2010. november 28., vasárnap

Botero és Klimt - egy este, két külön világ...

Szerencse, hogy kíváncsiak voltunk a Múzeum+ múlt csütörtöki rendezvényére, hiszen az előtte-utána rendelkezésre álló időben megnézhettünk két teljesen különböző karakterű, de a maga nemében helyénvaló kiállítást: Fernando Botero képeit és szobrait, majd a bécsi szecesszió korai éveit bemutató tárlatot.

Fernando Botero

Bíz nem sok szeretet van abban, ahogyan a kolumbiai származású festő az emberekre tekint! Ha a parafrázisait, ha a kolumbiai hétköznapok és ünnepnapok képre csent pillanatait nézem, valahol a „megtalált művészi önkifejezésmód”, a „test-tömeg ábrázolásának mikéntje” mögött nem lakik empátia, annál több megvetés, keserű dac és undor. Ez a „kövérség” minden vállalt paródiajellege mellett is a kifejezéstelen-kétségbeesett arcokat jelenti, az üveges, olykor rémült tekinteteket emeli ki. Még a kutyák is a legkiszolgáltatottabb pózokban ülnek a gazdik lábánál. A püspök sehova révedő tekintettel ázik reverendástul a kádban: ebben a „keresztelőben” egy deka megváltás sincs, mondhatni „nem látá a szamár az úrnak angyalát”. A sokadalom-képeken a párok szeparált magánya ül ki az arcokra, az intimebb képeken az ölelkezés üzletiesen buja – itt mindenki egyedül van, a saját kövérségébe börtönözve. Az egyetlen kifejezésteli arc az öngyilkosé; úgy látszik, csak a becsapódás előtti pillanat rémülete és borzalma töri fel az értetlen bambaságot, a zuhanás kétségtelensége teremt egyedül arckifejezést.

Viszont a szobrok bumfordi tömegei egyszerűen bájosak. Kerekdedségük nemcsak megnyugtató, a kövérségi sztereotípiák közül egyenesen az adakozó testi gazdagság érzetét keltik. A szobrok kövérsége elégedett kövérség, olyan tömeg, ami nem teher, hanem egyfajta mozdulatlan erő. A szobrok simogatást követelnek, azt akarják, hogy közel kerüljünk hozzájuk, üdítő jelenségként a képek falra szegezett kilátástalan kövérség-sivársága után.

Ambivalens anyag ez, amit még órákig bámulhattunk volna. Ha több időnk van, szívesen éltem volna a szervezők által felkínált interaktív lehetőséggel: hogy az elénk tárt klasszikusokat én is parafráljam a magam módján, vagy komponáljak az adott képi elemekből, pálcikára applikált figurákból „Botero-színházat” magamnak. Lehet, hogy vissza kéne mennünk erre a kiállításra?

Gustav Klimt és a bécsi szecesszió

Nos, ide biztosan vissza kell mennünk, mert a pódiumbeszélgetés utáni másfél óra bizony nem volt elég. A Secession-csoport megalakulását és működését bemutató kiállítás felért egy szemináriummal, informatív volt és teljességre törekvő – kár, hogy Klimt nevére húzták rá a marketinget, hiszen a kiállítás Klimtet ha nem is „nyomokban tartalmaz”, mint azt írták róla egyhelyütt, de az a néhány kép soványka támogatás a név kiemeléséhez. Főleg mivel a kiállítás másról szól: arról a mozgalomról, aminek Klimt valóban emblematikus alakja, úgymond ő a király a sakktáblán, de legalább ennyire fontos a többi „figura” a táblán. Akik egyébként sem kapnak akkora figyelmet, mint amekkorát végül is érdemelnének.

A kiállítás tehát a mozgalomról, annak kialakulásáról, majd polarizálódásáról szól, középpontban a mozgalom „eseményi csúcspontjával”: a Beethoven-kiállítással. Remek anyag ez, tehát most különösen fájó, hogy sokadszorra fut bele a múzeum ebbe a hibába: felemás érzeteket kelt egy remek kiállítás kapcsán annak félresikerült reklámozásával. Nekem személyes elégtétel egyébként, hogy ennyi vázlatot láthattam Klimttől, hiszen az életmű meghatározó elemei maradtak vázlatban, és a magam részéről hálás vagyok ezért – az izgat, hogyan születik meg a  k ép – viszont kétségtelen az is, hogy még többet adhatott volna a kiállítás egy ennyire áttekintő jelleg mellett is több Gustav Klimt-festménnyel.

Így is órákat tölthettünk volna még a kiállítótérben, ha nem zárt volna a múzeum. Teli lakott szemekkel mentünk haza, mert ha létezik olyan, hogy szellemi táplálék, akkor ez a hármas program – két kiállítás közte egy pódiumbeszélgetéssel – igazi lakoma volt a szemnek és a szívnek.


Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...