Miamona’s Reading Challenge 2015 – összegezzünk…

Miközben a várólistás és évösszegzős posztokhoz kerestem linkeket és nézegettem az olvasmányaim, jutott eszembe, hogy de hát nekem volt egy ilyen kihívásom is, amiről már-már megfeledkeztem… Pedig jó kis játék, emlékszem, év elején nagyon jól szórakoztam Miamona kreatív kategóriáin, amik kiemelik a sok egyenszabású könyves kihívás közül és még jelöltjeim is voltak az egyes kategóriákra. Persze nem nagyon olvastam el őket… Olvastam viszont másokat, és most játszom. Szabályos vagy sem (majd a kihívás gazdája eldönti :) nézzük, mely olvasmányaimat tudom bepasszírozni a játékba…

Lássuk a kategóriákat:

1 – Mellőzött, elfeledett, porlepte könyvek

Ajajj, máris bajban vagyok. Igazán porlepte könyvet nem olvastam szerintem, de mivel a meghatározás valahogy úgy hangzott, hogy „lehet bármi, amit évek óta kerülgetünk”, ide sorolom Jeffrey Eugenides Öngyilkos szüzek című regényét. Ugyan még épp nem száműztem az ágyneműtartó mélyére és nem hiszem, hogy a könyvtárak alsó polcán árválkodna, de én tuti, hogy évek óta szemeztem vele.

2 – Történelmi szívű könyv

Hangsúlyozottan nem történelmi, hanem történelmi szívű, ugyebár. Ez könnyű, már olvasáskor felötlött, hogy A babaház úrnője a tökéletes versenyző ide. Pláne mert a történetet és a főszereplőt elég kevéssé kedveltem, viszont a tizenhetedik századbéli Amszterdam miliője teljesen elbűvölt – imádtam a hangulatát, a társadalomkritikáját, a nyirkos tengerparton ködbe vésző sorsok tragikumát.

3 – Fiatal vagyok én még… (YA)

Óóó, a YA-szörnyeteg :) Idén Paolo Bacigapuli volt a befutó, aki A kételygyárral bebizonyította, hogy lehet okosan és ügyesen is YA-t írni, úgy, hogy nem kiszolgáljuk, hanem kiforgatjuk a sablonokat. Annyira bejött, hogy azóta repetáztam is a Hajóbontókkal – na nem a YA miatt hanem mert Bacigalupi tud írni.

4 – Engedj be! – Lények, akik előtt eddig bezártuk az ablakot

Na, ez például egy olyan kategória ami könnyedén kimaradhatott volna, hisz alig olvastam idegen lényekről idén. A Stallo trolljai és lidércei viszont belopóztak ide, hozzájuk hasonló szerzetekhez még biztos nem volt szerencsém. Igaz, most se bántam volna, ha kimaradnak, de ez már más lapra tartozik…

5 – Valami állati!

Annyira adja magát egy könyv ide, de hogy miért „állati” azt nem árulhatom el spoilerek nélkül, szóval kénytelenek lesztek elhinni nekem hogy a Majd’ kibújunk a bőrünkből bizony kifejezetten állati egy könyv.

6 – Egyszer volt szerző…

Vagyis akit egyszer nagyon megkedveltünk, megfogadtuk, hogy folytatjuk az ismerkedést, aztán mégsem. Nekem ilyen Joyce Carol Oates, aki jó hat-nyolc éve a kedvencek közé tartozott, aztán évekig felé se néztem. Idén igen, és biztos vagyok benne, hogy egy ideig ismét melegen tartom a kapcsolatunkat.

7 – Beteged lettem…

Hűha… Kimondottan betegségről szerintem nem olvastam idén, hacsak a Bonita Avenue mániás depressziós elbeszélőjét nem soroljuk ide. Határeset, elfogadjuk?

8 – Futó kalandok – azaz kisregény / novella

Idén két novelláskötet csúszott le, Tóth Krisztina Pillanatragasztója és Murakami Haruki Köddé vált elefántja – ami meglepő, tekintve, hogy mennyire szeretem a novellákat. Jövőre többet kéne beiktatni!

9 – Szerelem első látásra

Avagy csábuljunk el a borító láttán… Ilyen volt A vágyakozás enciklopédiája. Fogalmam sem volt, miről szól, mi a manó ez a könyv, de a borító és a cím alapján ki nem hagytam volna. Hát, nem mondom, hogy kihagyhatatlan remekmű, de érdekes olvasmány volt, az biztos :)

10 – Valahol már láttalak!

El sem hiszem, de idén nem volt olyan könyv, aminek olvasás előtt láttam volna az adaptációját – még a szutyok A marsit is elolvastam becsületesen mielőtt elmentünk megnézni… Kis (nagy) csalással esetleg ideilleszthetem Lena Dunham önéletrajzát, elvégre az majdnem teljesen olyan, mint a Csajok sori, abból meg láttam jócskán részeket az olvasás előtt.

+1 mesés Jolly Joker

Amit azt hiszem, az utolsó helyett vagyok kénytelen felhasználni, de sebaj, mert bár évek óta nem, idén olvastam igazi, gyönyörű, elvarázsolt-elvarázsoló, nagybetűs MESÉT egy csodálatos mesélő tollából. A Senki madaránál szebb, igazabb mese nagyon régóta nem került a látóterembe. Azt hiszem, az év egyik legjobb olvasmányélménye…

Huhhh, nem is volt ez olyan nehéz :) Én élveztem ezt a kis játékot, köszönöm, Miamona, hogy kitaláltad a kategóriákat, remélem, mindenki hasonlóan jól szórakozott rajta!