2012. március 9., péntek

Carson McCullers: Az esküvői vendég


A negyvenes évek egy különösen forró nyarán, az amerikai Dél egyik jelentéktelen kisvárosában Frankie Addams a bátyja esküvőjére készül. Frankie tizenkét éves, az elmúlt évben gyerekből hirtelen majdnem-felnőtté vált, magas, esetlen, fiúsra nyírt hajú, koszos, mezítlábas kamasz; aki másra sem vágyik, mint hogy maga mögött hagyja a kisvárost, és elkísérje bátyját és annak leendő feleségét Alaszkába. A kisregény Frankie vágyódásának, kudarcának és ezzel párhuzamos felnőtté válásának története – a McCullerstől megszokott húsbavágó erővel és kiábrándultsággal.

Frankie tipikus kamasz: egész életével elégedetlen, mindenkit utál maga körül, városát unalmasnak, kortársait felszínesnek tartja – miközben majd’ megvész azért, hogy befogadják, szeressék, csodálják. Úgy, ahogy ő csodálja bátyját, a katonaként szolgáló Jarvis-t és menyasszonyát, az idealizált Janice-t. Frankie kamaszos hévvel „beleszeret” az esküvő előtt álló párba, az esküvő gondolatába és az azt követő nászútba – felépít magának egy álomképet arról, hogy magukkal viszik, hogy eztán hármasban fognak élni, és az egész világ a lábuk előtt hever majd. Ennek a mániának köszönhetően változtatja nevét F. Jasmine-ra, hogy rímeljen a Janice-Jarvis pároséra.

F. Jasmine a kiskamaszból kibomló nőkezdemény tipikus megtestesítője: első szárnypróbálgatásként csinosan felöltözve, kihívóan pózolva – ahogy ő mondja: királynőként vonulva – jár-kel a városban, s fel is kelti egy szabadságos katona érdeklődését, aki azonban nem a „királynőt” látja a tizenkét éves lányban, hanem a könnyű prédát. A kislányból túl hirtelen nővé váló Frankie fájdalmas pofont kap az élettől – amit sajnos túl sok fiatal lány megkap, amikor először érzi nőnek magát, s kénytelen szembesülni azzal, hogy a fiúk többsége nem a személyiségére, csak a testére kíváncsi.

Frankie elhatározása, hogy az esküvő után nem tér vissza a poros kisvárosba, természetszerűen fullad kudarcba – rajongott bátyja gyerekként kezeli, a vendégek kinevetik, hisztije ellenérzéseket szül. Megalázva, ám felnőttebben tér vissza: saját kudarcával és gyerekességével immár magának kell szembenéznie. Frances-ként kezd új évet, új barátokra lel, és beilleszkedik abba a „felnőtt” világba, amelynek akkora várakozásokkal nézett elébe, s ami eddig csak kudarccal kínálta meg.

Frankie Addams története a felnőtté válás tipikus története: a gyerekes lázadás, a kamaszos dac, a kitörni készülő felnőtt öntudat stációin vezet az út a viszonylagos megnyugváshoz – ami éppúgy jelenti a konvenciókba való beletörődést, mint saját lehetőségeink felismerését és kihasználását. McCullers-nél azonban a lány felnőtté válása még nehezebb, hisz ébredező nőiségével is ekkor tanul meg együtt élni (még messze attól, hogy bánni is tudjon vele). Frankie magánya, útkeresése, mindent megkérdőjelező kíváncsisága és kamaszos „minden értelmetlen” depressziója bárkivel megeshetne, bárhol a világon, bármely korban – a történetben igazából nincs semmi különös.

McCullers-nél azonban nincs olyan, hogy semmi különös – Frankie traumatikus nyara a második világháború egyik nyara, magányában legkedvesebb társa a család néger szolgálója, Berenice Sadie Brown, aki négy házassággal a háta mögött az öntudatos, nem szép, ám magabiztosságával vonzó nő példája. Frankie kérdésfeltevései közt helyet kap a háború, a faji kérdés, a nők elleni erőszak (Berenice-t egyik férje megnyomorította), a hit. Noha a kisregény alig kétszáz oldal, sűrű és nyomasztó a belézsúfolt súlyos kérdésektől – remek illusztráció ahhoz, hogy egy érzékeny kamasznak milyen sűrű és nyomasztó élmény először szembesülni a felnőttvilág „súlyos kérdéseivel”. 


Kiadó: Európa
Fordította: Osztovits Levente
 

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...