Desert Slide - Művészetek Palotája, 2012. március 13.

Meg kéne tanulnunk az indiai zenészektől így lakni be a színpadot! A végtelenül illedelmes felszabadultságot, az egymás játékos vetélkedésekkel és évődésekkel tűzdelt tiszteletét, ami voltaképp a zene tisztelete. Ahogyan egymásra figyelnek egy-egy improvizációban, s ahogyan nem feledkeznek meg a közönségről sem – ahogyan bevonnának ebbe az intimitásba, ebbe az egymásra figyelésbe. Ahogyan sugárzik róluk, hogy a hangszereikkel, ott velünk szemben vannak maradék nélkül otthon – hogy legyenek bárhol a világban, ez nem változik. Vishwa Mohan Bhatt legújabb zenei vállalkozása, a Desert Slide egy estére ideköltözött Budapestre, a Művészetek Palotája Fesztivál Színházának színpadára. Ahogy a művész egy interjúban fogalmazott: a zene által istennel beszélget – de eközben nem felejt el a zenésztársaival, sőt, velünk is „beszélgetni”.

Ravi Shankar tanítványa, világhírű előadó, Grammy-díjas, a slide gitár és szitár átmeneteként felfogható hibrid hangszer, a róla elnevezett mohan bhatt kiötlője – de Vishwa Mohan Bhatt nekem nem ez a sok jellemző „adat” lesz, hanem az a jó humorú, csillogó szemű örökifjú, ott a színpadon; aki pajkos csínyként éli meg, hogy együttesének kivételes képességű énekese, Anwar Khan Manganiar minden hajlítását jóízűen utána kövesse a hangszerén, s aki legalább ennyire örül annak, amikor a „ritmusszekció” tagjai játszanak egymással felelgetőst, ahol Gazi Khan Barna rendkívül expresszív kartal-játéka dobja fel a zenei labdát. S aki azért a bevezetőjében felhívta a figyelmünket: ez nem indiai klasszikus zene lesz, hanem hindi.

Persze egy zenei tradíció addig élő, addig nem válik önmaga panoptikumává, amíg a megőrzés, a klasszikus hagyományok ápolása mellett a művelői befogadják, a saját zene-világuk szabályai szerint adaptálják az őket érő friss hatásokat is. A klasszikus indiai zene, a rága és tála világa napjainkban is termel új játékstílust, új iskolákat – a művek értelmezése és játékmódja nem ketrece, hanem játéktere az előadóknak. S a klasszikus zene körül ott van egy csodálatosan gazdag, kontinensnyi méretű zenebirodalom - a Bollywood-i szuperprodukciók slágereitől a különböző tájegységek és népcsoportok egyszerre hagyományőrző és egymásra is ható népzenéiig.

A Desert Slide zenéje is egy népzenei hagyomány, a Rádzsasztán vidékén honos Manganiar alapjain áll, s ezt ötvözi a mohan bhatt dallamos, hajlékony futamaival. Ez a muzsika egyszerre a hagyomány, a zenei források megvalósult tisztelete, és a bátor kísérletezés egy új hangszer lehetőségeivel. Egyszerre múlt-idézés, és hallatlanul modern, improvizatív – szinte a jazz felfogásával rokon – színi produkció.

Hiszen nem így születik a hagyomány? Jön egy invenciózus alkotó, aki szétfeszíti az adott kereteket és újakat teremt. Néha az volt az érzésem, ilyesminek vagyok a tanúja. És ezt nem lehet elégszer megköszönni.