Caleb Carr: A halál angyala

Tavaly nem tudtam ellenállni a könyvtárban bent árválkodó A sötétség angyalának, és dacára annak, hogy a sorozat második kötete, elolvastam - most végre sor került az előzményre is. Volt bennem egy kis félelem, hogy a folytatás után A halál angyala nem szolgál majd sok újdonsággal, főleg, mert abban azért gyakran utalgattak vissza az e kötetben játszódó eseményekre, de nem kellett volna. Caleb Carr van annyira remek író, hogy minden előzetes információ ellenére is végig élvezhető, körömrágásig izgalmas könyvet írjon. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy a folytatásról azóta sincs semmi hír, be kell érnünk ezzel a két kötettel.

Az 1896-os év New Yorkjában egy rejtélyes sorozatgyilkos szedi áldozatait – tevékenysége mégis szinte észrevétlen marad a hivatalos közegek és a sajtó előtt. Áldozatai ugyanis prostituáltként dolgozó fiatal fiúk, főleg bevándorlók, akiknek a létezéséről sem szívesen vesz tudomást a  kor civilizált társadalma – haláluk ugyanolyan lényegtelen a legtöbb ember számára, mint az életük. Szerencsére azért akadnak kivételek, mint a rendőrség vezetését akkoriban átvevő Theodore Roosevelt, aki amellett, hogy harcot indít a korrupció ellen, újító módszereivel és a tudományos eredmények beemelésével a nyomozati eljárásba magára haragítja a rendőrség állományát és a város elöljáróit egyaránt – mégis ragaszkodik a nyomozás lefolytatásához.

Elsőszámú szövetségese és a nyomozás igazi vezetője az a Laszlo Kreizler, akinek pszichológiai vizsgálódásait jóformán senki sem nézi jó szemmel – egyesek egyenesen az amerikai társadalom alapegységeként számon tartott család eszményének ledöntésével vádolják. Valóban, az addig megkérdőjelezhetetlennek tartott elvek lerombolásával hívja fel a figyelmet a családon belüli erőszak, a testi-lelki elnyomás, a zaklatás jelenségére, és harcol a bántalmazott gyerekek családjukból való kiemeléséért – ezzel kivívja a politikusok, az egyházi szervezetek és a „rossz hírbe keveredett” családfők haragját. Kreizler forradalmi pszichológiai nézetei adják a nyomozás fő irányát, így a tettes felkutatásának jó részét a múltban való vájkálás és a lehetséges elkövető pszichológiai profiljának felállítása adja.

Persze azért más szálon is folyik a munka – Kreizler segítői, az újságíró John Moore, az ekkor még Roosevelt titkárnőjeként tevékenykedő Sarah Howard, az Isacsson nyomozó-testvérpár, Stevie Taggert és Cyrus Montrose a metropoliszt keresztül-kasul bejárva igyekeznek felhajtani minden lehetséges nyomot és információt a tettesről és az áldozatokról. Ebben szintén forradalmi technikákra támaszkodnak: az Isacsson testvérek olyan el nem ismert, sőt, egyesek által szemenszedett hazugságnak, mások által holmi boszorkányos játszadozásnak tartott módszereket vetnek be, mint az ujjlenyomat-vétel, vagy a grafológia.

A pszichológiai és technikai újdonságok mellett a könyv legnagyobb erénye a szereplők múltjának, személyiségének, viszonyainak aprólékos leírása, valamint a remek kor- és helyrajz. Minden egyes szereplőnek megvan a maga mélysége, mindannyiuknak van rejtegetnivalója éppúgy, mint erénye, igazi hús-fér figurák ők, akik az utolsó mondatig hitelesek és ha nem is szerethetőek (én például ha megveszek, se tudom szeretni ezt a Kreizlert), azért elismerést érdemelnek. A személyes tragédiák, romantikus szálak és egyebek beemelése a történetbe általában idegesítő, főleg egy ennyire kemény krimi esetében, de Carr még ezt is jól csinálja, egy percre sem válik hatásvadásszá.

A múlt század végi New York megjelenítése pedig egész egyszerűen döbbenetes. Az egyre terjeszkedő metropolisz akkoriban vált a világ „fővárosává”, az üzleti élet fellegvárává, ám a történet idején még csak a bűnözés középpontja volt, az Amerikába áradó rengeteg bevándorló átmenetinek szánt szállása, az egymásba érő nyomortelepek városa. A kosz, a bűz, a rothadás szinte tapinthatóan jelenik meg a lapokon, halljuk a lovaskocsik robaját, a feltüzelt csőcselék haragját, de ugyanígy ott érezzük magunkat a képmutató előkelőségek közt az operában is.

Pszichológia, tudomány, személyes tragédiák és vaskos társadalomkritika – mindez egy pazar történelmi krimibe ágyazva. Bárcsak még sok ilyet olvashatnánk Carr tollából!

Kiadó: Agave

Fordította: Falvay Dóra