A negyvenes évek egy különösen
forró nyarán, az amerikai Dél egyik jelentéktelen kisvárosában Frankie Addams a
bátyja esküvőjére készül. Frankie tizenkét éves, az elmúlt évben gyerekből
hirtelen majdnem-felnőtté vált, magas, esetlen, fiúsra nyírt hajú, koszos,
mezítlábas kamasz; aki másra sem vágyik, mint hogy maga mögött hagyja a
kisvárost, és elkísérje bátyját és annak leendő feleségét Alaszkába. A
kisregény Frankie vágyódásának, kudarcának és ezzel párhuzamos felnőtté
válásának története – a McCullerstől megszokott húsbavágó erővel és
kiábrándultsággal.
Frankie tipikus kamasz: egész
életével elégedetlen, mindenkit utál maga körül, városát unalmasnak, kortársait
felszínesnek tartja – miközben majd’ megvész azért, hogy befogadják, szeressék,
csodálják. Úgy, ahogy ő csodálja bátyját, a katonaként szolgáló Jarvis-t és
menyasszonyát, az idealizált Janice-t. Frankie kamaszos hévvel „beleszeret” az
esküvő előtt álló párba, az esküvő gondolatába és az azt követő nászútba – felépít
magának egy álomképet arról, hogy magukkal viszik, hogy eztán hármasban fognak
élni, és az egész világ a lábuk előtt hever majd. Ennek a mániának köszönhetően
változtatja nevét F. Jasmine-ra, hogy rímeljen a Janice-Jarvis pároséra.
F. Jasmine a kiskamaszból kibomló
nőkezdemény tipikus megtestesítője: első szárnypróbálgatásként csinosan
felöltözve, kihívóan pózolva – ahogy ő mondja: királynőként vonulva – jár-kel a
városban, s fel is kelti egy szabadságos katona érdeklődését, aki azonban nem a
„királynőt” látja a tizenkét éves lányban, hanem a könnyű prédát. A kislányból
túl hirtelen nővé váló Frankie fájdalmas pofont kap az élettől – amit sajnos
túl sok fiatal lány megkap, amikor először érzi nőnek magát, s kénytelen szembesülni
azzal, hogy a fiúk többsége nem a személyiségére, csak a testére kíváncsi.
Frankie elhatározása, hogy az
esküvő után nem tér vissza a poros kisvárosba, természetszerűen fullad kudarcba
– rajongott bátyja gyerekként kezeli, a vendégek kinevetik, hisztije
ellenérzéseket szül. Megalázva, ám felnőttebben tér vissza: saját kudarcával és
gyerekességével immár magának kell szembenéznie. Frances-ként kezd új évet, új
barátokra lel, és beilleszkedik abba a „felnőtt” világba, amelynek akkora
várakozásokkal nézett elébe, s ami eddig csak kudarccal kínálta meg.
Frankie Addams története a
felnőtté válás tipikus története: a gyerekes lázadás, a kamaszos dac, a kitörni
készülő felnőtt öntudat stációin vezet az út a viszonylagos megnyugváshoz – ami
éppúgy jelenti a konvenciókba való beletörődést, mint saját lehetőségeink
felismerését és kihasználását. McCullers-nél azonban a lány felnőtté válása még
nehezebb, hisz ébredező nőiségével is ekkor tanul meg együtt élni (még messze
attól, hogy bánni is tudjon vele). Frankie magánya, útkeresése, mindent
megkérdőjelező kíváncsisága és kamaszos „minden értelmetlen” depressziója
bárkivel megeshetne, bárhol a világon, bármely korban – a történetben igazából
nincs semmi különös.
McCullers-nél azonban nincs
olyan, hogy semmi különös – Frankie traumatikus nyara a második világháború
egyik nyara, magányában legkedvesebb társa a család néger szolgálója, Berenice
Sadie Brown, aki négy házassággal a háta mögött az öntudatos, nem szép, ám
magabiztosságával vonzó nő példája. Frankie kérdésfeltevései közt helyet kap a
háború, a faji kérdés, a nők elleni erőszak (Berenice-t egyik férje
megnyomorította), a hit. Noha a kisregény alig kétszáz oldal, sűrű és nyomasztó
a belézsúfolt súlyos kérdésektől – remek illusztráció ahhoz, hogy egy érzékeny
kamasznak milyen sűrű és nyomasztó élmény először szembesülni a felnőttvilág
„súlyos kérdéseivel”.
Kiadó: Európa
Fordította: Osztovits Levente
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése