Magánélet Kádár János korában

A Corvina Kiadó Magánélet… sorozatának tizenkét kötete közül talán ezt vártam a legjobban – a szerző, Valuch Tibor tanárom volt az egyetemen, élvezetes előadásainak és könyveinek nem kis szerepük volt abban, hogy a hétköznapi történelem rajongója lettem. Így hát némi elfogultsággal vettem kézbe a könyvet, és szerencsére nem kellett csalódnom. Bizonyos szempontból ennek a résznek a legkönnyebb a dolga, hiszen építhet a mindannyiunkban meglévő „nosztalgia-faktorra”, másrészt ennek az ellenkezője is elmondható: mivel szinte mindenkinek vannak emlékei a korról (ha személyesen nem is, mert még nem élt akkor, a családi legendáriumból, fényképalbumokból biztosan ismeri), nehéz igazán újat mondani, és szinte lehetetlen „mindent” elmondani.

A könyv nem is törekszik erre, helyette próbál egyfajta áttekintést nyújtani, egy sok helyen hézagos képet, amit ki-ki saját kedve és emlékei szerint kiegészíthet. Szerencsésen kikerüli a kevésbé kellemes múltidézést – mivel itt csak és kizárólag a magánéletről, a szűk környezetről van szó, elkerülhető a politikai rendszer megítélése. Itt is elmondható, ami a sorozat többi részénél: a történelmi környezet, a rendszer, az épp aktuális gazdasági helyzet csak a tág kereteket határozza meg, az emberek meg minden élethelyzetben feltalálják magukat, kialakítják a saját életüket, a korlátozott lehetőségek között is megtanulnak boldogulni.

Az első két fejezet („Ha felépül végül a házunk…”, „Az én házam az én váram…”) erre rögtön számtalan példát nyújt. A második világháború utáni rohamos társadalmi átrendeződés a lakásviszonyok gyökeres átalakulását eredményezte, az államosítások következtében teljesen felborultak a tulajdonviszonyok, a lakáspiac gyakorlatilag megszűnt – aki kapott lakást, örült és élete végéig nem akart kiköltözni. A korszak máig legszembetűnőbb emlékei az országszerte épült panellakótelepek – harminc év alatt félmillió ilyen lakás épült, amelyek a kor embere számára az elérhető legnagyobb luxust jelentették – „két szoba összkomfort” – és minden valószínűség szerint még jó néhány évtizedig fogjuk használni őket.

A korabeli lakásviszonyoknak voltak vicces hozadékai is – a hétvégi telek jelenségére szerintem sokan emlékszünk gyerekkorunkból, a kert végében összetákolt egyhelyiséges faház a társadalmi előrejutás szimbóluma volt sokak számára – akárcsak később az Ausztriából tetőcsomagtartón behozott fagyasztó. A lakberendezés az a téma, ami tán minden másnál alkalmasabb a nosztalgiázásra: kinek ne lennének emlékei a Kékes tévéről, az egyenbarna csíkos kanapéról, a fémvázas „könyvespolc-rendszerről”, a bútorgyári elemes szekrénysorokról? Sokunk szülei, nagyszülei használják máig ezeket a bútorokat – érdekesség, hogy a legtöbb még ma is funkcionál, nem estek szét két-három évtized alatt sem (pedig akkoriban ez volt a „tömeggagyi”).

A konyha világa és A családi tűzhely melege fejezetek betekintést nyújtanak az otthonok mindennapjaiba; az étkezési szokások, a konyhai- és házimunkák, a háztartási eszközök felidézésekor azért megkönnyebbüléssel állapítjuk meg, hogy ma már némileg könnyebb a dolgunk – a forgótárcsás mosógép és a „kézzel hajtós” habverő azért nem egy leányálom. Persze itt is ránk törhet a nosztalgia: nem csodálkoznék, ha a klasszikus piros zománcos lábasból  még heverne egy-egy a kamra vagy a pince mélyén, mint ahogy azon sem, ha előkerülne néhány szeretettel őrizgetett Százszorszép bonbonosdoboz (amit a korban szinte mindenki varródoboznak használt).

A Csinosan és jól öltözötten és A test világa fejezetek a kor öltözködési-, tisztálkodási-, és szexuális szokásait tekintik át. Szerencsére ekkoriban már általánossá vált a rendszeres tisztálkodás, iskolákban, munkahelyeken hívták fel a figyelmet a higiénia fontosságára, és a betegségek megelőzésére. Széles körben elterjedtek a kozmetikumok, a nők bátrabban jártak fodrászhoz és kozmetikushoz – mikor végre megengedhették maguknak, hogy odafigyeljenek magukra. Ez az öltözködés terén is meglátszott – noha áruhiány volt, és a nyugati divat sokáig nem ért el ide, a leleményes asszonyok otthon vagy ismerős varrónőnél varrt  ruháin ez nem látszott meg. A nehézségek ellenére az embereknek voltak szép ruháik, csinosan jártak, a semmiből is képesek voltak új ruhát varázsolni maguknak (ehhez hozzátartozik, hogy mindent többször átszabtak és felhasználtak – erről lehet hogy nem kellett volna leszoknunk a mai ruhaárak mellett).

Tökéletesen alkalmas ez a kötet a múltidézésre, jóleső nosztalgiázásra, közös családi lapozgatásra – a korabeli illusztrációk (Ludas Matyi karikatúrák, kártyanaptárak, reklámgyufák, plakátok, Nők Lapja-receptek) és a remek tárgyfotók (kotyogós kávéfőző, csatos üveg, zsírosbödön, Helia-D arckrém, Gabi szappan) garantáltan kiapadhatatlan mesélőkedvet eredményeznek az idősebb generációnál. A fiatalabbak pedig jóízűen megmosolyoghatják szüleik-nagyszüleik hétköznapjainak tárgyait - aki például eddig nem látott Trapper farmer reklámot (mint jómagam) az garantáltan lefordul a székről a röhögéstől.

Kiadó: Corvina