Katarina Mazetti sajátos
romantikus regénye, A pasi a szomszéd sír mellől az idei év egyik legviccesebb könyvélményeként maradt meg bennem. A
jelentéktelen, drapp könyvtárosnő, Desirée és a parasztgazda Benny viharokkal tarkított
love story-ja humoros, szellemes, ironikus és nagyon emberközeli olvasmány.
Melynek végén a két, csöppet sem összeillő szerelmest a romantikus kliséket
alaposan kiforgató helyzetben hagytuk magukra: épp megállapodtak, hogy három
utolsó éjszakát engedélyeznek maguknak – szigorúan utódnemzési céllal. Ha nem
jön össze, búcsút mondanak egymásnak. Ha összejön – azt majd még kitalálják.
Mivel már akkor tudvalévő volt, hogy jön a folytatás, Családi sírbolt címen, az eredményben azért nem sokat kételkedhettünk.
Desirée és Benny immáron közös
gyermeküket várják – aki nem csupán a
párocska életét forgatja fel. Hiszen Benny ekkor már mással él:
Anitával, aki napra nap célzatosan elöl hagyja a gyűrűkatalógust a konyhaasztalon;
Desirée pedig nyakig belemerült egy országos jelentőségű
gyerekkönyvtár-programba. Ám a kicsi mindent megváltoztat: hosszas töprengés és
tervezés után az ízig-vérig városi, egzotikus zöldségeket fogyasztó, operába
járó Desirée kiköltözik a Berkenyés
tanyára, és nekikezd a „gazdasszony-gyorstalpalónak”. Eleinte még romantikusnak
is tűnik hébe-hóba fejkendőt kötni és segíteni az istállóban, reggelit
készíteni a hajnali fejésből hazatérő Benny-nek és csinosítgatni a házat.
Azonban, ahogy azt sejteni lehet
két gyökeresen különböző, saját szokásokkal, kőbe vésett értékrenddel és
előítéletekkel rendelkező, ráadásul nem is túlságosan fiatal ember
összeköltözésekor; napról napra egyre több probléma üti fel fejét. Desirée
éjszakába nyúlóan olvasna az ágyban, míg Benny korán elaludna. Benny éjjel-nappal
véres hurkát enne, míg Desirée látni sem bírja, nem hogy elkészítse. Desirée
nyáron nyaralna, amikor Benny nem mozdulhat a gazdaságból. És akkor Benny még a
szülőszobából is hazarohan a tanyára, mert nincs aki helyettesítse a reggeli
fejésnél.
Minden nehézség ellenére
boldogok, és senkivel sem cserélnék el kicsi fiukat. Aztán jön a kistestvér, szaporodnak
a gondok, a tanya nem hoz elég pénzt két kisgyerek neveléséhez, Desirée nem tud
tartósan visszamenni dolgozni, valamelyik gyerek mindig beteg, balesetek
követik egymást, és szép lassan úgy tűnik, ami valaha összekötötte őket, már
nincs sehol. Vajon képesek-e a nehézségek ellenére visszatalálni egymáshoz,
megfogni egymás kezét és együtt átugrani a szakadékon, vagy külön-külön
belezuhannak?
Már az első rész sem volt egy
tipikus romantikus regény, és a folytatás is fényévekre van a tipikus
romantikus folytatásoktól. Ha humorosan is, de olyan szituációkat tár elénk a
maguk nyers valójában, amiken a legtöbb pár keresztülmegy élete során. Emberi
és nagyon őszinte – persze sok-sok egyszerűsítéssel, hisz majd hat év
történetét sűríti kétszáz oldalba. Villanásokat kapunk, pillanatfelvételeket a
meghatározó eseményekről, élethelyzetek lenyomatát – mégis könnyedén összerakhatjuk
belőle ennek a kis családnak a históriáját. Amit leginkább az egymás iránt
érzett szeretet és a kitartás határoz meg.
Desirée és Benny nem illenek
össze. Ezen nincs mit szépíteni: az ellentétek ugyan vonzzák egymást, ám a
hormonok tánca még nem segít át a hétköznapokon. Egyiküknek muszáj feladni
valamit magából ahhoz, hogy működjön, és bár már nem lenne törvényszerű, Desirée
lesz az, aki a nagyobb lépést megteszi. És bizony sokszor érezhetjük azt
olvasás közben, hogy nem kap vissza ugyanannyit. Túl azon, hogy két elsőre
kompromisszumképtelen harmincas összecsiszolódásáról szól a regény, vaskos
kapcsolat- és társadalomkritikát is megfogalmaz. Hisz Benny – és a szomszédok,
a falu, az ismerősök – azt várják Desirée-től, hogy tökéletes háziasszony és
anya legyen, akinél mindig ragyog a konyha, gőzölög az asztalon a frissen főtt étel, miközben a gyerekek, mint
a képeslapok pufók angyalkái, élrevasalt ruhában csúsznak-másznak a szőnyegen.
S miközben ő a tökéletes vidéki anyuka, segítsen férjének a gazdaságban, és
fogadja kitörő örömmel a beeső vendégeket. Hogy neki minderre sem ideje, sem
kedve, sem elszántsága nincs két gyerek és főállású munka mellett, az senkit
nem érdekel. Legkevésbé a férjét, hisz minek akar dolgozni – ez csak valami
önmegvalósító butaság. Hogy a tanya nem maradna fenn az ő keresete nélkül, az
ilyenkor elfelejtődik.
Benny ugyanis az utolsó független
gazdák egyike a környéken, aki kínkeservesen küzd a fennmaradásért a nagyüzemek és az EU-előírások mellett,
miközben szinte belebetegszik abba, hogy nem tud jobb körülményeket biztosítani
a családjának. Így aztán a működésképtelen párkapcsolatok és a huszonegyedik
századi dolgozó anyák problémái mellett kapunk egy leheletnyi bepillantást a
hagyományos gazdálkodók megpróbáltatásaiba is – persze jó adag humorral. Mert
szóljon bármilyen komoly dolgokról is, Mazetti elsősorban humoros regényt írt.
Üdítő ilyen könnyed, biztos kézzel megírt, okos és emberi könyvet olvasni.
Amiből végső soron sokat
tanulhatunk – leginkább kompromisszumkészséget. Mert a mai világban nagyítóval
kell keresni az olyan párokat, mint Desirée és Benny, akik minden
megpróbáltatás ellenére ragaszkodnak egymáshoz és hajlandóak tenni a
kapcsolatuk működéséért. Márpedig anélkül nem megy – és ez az, amit a
romantikus regények rendre elfelejtenek. Hogy nem elég a nagy szerelem, meg a
hormonok tombolása, a működő kapcsolatért keményen meg kell dolgozni, és bizony
ez olyan munka, aminek soha nem érünk a végére.
Kiadó: Park
Fordító: Kertész Judit
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése