Még nem olvastam el ezt a könyvet. Ahogy
egy könyvet kell: hogy a szavai által össze-nyíló összkép rajzolódjon belőle.
Akár olyan ellentmondásos, mint egy nagyváros látképe fényeivel és
sikátoraival; akár csak egy olyan impresszió, mint a sós köd illata a hajnali tenger partján – még nem olvastam el ezt
a könyvet, úgy, ahogyan kell, pedig végigbotorkáltam avarszagú, nyirkos erdejének
labirintusán; végig, az utolsó lapig.
Újra nekivágok majd – útleírást viszek
és kitépett naplólapokat, de ha kell, én magam térképet rajzolok, naplót
vezetek napról napra, hogy ne lepje
el a lapok nedves, őszi kőris-leveleinek nyirka; a mondatok fonódó iszalagjaiba
ne bogozza az idő telését az olvasás. Módszeresen kell haladni a rejtély jó-
vagy rosszindulata iránt, soha nem egyenesen rohanni a titokba, hanem
megkeresni, ahol beenged. Ha kell; térképet rajzolok, naplót vezetek, akár az
őseim. Amikor odahagyva az ismerős mezőket, az evidenciák biztonságát, a szavak jelentését, behatoltak a nem
ismert tartományba. Soha nem tértek vissza változatlanul. Ha egyáltalán visszatértek…
Újra nekivágok majd, holott tudom, hiába rajzolok térképet, vezetek naplót,
jegyzetelek és húzok alá, hiába vinném magammal önmagam - ez az olvasás
megváltoztat.
A valahol Angliában elterülő ősvadon, a Ryhope-erdő
felemésztette George Huxley életét. A családjától elhidegült, bogaras tudós
szenvedélyesen kutatta a ki tudja, mit. Felnőtt fiai, Christian és Stephen
nemcsak az erdő szélén elterülő Tölgylakot, az ősi fészket, de az erdőbe hívó megszállottságot is öröklik az apjuktól – ki így, ki úgy. Az erdő
nem enged be magába. Ha mégis, mítoszok hőseivel, rég kihaltnak hitt állatokkal
és rémületekkel találkoztat. Ha nem vigyázol, ösvényein megajándékoz a
szerelemmel. És önmagaddal. De persze nem azzal, akinek gondolod magad. Ha nem
vigyázol el is vesz tőled mindent. A szerelmet. Önmagad. De nem azt, akit önmagadnak
gondolsz.
Varázslatos ez a könyv! Varázslatosan
kérdez. A mintázat ősi, vagy a tudatalattink? Kívül lakik-e a mitágó, a megtestesülő mítoszi lény, avagy
belül? Nem tudni. Egyvalami biztos: nélkülünk, a teremtő vágyakozásaink és
rettegéseink nélkül nincs mitágó. De vajon mi vagyunk-e a vágyaink és rémületeink nélkül – lesznek e fogalmaink,
gondolataink nélkülük? Arról nem is beszélve: tudjuk-e, mik a vágyaink és
rettegéseink, amiből fonódni látszik a mesénk? Tudjuk-e a mesénk? Mi a különbség
köztünk és a mitágók között?
Kegyetlen is ez a könyv. Milyen az – de
igazi valójában milyen – ha valakire
vágyunk? Mi történik, ha tényleg a vágyunk teremt? Ha életünk mitágók
szőttese, én a te mitágód, te az enyém? Mit ér, ha az ember tényleg létre masszíroz
párt, a vágyaiból gyúr szobrot, és megadatik neki a teremtés ereje, hogy életre leheljen? Kinek teremt így, és
mit? Kit és mivel ajándékoz? És mit vesz el, mit veszít el, akár önmagából,
azért, hogy teremthessen?
Gonosz is ez a könyv. Ki honnantól mitágó
a történetében, és ki honnantól tudja is, hogy az? A mindenki számára látható
valóság micsoda? Létezik-e (rajtunk kívül) mindenki számára látható mitágó?
Néha az a gonosz gondolat környékez, hogy immár létezik egy tanya egy erdősáv
szélén, ahol egy háborúba hibbant veterán leszúrta egykori bajtársát, és aztán
felakasztotta magát. Hogy a varázslat hétköznapi arca, mindenki számára látható
közös delíriuma, a mi kis meghitt
rémálmunk e könyv lapjairól jóval hamarabb elfogy, mint amikor feltűnik a
hiánya… jóval hamarabb, mint amikor a hőse belevágyja magát a mesébe, a
Ryhope-erdő vadonába.
Mit jelent vágyni a mesébe – és milyen
az a mese valójában? Mit jelent nekem, mit tesz velem a más, a mások meséje? És
mit tesz velem a magamé? Kinek a meséje, kinek a látomása közülünk az Erdőmélyi Fények Városa? Kinek a
látomása az Eleven Tűz Faláé? Mit kezd mással a mese, ha a tiéd? Ha a másé, és
te mégis be akarsz lépni? Tudós apa a veszteség hidegével, ami a legnagyobb
tüzet vonzza. Az idősebb fivér a veszteség hidegével, ami a mások álmát is
orozza. A fiatalabb a veszteség tüzével, ami a vesztüket okozza. Mitől más a
három tűz, miért így más? Az ész hidege
más, mint az ágyék hidege, s megint más a szívé? Kívül, rajtuk van-e a mese,
amely magába vonzza őket, vagy ezt a mesét hordozták a kezdettől magukban?
Látjátok? Megint kilökött magából a Ryhope-i vadon. Ezen az ösvényen már jártam
egyszer…
Nézzük hidegen? Mintha az segítene? Az
író Stephen hangján szólal. A Fivér
hangján. De ez fordítva nem igaz. Stephen nem az író hangján szól. A szavakat
egymás után sorjázó teremtő akarat sokkal többet tud, mint megszemélyesített
hőse. Mint elmesélt hőse. És ezt a többletet rendkívüli önkénnyel tudatja velünk.
Mintha direkt szőne labirintust az apa tudós szavaiból, az idősebb fivér
fájdalomszavaiból, a fiatalabb éretlenségéből: hisz léte nem függ úgy a
szellemen, mint a másik kettőnek, így a rögeszméi is mások. Mást tükröznek. Szinte
gyermekiek. Az író hazudik is. Cselt vet. Nekünk. A hősei szájával. Néha,
amikor arra gondol: tűz, azt írja helyette: hideg. Hogy ne találjuk az ösvényt.
Úgy egyébként: gyermeki szemel nézett
világ ez. Olyan, mint a porszagú nyaraké, amikor a szőlőhegy és a kacsaúsztató
közti távolság a faluszéli poros földúton maga a határtalanság. Vagy amikor a
szomszéd zsúfolt, forgalmas utcán túli házak rejtik az ismeretlen ősvadont.
Ryhope valójában egy erdősáv. Amely gyermekperspektívába kényszerít a
varázsával: nem fogad be magába, nem enged be, titok marad – következésképp határtalan. De lehetne másmilyen, ha
teremtő erőkre látni benne? Amihez képest minden gépezetünkkel, vírusként
burjánzó, létrontó túlszaporodásunkkal is csak gyermekek vagyunk? Gyermekek, akik
hiába tudnak annyi mindent, ha rettegik a mese végét?
Persze, ez így természetes. A hős nem
ismerheti a mese végét. Nem tudjuk a mese végét. E történetben sem. Itt, ebben
a történetben is csak annyit tudunk: egy tavaszon egy komor völgy a sírkő
árnyékában új, reménytelibb nevet kapott. Ez a Mitágó-erdő hitele. Ezért kell visszamennem. Abba a borzalmas
erdőbe, utalások és téveszmék csalóka ösvényein. Mert még nem olvastam el ezt a
könyvet. Hiába tűnhet úgy, hogy mégis.
Kiadó: Gabo
Fordító: Varró Attila
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése