2011. október 11., kedd

Palya Bea: Ribizliálom - könyvbemutató a Kossuth Klubban, 2011. október 3.

Nyolc napja, október 3-án könyvbemutatón voltunk. De mintha tegnap lett volna.

„Kiskoromban a kedvenc rejtekhelyem a kert végi két ribizlibokor volt. … Titkos kis szeglet, ott álmodoztam, mi lesz majd, ha nagy leszek. Nagy lettem, s most írtam egy könyvet, a bokroktól idáig."

Én nem vagyok ennyire nyitva. Pedig nem tartom magam zártnak. De Bea úgy van nyitva, úgy él kifelé, minden lélegzetét közre adva, olyan mosolygós védtelenségben, mintha a test korlátai, a bőr-kalicka, de főleg a léleknek ajtót, zárat jelentő félelmek nem is lennének – kipenderül a színpadra, a szeme mosolyog, minden mozdulatában az van: „itt vagyok, vihetsz.”

De persze ez nem koncert. Hanem könyvbemutató, a Ribizliálom, Palya Bea könyvének bemutatója. Palya Bea írt egy könyvet, önmagáról. Nálam alapból hátránnyal indul az ilyen önfeltárás, sokszor láttam az itt-ott elért siker, ismertség sokadik lenyúzott rókabőrének az ilyen könyveket – talán mert legtöbbször azok is; és a legtöbbje olyan is, mint a frissen nyúzott rókabőr: bolhás és büdös. No de láttam már kivételt is, Bea pedig annyira kivétel, a maga „művészetében” is – hogy szinte kedvem lenne ideírni: neki az a „művészete”, hogy ő legyen Palya Bea.


De mivel ez egy könyvbemutató, van pódiumbeszélgetés: Herner Dorka kérdezget-moderálgat kiadót, meg CD kiadót – a könyvhöz CD is készült – Halmos Ádám és Szarka József  felelgetnek a kérdésekre – a dolog a szokásos esetlenséggel zötyköl valamiféle irányba, persze megtudunk ezt-azt, de micsoda különbség ez ahhoz, mint mikor Bea átvette a színpadot azzal a gitáros sráccal! (…akinek sajnos elfelejtettem a nevét.)

„Az írások egy része arról szól, hogy feldolgoztam, lezártam magamban elvarratlan szálakat, meg elmesélek velem történt sztorikat, amelyeket érdekesnek tartok. Azt akarom, hogy a könyv átöleljen, harapjon, ríkasson, nevettessen, életszerű legyen, vigye el az olvasót velem Marokkóba, Kirgíziába, Bécsbe meg Párizsba"

Aztán Bea kézbe veszi a könyvet, és felolvas belőle. Ez megint amolyan küszöb, szorongós pillanat – nekem. Nem akarok csalódni. Mert immár kíváncsiság van bennem, nem kevés, hogy megy-e a szavakkal kitárulkozósdi is – hogy a teljesen más játéktér megnyílik-e ennek a szinte gyerek-nyíltságnak.

Palya Bea mesél – most épp az életét. És nyílik is előttünk ez az élet; hiszen mitől is lenne más ez a játéktér, hiszen leírt beszéd a mese, nem hordoz külön stílust - Bea úgy írja magát is, ahogy veled szemben ülve mesélné. Pedig épp hogy nem mesei részletet választ, kegyetlenül mai történetet mesél. Mégis, mintha veled szemben ülne bizalmas kettesben - ez a felolvasás itt, ebben a közösségi térben, a sok ember ellenére olyan: hiszen velünk szemben ül, de mintha nem nekünk, hanem nekem, neked beszélne. Úgy mesél, ahogy énekel.

Aztán csillogó szemmel felrángatja a közönségből a színpadra Bolya Matyit: „Matyi! Itt van a hangszered? Na, akkor gyere fel…” valahogy így. És olyat játszanak, hogy könnybe lábad a szemem tőle. Így utólag végigfutott rajtam a számtalan próbával töltött óra érzete, hogy e mögött a csodálatos szabadság mögött, meg az egymásra figyelés ilyen varázsa mögött mekkora munka van – amíg valóban odaáll a figyelem így a másikra, hogy így állják ki a próbát! Persze akkor ilyesmi eszembe se jutott.

És még bennünket is megénekeltet! Négysoros borköszöntőt énekel elő, kicsit tanuljuk, s amikor már nem is számítanánk rá, egyszer csak felemelt ujjal belekezd, és mi vele fújjuk. Mintha Kapolcson lenne, most is, vagy egy hasonlóan boldogra rajzolt, szabad valaholban.

És én nem vagyok maradéktalanul rajongó. Nekem néha Bea sok. Főleg, amikor interpretál, dalokat, amiket már előtte annyian. A három árva, például, ahogy nála indul el, abban a gyönyörű kesergőben, na az nekem sok. De ezen az estén nem tud sok lenni. Jó lett volna még látni, ahogy létezik a színpadon – kezemben a Koczor Pincészet bora, házisütemény – a könyvet nem most veszem meg, következésképpen nem állok sorba dedikáltatni sem. De hogy elolvasom, az biztos. Ribizliálom. Palya Bea első könyve. Tessék megjegyezni.

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...