Ide
is kimentünk, mint annyi éve már - vásári bejegyzés jön tehát megint.
Szeretjük. Még kevésbé van sansz bóvliba botlani, mint Visegrádon,
népművészeti és iparművészeti termékek - csak a tömeg ne lenne (Timi),
csak bírná szuflával a fotómasina (Zoli).
Jó
látni, hogyan alakul egy-egy minden évben látott iparos standja, mi
újat hoz, mit őriz meg a régi palettáról. Jó látni az újakat - minden
évben akad azért. Kevésbé jó sóhajtozni azon, mennyi tárgyat cipelnénk
haza, ha lenne pénz, ha lenne hely, ha nem lenne a lakásban kíváncsi
karmoknak kitéve minden. Marad a vásárfia, apróságok, most épp a
lakásnak: vajtartó, kis áttört-faragott kulcstartó. Szépek.
Lestem
a kiemelt témát: bolgár vendégeinket, de néhány standon túl nem nyúlt a
vendégség. Nem huszadikán mentünk, direkt kimaradtunk a táncból - így
viszont súlytalanabb volt a kiemelés, mint egyébkor. Nekem még mindig
kedves emlékem a nemezes év, akkor az egész vásárt elborította a nemez
és a belőle készíthető meglepően sokféle tárgy, jurtától a műegérig.
Sebaj, megnézzük, mit találnak ki jövőre. Mert megnézzük, ugye?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése