, hogy minden nő életében meghatározó az apafigura, az első
férfiminta, akit látunk; Del életében ez nem az apa, hanem a nagybátyja,
Craig bácsi, aki afféle városi elöljáróként a kisváros minden ügyébe
beleszól, mindenki ismeri és tiszteli, hozzá járulnak házassági
engedélyért; nővérei – a két poros nagynéni – körülugrálják, istenítik, a
házban még pisszenni sem lehet, miközben a város krónikáját jegyzi le.
Azt a több száz oldalas krónikát, mely Jubilee minden apróbb-nagyobb
ügyét, minden lakóját, minden születését, házasságát, halálozását
tartalmazza, és amit a nagybácsi halála után a nővérek Delre bíznak.
Arra a Delre, aki akkor épp mindent tagad, ami őt a múlthoz, a
családjához, a városához kötné, és félig tudatosan egy pince mélyére
száműzi a kéziratot, hogy az enyészeté legyen. Ez a gesztus válik később
a könyv egyik legerősebb szimbólumává, amikor a már felnőtt, írással
próbálkozó Del beismeri, hogy mániákusan listáz mindent, ami a
múltjával, a kisvárossal, a családjával kapcsolatos. Banális is lehetne a
gyerekkori lázadás és a felnőttkori visszatérés szembeállítása, de
Munro szikár, cseppet sem hatásvadász leírásában egyszerűen szíven ütő.
A
nagybácsi mellett a kötet jelentős férfialakjai a kamaszodó Del nővé
érését végigkísérő szerelmek és kalandok szereplői. Három nagyon
különböző férfi, három nagyon különböző kapcsolat kíséri ezt az
időszakot, és így vagy úgy, de mindhárom hozzájárul ahhoz, hogy Del
felnőttkorára kiábránduljon a szerelemből és a férfiakból. Talán itt
érhető tetten Munro szolid feminizmusa, ahogy a kislányt – később
kamaszt – hol testileg, hol lelkileg terrorizáló férfiakról ír. A fiatal
lány útkeresésének azonban elkerülhetetlen állomásai, mind a kissé
perverz családi barát, mind az intellektuális jó barát, aki nem tud
egyszerre nőként és szellemi partnerként tekinteni a lányra, mind a
kisvárosi feleséglétet kínáló első szerelem.
Del
nem csak a női szereplehetőségekkel és a férfiakkal ismerkedik behatóan
kamaszkorában, komoly szerepet kap a könyvben a hit kérdése és a
tudomány is. A lány, aki egy minden vallást kereken megtagadó anyával
nőtt föl, egyszer csak elkezdi keresni azt a valamit, amit a hit
jelenthet. Végigjárja a városka gyülekezeteit, templomait, ismereteket
gyűjt és gyúr át magában, hogy aztán már saját elhatározásból – nem
szülői kényszernek engedve – utasíthassa el a hitet, amikor rá akarják
erőszakolni. Ez a szál is egy újabb adalék Munro zsenialitásához: a lány
mindenekelőtt megismerni akar mindent, hogy aztán önállóan dönthessen,
és lázad minden ellen, amit mások rá akarnak kényszeríteni. Mindezt a
negyvenes években, amikor egy lány még inkább csak azt tette, amit a
szülei vagy a férje diktált neki. Del Jordan azonban nem ilyen, ő tanul,
tapasztal, értékel, és aztán hozza meg saját döntéseit. És itt ütközik
ki leginkább a feminista anya hatása, akit bár egész gyerekkorában
igyekezett megtagadni, mégis épp olyan fiatal felnőtté vált, amilyennek
anyja szánta.
Nagyon
összetett, nagyon sokrétű könyv az Asszonyok, lányok élete, Munro
szinte minden női - gyereklányi, kamaszkori, asszonyi - tapasztalatot
beleírt, mégsem „csak” egy női regény. Ami még érdekesebbé teszi, az a
kisváros életének szeretetteli, ám mélyen kritikus leírása; Del Jordan
végül csak megírta azt a városregényt, amihez olyan lelkesen gyűjtötte
az adatokat. Az Asszonyok, lányok élete cím mellé bátran oda lehetne biggyeszteni alcímként: Egy kisváros regénye.
Kiadó: Park
Fordította: Mesterházi Mónika
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése