Azt
hiszem, minden valamire való Bernie-rajongónak elszorult kicsit a
torka, amikor augusztus elején kezükbe vehették a betörős sorozat utolsó
kötetét, A betörő, aki portyára indult címűt. Az egyik szemünk sír, a
másik meg nevet. Mert végre egy új Bernie, lehet olvasni, szépen mutat a
polcon egymás mellett az egész sorozat, de mégis… itt a vége, jelen
állás szerint nem lesz több, hacsak Block meg nem gondolja magát.
Szerencsére ezek a kis könyvek bármikor újraolvashatók, úgyhogy ha
valakinek elvonási tünetei lennének, csak lekapja a polcról a kedvencét,
és máris garantáltan jól szórakozik – én meg még ráadásul csaltam is
kicsit, mert itt a blogon még nem jelent meg az előző kötet ajánlója,
szóval nálam még lesz Bernie, ez aztán a fából vaskarika.
Nem
tudom, hogy a kor teszi-e, vagy a sok munkába fáradt bele keményen
dolgozó betörőnk, de Bernie ebben a kötetben jóval többet filozofál,
mint az előzőekben. Kezdetnek rögtön azon elmélkedik, hogy mily régen is
volt komolynak nevezhető kapcsolata, ami meglepő, hisz Mr.
Rhodenbarr-ra mindig is tapadtak a nők. Most azonban magányos, csak
dönti magába a whisky-t Carolyn társaságában, és persze szövegel. Néha
jóval többet, mint kéne, de ezért szeretjük. A párkapcsolatok mibenléte
és az élet értelmének kivesézése mellett persze a mindennapi betevőről
is gondoskodni kell, ezért Bernie egy este portyára indul. Vagyis
nyakába veszi a várost és ad hoc módon betör egy üres lakásba.
Bernie,
a mindig mindent gondosan előkészítő és megtervező betörő felrúgja
szokásait? Ejnye! Ugyan Bernie-nek nincs kora, legalábbis nem kerül
szóba, hogy öregedne, de tényleg, a folyamatos elmélkedései és a
hirtelen kalandvágya midlife crisis-re utalnak. S mi lehetne hatásosabb
gyógyszer egy szép nőnél és egy jó kis zsákmánynál? Mindkettő összejön,
de nem egészen úgy, ahogy elsőre gondolnánk, pláne nem úgy, ahogy Bernie
szeretné. A lakásba, ahova spontán módon betör, hazatér a tulajdonos,
betörőnk az ágy alá szorul és olyan események fültanúja lesz, aminek nem
kellett volna, az éj közepén pedig nem elég, hogy zsákmány nélkül tér
haza, a szívét is rabul ejtik, és egy gyilkosságnak is gyanúsítottja
lesz.
Ez
utóbbi már csak természetes, nem igen teheti ki a lábát otthonról
anélkül, hogy megvádolnák valami jóval súlyosabb bűnnel, mint amit
valaha elkövetett. Pláne, ha a környéken lófrál Ray, New York legbénább
rendőre, aki már csak azért is mindent Bernie-re akar kenni, mert tudja,
a betörő, hogy tisztázza magát, általában helyette is felgöngyölíti az
ügyeket… Nem történik ez másként most sem, ám mire odáig eljutunk, képbe
kerül egy jócskán felülárazott könyv, egy bűnözőkre specializálódott
plasztikai sebész, szovjet exügynökök és lett szabadságharcosok, egy
randidroggal hódító erőszaktevő és persze néhány szépséges nő. No meg
egy tejajtó.
Itt
érkezünk el a betörős sorozat tán legérzelmesebb részéhez, Bernie
ugyanis rájön, hogy egész pályafutása egy szerencsétlen véletlennek
köszönhető, amikor is Mrs. Rhodenbarr kizárta otthonról kicsi fiát, aki
így kénytelen volt a ház falába vágott tejajtón át bemászni. Innen már
egyenes út vezet az álkulcsok, széfkombinációk és levelező
lakatostanfolyamok világába. Tanulság: ha nem akarjuk, hogy gyerekünk
betörő legyen, mindig gondoskodjunk arról, hogy legyen nála kulcs :)
Persze egy tejajtó egészséges testalkatú felnőttként már nem olyan
egyszerű falat, mint tizenkét évesen, de hát a betörő azért betörő, hogy
ezt is megoldja. Az olvasó meg térdét csapkodva kacag, pech ha épp a
buszon ér el ehhez a részhez (mint én).
Ahogy
az előző részeknél már megszokhattuk, a gyilkosságok, betörések,
félreértések és tévedések csak úgy hemzsegnek, senki nem ért semmit,
egyedül Bernie, aki a végén egy látványos leleplezéssel adja tudtunkra,
hogy milyen buták is vagyunk, hogy nem vettük észre, hogy a szőke nő
valójában fekete férfi, a gyilkos meg az aki a szomszéd széken békésen
kötöget. Most ez nem nagyon jön össze, ha érheti kritika a könyvet, az
épp az, hogy Block kissé túlspilázta a csavaros cselekményt, és egy
ponton már maga Bernie sem biztos, hogy tudja, mi hogyan történt, hát
még az olvasó. A Bogartos kötet óta folyamatosan egyre több a csavar, a
félreértés, a rejtély, és most egy kicsit sok lett. Persze simán eléri
az író, hogy ne nagyon érdekeljen minket, ki és miért gyilkolt, lopott,
ki is a Rigai Fekete Veszedelem, és egyáltalán, mi a fene történt, a
lényeg úgyis a humor.
Abban
pedig most sincs hiba. Block kattant szereplői és ironikus párbeszédei
egyszerűen hibátlanok, macskatartók meg különösen sok idézni valót
találhatnak benne. Biztos a betörők is, de erről nincs személyes
tapasztalatom. Az biztos, hogy a sorozat felkerül arra a képzeletbeli
polcra, amin azok a könyvek sorakoznak, amiket időről időre lekapunk, ha
lazítani akarunk, ha épp tele a hócipőnk a komoly és súlyos könyvekkel,
ha világ- és emberundorunk van, vagy ha egyszerűen nincs kedvünk
semmihez csak bambulni és röhögni. Block ebben a kategóriában nálam
verhetetlen.
Kiadó: Agave
Fordította: Varga Bálint
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése