2016. december 20., kedd

Miamona’s Reading Challenge 2016 – összegezzünk…

A nagy várólista-csökkentő hadművelet mellett hagyományosan Miamona kollegina éves könyves kihívása az egyetlen, amire jelentkezem, és azt hiszem, amíg az ő lelkesedése tart, addig ez így is marad :) Kellőképpen flexibilis kihívás, hisz azt pattintok az egyes kategóriákba, amit akarok, a háziasszony fantáziája pedig garancia arra, hogy ezen kategóriák mindig szellemesek és élvezet megkeresni a hozzájuk leginkább illőt az éves olvasmányok közül. Nézzük az idei termést – ezt legalább sikerült is teljesíteni, bár idén azért ki kellett használnom a jolly joker adta lehetőséget…

1. Frissensült  

„Idei, 2016-os, friss, ropogós, új megjelenés. Lehet külföldi vagy magyar, regény vagy novelláskötet, képregény vagy zsoltáros könyv. A lényeg, hogy ide véle, melegébe'!”
A frissensültek még mindig többségben vannak az olvasmányaim közt, ami jó is meg nem is, lényeg hogy van miből válogatni. Kapjon itt helyet az eddig úgy tűnik, legjobb élményt nyújtó idei megjelenés, a nagyon-nagyon várt új Robert Galbraith krimi, a Gonosz pálya.


2. Madarat tolláról 

„Ne kérdezzétek hogy pattant ki a fejemből, a lényeg, hogy valamiféle madár szerepeljen vagy a címben vagy a borítón. Szárnyaljunk szabadon, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle...”
Ha-ha, meg voltam róla győződve, hogy ezt a kategóriát bukom, ha nem fejezem be még idén Donna Tartt gigantikusra nőtt Aranypintyét (nem fogom) aztán megakadt a szemem a kiírás „vagy a borítón” kitételén. Hurrá-hurrá, A varázslókirály telis-teli van hollókkal, szóval röppen is ide a kettes ponthoz.


3. Gyerek-gyerek-gyerek...

„Jó, tudom, ezzel hajlik leginkább magam felé a kezem, mert amúgy is vonzanak engem a gyerekek, mármint normál módon...:) A megkötés itt egy kicsit szigorúbb, legyen a könyv főszereplője (vagy egyik főszereplője) egy maximum 10-12 éves gyerek.”
Még mindig nem annyira vagyok oda a „gyerekes” olvasmányokért, az előre becélzott Backman-könyv is kimaradt, de azért csak beficcent helyette pár török mesenovella – a Léggömbök a magasban egyébként szuper olvasmány, bátran ajánlom mindenkinek.


4. Al dente

„Az olaszok tudnak. Szerintem nem is akárhogy! Eddig valahányszor olvastam tőlük, még nem nagyon csalódtam. Aki ismeri már a dörgésüket, azért, aki meg még nem, azért keresse velem együtt a társaságukat. Tehát olvassunk (legalább) egy könyvet olasz szerzőtől. Nem kell belemennünk a részletekbe, hogy Olaszországban élő legyen-e vagy elég ha ott született, rátok bízom, csak olasz legyen,ízig-vérig!”
Komolyan vérzik a szívem amiért épp ez maradt ki, pedig egész évben motoszkált a fejemben Baricco, de mindig eléfurakodott valaki más. Sebaj, majd jövőre!


5. Made in Hungária

„Úgy érzem, sokkal több figyelmet érdemelnek hazai valaha volt és mai aktív íróink, költőink. Olvassunk hát tőlük is,(legalább) egy magyar szerző, (legalább) egy magyar művét. Ugyanaz vonatkozik a részletekre, mint az előbb, illetve lehet akár szerkesztésről is szó, csak ez esetben a szerkesztett művek is magyar tollból származzanak és magyar nyelven legyenek.”
Ha már az előzetes tervbe is őt tettem, akkor legyen a Horgonyhely, végre sorra került és nem okozott csalódást!


6. Borzongás

„Mostanában sokat volt igazi ködös, misztikus időjárásban részünk, lehet, hogy ezért is kezdett el annyira vonzani a borzongás. Itthon elkezdtünk ilyen jellegű filmeket is nézni, és mivel ez sem az a műfaj, amit olyan gyakran vennék a kezembe könyv formájában, ám, amikor mégis megteszem, be kell látnom, hogy tetszik, arra gondoltam legyen ez egy kicsit tudatosabb. Szóval olvassunk valami és bármi borzongatót! Lehet az horror, thriller, krimi, sci-fi, cli-fi, amit akartok, a lényeg, hogy a szőrszálaink az égnek álljanak, és kétszer is meggondoljuk, hogy fel merünk-e kelni, ha moccan valami a sötétben...”
Rá kellett néznem az olvasmánylistámra, hogy vajon olvastam-e én egyáltalán borzongató könyvet idén (a botrányosan félresikerült Tortúra-olvasást hagyjuk, ott fegfeljebb az borzongat, mennyi felesleges órát pazaroltam rá…). Persze majd kiütötte a szemem a Sóbálvány – Shirley Jackson novelláinál kevés borzongatóbb (a szó nem direkt horrorisztikus értelmében) írást olvastam valaha. Félelmetesen erős.


7. Hát ez kriminális!

„Hogy egyáltalán nem olvasok krimit, az tényleg kriminális! Nem, nem és nem. Nem akarom, hogy egyáltalán, semmilyen mértékben, formában ne feküdjön nekem a műfaj. Nem és kész. Olvassunk krimit! Kri-mit akar... hahaha. Ennyi!”
Egyre jobban bírom a krimit, volt idő, amikor nettó időpocsékolásnak éreztem, viszont mostanában annyira szét vagyok csapva lelkileg-szellemileg egyéb okokból, hogy leginkább egy pörgős, kemény, nyomozós cucc tud lekötni – legyen az könyv vagy film. Soha ennyi krimit még nem olvastam és néztem, mint idén. A legemlékezetesebb a nyári olvasási hisztiből kirángató Black Out – kíváncsian várom, megjelenik-e jövőre a folytatás…


8. Cím: Eres ökör?

„Gondolom ettől most mindenki szemöldöke kicsit a homloka közepére szaladt. Nem karácsonyi puncsoztam be, pont ezt a reakciót keresem. :) Olvassunk olyan könyvet, aminek annyira hülye címe van, hogy már furdalja az oldalunkat a kíváncsiság, hogy ez meg mi a fenéről szólhat...”
Nagyon gyúrtam az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?-ra, de nem voltam Dick-kompatibilis lelkiállapotban mostanság – ettől függetlenül még mindig úgy gondolom, hogy az „all time leghülyébb könyvcímek” toplistán is dobogós lehet. Helyette olvassuk ide Valente kisasszony meséjének második felvonását: A lány aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt szerintem tökéletesen fura cím.


9. Mestersége???

„Annyiféle furmányos, érdekes és sosem hallott mesterség létezik a világon. Régebben tetszett például, amikor festőkről, gésákról vagy éppen muránói üvegfúvókról olvastam, de a gyöngyhalászok élete is nagyon érdekelne, csak ezzel is pont úgy vagyok, mint a történelemmel, hogy amíg nem ültetik nekem érdekes történetbe, addig nem köt le, és nem szánom rá magamat. Keressünk és olvassunk hát olyan regényt, és ez itt most megkötés, hogy ne dokumentarista leírás legyen, amelynek középpontjában valami számunkra érdekes mesterség bemutatása áll. Elég, ha a középpontjában áll, nem kell, hogy az egész könyv, 100%-ig csak arról szóljon, csak 1-2 jelenetnél, mozzanatnál azért kicsit többet mutasson belőle. :)”
RÉNRENDŐR :) Olivier Truc Sámándobját nagyon szerettem olvasni, megvan benne minden, amit én kedvelek a skandináv krimiben: borzongás, észak, hideg, társadalomkritika, karakteres szereplők, hagyományok és modernitás ütközése és töméntelen mennyiségben folyó alkohol. A rénrendőrség és tevékenykedése csak hab a tortán.


10. Hahota

„Nevetni jó. Én az életben nagyon sokat szoktam, állítólag van, hogy minden különösebb ok nélkül is... :) Humor nélkül nincs szerelem, nincs élet, mégis, könyvekben valamiért nem nagyon keresem a kifejezetten humoros, derűs írásokat, pedig, ha a kezembe akad egy, mint mondjuk nemrég Durrell vagy Jonas Jonasson, rájövök, hogy tetszik, és igenis tudom értékelni, és önfeledten kikapcsolódni, szóval rajta, olvassunk valamit, amitől a hasunkat fogjuk a nevetéstől!”
Még mindig nem a szívem csücske a direkt nevettetés, de idén biza szükségem volt rá és nem is esett rosszul. Ben Aaronovitch Föld alatti suttogása beváltotta a hozzá fűzött reményeket – szellemes varázslós nyomozgatás, ami közben jó eséllyel legurulsz a kanapéról a nevetéstől.


+1 Játszd újra, Sam!

„Ezzel a kategóriával, mint eddig is, ha az én listámat követitek, kiválthattok egy számotokra kevésbé tetszetőset. Régebben kategorikusan kijelentettem, hogy márpedig én nem fogok újraolvasni semmit, mert közben mennyi újdonságot szalaszthatok el, hisz így is túl rövid az élet, túl sok a könyv, bla-bla-bla, aztán szépen, évente elkezdett beficcenni egy-egy újrázás, és elkezdtem ráérezni a gyönyörére. Hogy ez a sor ne szakadjon meg, vegyünk elő valami abszolút kedvencet, amit már olvastunk, és megfogadtuk, hogy bizony újra magunkévá szeretnénk tenni! Most itt az alkalom!”
Idén elkezdtem (bár befejezni sajnos nem tudtam) a nagy Woolf-újraolvasás projektet, úgyhogy van bőven miből válogatni ide. Woolf még mindig szerelem, minden egyes könyvét imádom – álljon most itt a titkos kedvenc Felvonások között.


Jó játék volt :) Találkozunk jövőre?

4 megjegyzés :

Mia Mona írta...

Szupeeeer lista! Nagyon örülök, ha "hagyománnyá" válhat másnál is ez a kis játékom! :) Köszi, hogy jöttél megint, annyit mondhatok, a jövő évi kategóriák már kilövésre készek!!! :))

PuPilla írta...

Gratula a teljesítéshez! :) Tényleg olyan jó, hogy ilyen flexibilis ez a kihívás! :) Lehet rá gyúrni, de lehet könnyeden véve is teljesítgetni. Várom én is a jövő évit már. :)
Nahát, kicsit én is csodálkozom, hogy pont az Al dente maradt ki nálad. De majd jövőre. :) Baricco megvár!

Ilweran írta...

Köszi :) Naaagy kíváncsisággal várom a jövő évi kategóriákat ;)

PuPilla írta...

Én egyet már tudok! :) :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...