Timi nézegette a gyűjteményt a
minap - ez amúgy időnként egyfajta szükségletként ránk tör - s meglepve fedezte
fel: erről a könyvről bíz nem írtunk, amikor annak idején nagy boldogan
hazahurcoltuk. Pedig több szempontból is figyelemre méltó munka, annak ellenére,
hogy elsősorban a magunkfajta mániások számára készült - a rajongóknak, a
gyűjtőknek, a Professzor világába szerelmes álmodozóknak, akik A hobbit,
A Gyűrűk Ura, netalán A Szilmarilok világába úgy járnak
haza, ahogyan egy csaknem elveszített otthonba kéretőznek vissza a meséink
tékozló fiai.
J.R.R. Tolkien annyi színnel
álmodott mitológiája (persze hogy) töméntelen igényes, ihletett látomást csalt
ki tehetséges művészekből, elég ha Ted Nasmith-ra, vagy a filmes feldolgozások
előkészítésén és megvalósításán is dolgozó Alan Lee-re és John Howe-ra
gondolunk. Nem titok az sem, hogy Tolkien a maga bájosan amatőr módján szintén
elég sok térképet, vázlatot, grafikát és vízfestményt készített a műveihez. Ebbe a könyvbe pár térképen kívül nem
kellenek illusztrációk, jó könyv, és minden 5–9 éves gyereknek tetszeni fog - írta a 9 éves Rayner Unwin, a könyvkiadó Stanley Unwin fia A hobbitról szóló recenzióba - persze Tolkien ezt azért alapjában
másképp gondolta. Milyen remek ötlet egy kiadó apától amúgy, hogy a gyerekek
számára érdekes könyveket a fiával olvastatta (jelképes díjazás fejében; ahogy az
idősebb Unwin fogalmazott: Lehet, hogy ez
volt a könyvkiadás történetében legjobban befektetett egy shilling...), de
az is teljesen rendjén való, ahogy engedett a szerzőnek, aki maga szerette
volna meghatározni a könyve küllemét is.
Ahogy az összeállítók az
előszóban fogalmaznak: ...Generációja
számára a rajzolás és festés általános kikapcsolódási formák voltak – olcsó
szórakozás a gyerekek, elfogadott társadalmi tevékenység a felnőttek számára...
Tolkien - mint kora annyi művelt elméje - szívesen és sokat rajzolt, festett, a
maga, s később egyre inkább a gyerekei örömére is. Érdekelte a tipográfia, a
gyerekeinek írt Karácsonyi levelek minden kis porcikáját nagy élvezettel
tervezte és rajzolta meg, a vénséges Télapó reszketeg kézírásától a festett
képeken át egészen a borítékra ragasztott bélyegekig. Szeretettel körülrajzolta
a cseperedő gyerekek számára írt Kóborló
és a varázsló meséjét, Kürtő úr kacagtató kalandjait szinte
képregényszerűen el is uralják a képek. Nem kell hát csodálkozni rajta, hogy A hobbit úgynevezett "házi
kézirata" is tartalmazta Thrór térképének egy változatát, egy térképet
Vadonföldről és Bakacsinerdőről, és néhány korai illusztrációt (a "házi
kézirat" csaknem végleges változat volt, amely a barátok-ismerősök közt
kézről kézre járt - így jutott el Susan Dagnallhoz is, a Stanley & Unwin egyik
szerkesztőjéhez, aki aztán rábeszélte Tolkient a kiadásra).
Nem egyedi tehát e korban, ahol
bizonyos rajzolni, festeni tudás szinte az általános műveltség része volt, hogy
egy szerző maga illusztrálja az írását (így tett a Doktor Doolittle esetében Hugh Lofting is, vagy például az általam
sokra becsült Arthur Ransome is a
maga sorozatával). Az viszont nem volt szokványos, amennyire a kötet
szerkesztői, a műszaki vezető Charles Furth és Dagnall kisasszony bevonták a
Professzort készülő könyve munkálataiba. Tolkien több változatban beküldött
térképei közül az első kiadásba végül kettő került be, Thrór térképe, s egy
"nagyobbra nyitott" Vadonfölde - és összesen kilenc illusztráció,
melyeket Tolkien egyébként nagy szabadkozások közepette bocsátott a kiadó
rendelkezésére, ahol (minden jól látható, amatőr mivoltuk ellenére) egyöntetű
tetszést arattak. Furth visszaemlékezései szerint: "...aki csak látta, el volt bűvölve, maradéktalanul illettek ugyanis a szöveghez."
Végül a kötés küllemétől a
védőborítóig ezt a sajátosan egységes rajzi látásmódot engedték érvényesülni,
felkérve ezekre a munkálatokra is a szerzőt - ami sokak szerint a kor egyik
legszebb kiadott kötetét eredményezte. Hamarosan sor került az amerikai
kiadásra, s a Houghton Mifflin Company színes illusztrációkat szeretett volna a
kötetbe - Tolkien így öt vízfestményt készített, (ahogy e kötet előszavában az
összeállítók értékelik) élete tán legérettebb munkáit. E színes illusztrációk
aztán bekerültek az angol második kiadásba is - s azóta számos új kiadásba
világszerte. Jó így együtt látni az általam is ismert rajzok, festmények első
variációit, a vázlatokat, ahogy egy-egy szóba forgatott és fejben hordozott
képért megküzd az alkotójuk... ahogy kézbe veszem ezt a könyvet, ahogy látom, a
véglegesült illusztrációkig egy-egy rajzi ötlet hogyan alakul-változik; mintha
a Professzor mesét termő fantáziájára látnék rá - arra a folyamatra, ahogy
elmesélődött végül az általunk is ismert mese...
Wayne G. Hammond és Christina
Scull munkája igényesség tekintetében, az összefüggések és háttér-információk
feltárásában, s ezek tálalásában is etalon. Árad belőle a szerző iránti szeretet - az előszót és a kísérőszövegeket böngészve szinte elénk tárul J.R.R. Tolkien egyfajta szeretetteljesen odaskiccelt portréja is. A magyar kiadás, A hobbit művészete kivitele is etalon-értékű: védőtokban, igényes kivitelben;
minőségi munka az Európa kiadótól. Rajongóknak kötelező - de szerintem az
érdeklődés felkeltésére is tökéletes.
Kiadó: Európa
Fordította: Bonácz Ágnes
Szakmai lektor: Füzessy Tamás
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése