2016. december 2., péntek

Rövidre vágva # 14 – Mesedélután

…mert gyereknek lenni jó…
(na jó, van benne egy kakukktojás is)



Nem is olyan régen ódákat zengtem Valente Liliom és szarv című novellájáról – varázslat, amit ez a hölgyemény művel a szavakkal, komolyan. Ehhez képest némiképp el voltam kámpicsorodva, amiért a Tündérföld alá zuhant Szeptember második kalandja nem bűvölt el annyira mint az első. Nem mintha bármi baj lenne vele, sőt! Gyönyörű, szellemes, szórakoztató, elgondolkodtató utazás a gyermek- és felnőttlélek mélyére, ahol Tündérföld lakozik – csak épp ezúttal picit távol maradt. Ami ijesztő. Lehet, hogy a saját Tündérföldem került veszélybe? Lehet, meg kéne keresnem magamban az elveszett Szeptembert aki szembenéz a hibáival és jóváteszi amit elrontott? Lehet, hogy hagynom kéne hogy Tündérföld (ismét) életre keljen? Fáj ez a mese. Fáj olvasni, hogy felnőnek a kislányok, még a hősök is, és vannak dolgok, amiket nem lehet megjavítani. Amiket nem lehet összevarrni…


Aytül Akal: Léggömbök a magasban

Mondhatni véletlenül kerültek először kezembe ezek a török mese-novellák, aztán nem nyughattam, amíg nem szereztem saját példányt belőlük. A bájosan esetlen rajzok mögött kilenc szomorkás-vidám hétköznapi történet rejtőzik, gyerekekről, felnőttekről, változó világról, technikáról, limonádéról és süteményről, ami ha van, nem kell, ha nincs, akkor meg hiányzik. Eszünkbe juthatnak olyan nagy szavak, mint elidegenedés, generációk közti konfliktusok, oda nem figyelés, de nem kell ezt ennyire komolyan venni. Ezek a gyerekszemmel és gyerekszájjal írt novellák épp azt mutatják meg, hogy bár a világ változik, nem mindig sikerül úgy figyelnünk a másikra, ahogy az igényelné, nem mindig jut a léggömbből, amire vágyunk, azért csak nyújtsuk ki a kezünket, és ne feledkezzünk meg egymásról. Bűbájos és a tanító szándék mellett is bőven szórakoztató könyvecske kicsiknek és nagyoknak egyaránt.


Gülsevin Kiral: Ellopják Isztambult!

Gülsevin Kiral detektívtörténete már inkább csak szórakoztató, azt is elsősorban a kisebbek számára – viszont el tudom képzelni, hogy ők hangosan fognak kacagni és hitetlenkedni rajta, az esetlegesen felolvasó apukák meg anyukák pedig a kicsik reakcióin. Felnőttként azért erős közepes és néhol nagyon nehéz tartani magunkat a gyerekszemszöghöz, amikor a két tízéves botcsinálta nyomozó szerencsétlenkedéseiről olvasunk amint egy ellopott kupola, egy híd és egy nyomtalanul eltűnt hegy után nyomoznak. Az előzőt bátrabban ajánlom felnőtteknek is, ez azért tényleg egy gyerekkönyv, de minden felszínes tanító szándéka és ostoba megoldásai ellenére igazából szórakoztató egy órával ajándékozott meg – ha pedig tízéves lennék, tuti magam is beleszeretnék Isztambulba meg a földrajzba ezek után.


Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Sarah Andersen és az ő minimalista rajzai óhatatlanul szembejönnek mindenkivel, aki előszeretettel bóklászik a neten és mára, mint minden közepesnél sikeresebb webcomic szerzőt (mármint külhonban), őt is utolérte a print kiadás. Hogy ez jó-e vagy sem, arról kár is vitatkozni: az eladási adatok és a netes értékelések magukért beszélnek. Sarah rajzait mindenki imádja. Leginkább mert olyan könnyen azonosulható problémákat öltöget néhány képkockába amelyekkel mind találkozunk a felnőtté válásnak csúfolt izé (mítosz) közepette. Cuki szerencsétlen kislánykájában (akinek persze semmi köze a szerzőhöz!) magára ismerhet minden introvertált könyvmoly, minden felnőni képtelen művészlélek, minden hétvégén lustulni vágyó, karriertervekkel hadilábon álló fiatal. Egy baj van vele: rövid és mégis sok. Ezek a pár képkockás kis „sztorik” nekem egyenként működnek igazán, könyvként „elolvasva” egyszerűen nem adnak annyit. Persze lehet félretenni és felütni egy-egy oldalnál. Úgy még működhet is. De én jobban szeretem, ha naponta dob egyet a gép :)


Solmaz Kamuran: A szerelem fogságában

Kakukktojás, mert bár rövidke (alig hetven oldal és annak is fele illusztráció) és gyönyörű rajzokkal van teli, ez a három szerelmes mesét tartalmazó kötetecske igazi felnőtt olvasmány. Beteljesületlen szerelmek, groteszk szerelmek, vágyódás és birtoklási vágy, elfojtott érzelmek és lehetetlen ábrándok töltik meg a rajzok közti űrt – direkt fogalmazok így, mert itt az illusztrációk vezetnek, szinte az lehet az olvasó érzése, hogy Nevin Hirik éteri rajzai köré álmodott szöveget Solmaz Kamuran. Szomorkás, őszies hangulatú kötet, mégis szívmelengető élmény olvasni – ahogy a lehulló rózsaszirmok láttán gyönyörködik az ember az elmúlás szépségében.




2 megjegyzés :

PuPilla írta...

Jó, hogy írtál ezekről az apróságokról is egy csokorban. :) A Valentét kivéve én is mindet olvastam. Talán csak abban nem értek egyet, hogy az Isztambul szerintem még egy gyereknek - bár feltételezzük, hogy egy értelmes és jó tanuló gyerekről van szó - sem tetszene, mert túlságosan magyarázat nélküli, lóg a levegőben a hegy, kupola stb. "ellopása", ugyanakkor bénán egyszerű, amelyik városokra rá kell jönni. De ezt egy gyereken kéne letesztelnünk. :D
A léggömbös szerzőjének rengeteg könyve van, remélem jelenik majd meg tőle magyarul még pár! :)
Felnőni kiábrándító: óóó, imádom, én nem kaptam túladagolást egyszerre sem. :) Annyi rajt én vagyok ezekből, hogy hihetetlen. Kollektív tudat érzés. :D
A szerelem fogságában: én is nagyon egynek éreztem a szöveget és az illusztrációkat. Gyönyörűek és mélyek. Nagyon egymásra találtak, tényleg olyan érzés, hogy melyik is volt előbb?

Ilweran írta...

:D hát én elég rég láttam gyereket közelről és nem is nagyon tervezem, szóval majd ha letesztelted egy 6-7 évesen, mondd mit szólt hozzá ;)
Én nagyon bírom tényleg Sarah Andersen rajzait jókat kacagok rajta ha szembejön velem egy-egy, de úgy tűnik, az ilyesmi nem való nekem nagy töménységben.
Aytül Akal többi könyvére én is kíváncsi lennék, néha jó ezeket olvasni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...