2011. szeptember 10., szombat

Richelle Mead: A végső áldozat

Napjaink ifjúsági fantasy dömpingjéből kitűnik Richelle Mead Vámpírakadémia sorozata. Az amerikai írónő sajátos, jól felépített, átgondolt világával, olykor nagyon idegesítő, de legalább életteli főszereplőivel és izgalmas cselekményvezetésű könyveivel itthon is számtalan rajongót szerzett magának, akik már jó ideje tűkön ülve várták a sorozat befejező kötetét. A várakozásnak immár vége, A végső áldozat a boltokban, a történet végre szép kerek, minden jó ha jó a vége, mindenki elégedett lehet és várhatjuk Mead következő sorozatát, ami a hírek szerint szintén a Vámpírakadémia világában játszódik, de más szereplőkkel.

Az előző kötet végén Rose éppen megint óriási nagy bajba került – a lányt, aki már többször megszökött az iskolából, az udvarból, és tulajdonképpen mindenhonnan, ahova a sors vetette, bűnözőket szöktetett meg a börtönből és strigákra vadászott a fél világon át, a morák királynőjének meggyilkolásával vádolják. Az egy percre sem kérdés, hogy nem ő tette, mint ahogy az sem, hogy nem várja ölbe tett kézzel az ítélethirdetést, azonban hogy sikerül-e bebizonyítania ártatlanságát, az már nem ilyen egyértelmű. Ezért aztán jobb híján ismét megszökik, apja, a vámpír-maffiózónak is beillő Abe és volt szerelme, a strigából lett jófiú Dmitrij segítségével. Útjuk során csatlakozik hozzájuk Sydney, az alkimista, és a kis csapat nekivág Amerikának, hogy felkutassanak egy eltitkolt főnemesi leszármazottat, miközben Rose udvarban maradt barátai a gyilkos kilétét próbálják kideríteni.

A két szál picit nyögvenyelősen kapcsolódik össze, a sorozat egyik legerőltetettebb megoldásával itt találkozhatunk, de sebaj, van annyira izgalmas ez a rész, hogy efölött szemet hunyunk. Rose-ék utazása olyan, mint egy hangulatos road movie, kisvárosból kisvárosba, motelből motelbe, útközben civakodva, afféle vámpírhippi kolóniákkal találkozva, néha menekülve – ami leginkább Sydney miatt szórakoztató, a vámpírokat és dampyrokat az „éjszaka gonosz teremtményeinek” tartó alkimista és útitársai összezártsága megannyi vicces pillanatot eredményez.

Eközben Lissa, Adrian és Cristian az udvarban nyomoznak a királynő gyilkosa után, és belekeverednek az új uralkodó megválasztásába. Hamarosan odáig fajulnak a dolgok, hogy a főnemesi származású Lissa az uralkodójelöltek között találja magát, jó- és rosszakarók kereszttüzében, és meg kell állja a helyét a legfelsőbb körök intrikái közepette, ha segíteni akar Rose-nak. A végkifejlet túl sok meglepetéssel nem szolgál, ugyan akad néhány meredek fordulat, de aki kicsit is ismeri a műfajt, az a kötet felénél már nagyjából pontosan láthatja, milyen irányba haladnak az események. Egyszer kerekedhet el igazán a szemünk, a gyilkos leleplezésekor, na, az tényleg váratlan.

Egyik szemem sír, a másik nevet – a rajongókkal együtt én is nagyon vártam, hogy kézbe vehessem az utolsó könyvet, és végre megtudjam, mi lesz Rose, Lissa és a többiek sorsa, de a végére érve azért ért néhány csalódás, picit úgy éreztem, vagy az írónő mesélőkéje fulladt ki a hatodik kötet végére, vagy én „öregedek ki” szép lassan a műfajból, de nekem ez most már így kevés. Mintha már minden fordulatot olvastam volna egyszer, jó párszor ismétli önmagát, és itt-ott jócskán túlírt a sorozat. Belefért volna ez három kötetbe is, és akkor olyan feszes, pörgős és izgalmas lenne végig, mint a harmadik és ötödik rész legjobb pillanatai. Ráadásul ahogy az várható volt, a veszteségek ellenére kimondottan rózsás (sőt!) véget kapott a sorozat, ami nekem egy picit csalódás, de lassan be kell látnom, hogy a kedvemért nem fogja senki felülírni a műfaj kereteit.

Ellenben kifejezetten tetszett az uralkodóválasztás körüli események ábrázolása; a felfordult királyi udvar, a választásra özönlő morák, a politikai változások, a próbák egészen más hangulatot adtak a könyvnek, mint Rose megszokott menekülése és drámázása. Saját műfajában nagyon jó kis sorozat ez, ugyan lehetne feszesebb és bátrabb, de még mindig inkább ezt ajánlanám a paranormális tinifantasy-re vágyó ifjaknak, semmint holmi csillámos nyálas vámpírokat. És a kritikáim ellenére is várom Mead következő sorozatát – ír olyan jól, hogy kíváncsivá tegyen.


Kiadó: Agave
Fordította: Farkas Veronika

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...