A 2016-os VCS-bukta rövid története

Ennyit a tavalyi indokolatlan elégedettségemről… Idén már nem annyira sikerült teljesíteni a „pusztíts el 12 könyvet a várólistádról” kihívást. Érdekes dolog ez a várólista-csökkentés… Nekünk, gyakorló könyvmolyoknak az a 12 olvasmány éves szinten meg se kottyan, mégis iszonyú könnyű felsülni vele – mert válogathatsz akármilyen változatosan, tuti lesznek olyan időszakok az évben amikor bármit szívesebben olvasnál mint azt a 12 (24) könyvet. Mert újdonságok, listaundor, ez rövid, az hosszú, ez piros, az nehéz, ennek nem tetszik az első mondata, az meg sci-fi, az előbb is sci-fit olvastam… Említettem már, hogy hisztis népség vagyunk mi, könyvmolyok? Na.

Év elején egyébként még úgy tűnt, idén tök jól válogattam, aztán persze kiderült, hogy egy fontos szempontot figyelmen kívül hagytam: túl sok, nagyon sok volt a monstrum a listán. Ez, tekintve, hogy az újdonságok közt is túltengtek az 500+ oldalas darabok, nem valami praktikus. Ha játszom jövőre (persze már alakul a fejemben a lista) akkor rádobok pár rövidkét is lazítós olvasmánynak. Az már csak hab a tortán hogy mennyire taktikus lépésnek tűnt egy sorozat több részét feltenni a listára, hogy ha tetszik, gyorsban lenyomjam – csakis azt hagytam ki a számításból, hogy ha az elsőt nem olvasom el, a többi csak arra jó hogy rontsa  a statisztikát. Persze mindez totál felesleges szócséplés, úgyis az érdekel titeket, miket olvastam el a listáról és mik maradtak ki, ugye? Perpill úgy néz ki, hat (+kettő) könyvvel zárom az idei listát, és a tavalyihoz képest kevés, kereken egy darab kedvencet avatok közülük.

Nézzük a befutókat:

Dan Simmons: Hyperion bukása – Simmons szerelem, nincs mese :) Idén kétszer húzott ki egy csúcskategóriás könyvmoly-hisztiből (lásd még: nincs mit olvasnom, mindent elolvastam, mindent unok, nyüff…) – először ezzel, aztán december elején az Ílionnal. A Hyperion sorozat második része az egyetlen, ami az idei listáról kiérdemelte a kedvenc címkét. (Ezt nagyon szerettem volna folytatni, de a méretek… Monstrumriadót hirdetek.)

Carlos Ruiz Zafon: A szél árnyéka – Erről nemrégen írtam, nem varázsolt el annyira amennyire vártam, de korrekt szórakozás volt, igazi takaróként ránk boruló könyvmoly-álom.

Shirley Jackson: Sóbálvány – Megdöbbentően erős, minimalista novellák, a horror nem annyira direkt ijesztgetésként, mint az emberi lélek ijesztő mivoltában jelenik meg. Ahhoz képest hogy Shirley Jacksonról korábban szinte kizárólag a róla elnevezett díj kapcsán hallottam, nagyon nem bánom, hogy megismerkedtem vele.

Muriel Spark: Célszerű lődörgés – Cuki bölcsészkönyv, ma már régimódinak ható bájával és kőkemény iróniájával fura elegy, de nagyon szerettem. Spark kell még, az biztos!

Gregory David Roberts: Sántárám – Ez is más volt kissé, mint gondoltam, közel sem annyira könnyed szórakozás. Egzotikus kalandok, szerelmek, háborúk, börtönök, csalódások, bollywoodi kavalkád – szégyentelenül tobzódó olvasmány, igazi élvezet volt forgatni (mondjuk a végére kicsit elegem lett Indiából, aminek áldozatul esett a VCS lista egy másik tagja, de ami késik, nem múlik…).

Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant… – Az első rész túl magasra tette a lécet, attól tartok. Ettől függetlenül Valente egy kócos istennő, akitől bármi megjelenik magyarul, kell!

Plusz kettő (félig olvasva):

Stephen King: Tortúra – Az idei év legkeservesebb csalódása. Kamaszkorom óta halogattam a King olvasást, sokan ajánlották a Tortúrát kezdésnek és tényleg nagyon szerettem volna szeretni, de az a nagy helyzet, hogy én könyvvel nem szenvedtem ennyit vagy tíz éve. Itt áll félig elolvasva, jó hónapja nyűvöm, kétszer dobtam eddig félre és olvastam közben mást és fogalmam sincs, befejezem-e valaha. Ha igen, ígérem, megírom.

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő – Szegény könyv, ő esett leginkább áldozatul Tortúrának. Az egyik félredobás alkalmával vettem elő, Csilla korábban olvasott írásai alapján arra számítottam, ez tuti kirángat a King-depiből, de túlságosan kedves volt hozzá. Szépséges mese és egészen biztos hogy befejezem (vagy inkább újrakezdem) ha már teljesen „kiolvastam” magamból ezt a dühöt.

A teljes listák ITT megtekinthetők – a kimaradók közül a legtöbben mennek a jövő évi alternatív listára, aztán lesz ami lesz…