2010 könyvekben

Volt már személyes és hosszú összefoglaló a 2010-es év mindenféle blogos-írós-megjelenős eseményeiről, most lássuk, ebben a könyvekben gazdag múlt esztendőben kik/mik szerezték a legnagyobb élményt:

Az év meglepetése: Suzanne Collins: Az éhezők viadala és Futótűz -  Nem gondoltam, hogy ifjúsági fantasy terén még meg lehet lepni, és hogy a műfajban vannak még tartalékok – Collins kisasszony megmutatta, hogy igen.

Az év csalódása: David Safier: Pocsék karma – sokkal többet vártam tőle, valójában egy erőltetetten humoros gegparádé az egész – mint valami Cool TV-s kabaré – jókat röhögünk rajta vacsi után, aztán rájövünk, milyen üres és hülye poénokon nevettünk.

Nagyon sok jó könyvet olvastam tavaly, nehéz volt kiválasztani, mi kerüljön be a top 10-be, végül a nagyon jó időtöltést nyújtó és sok esetben kedvencelt szórakoztató irodalom és a komolyabb hangvételű könyvek virtuális párharcában túlnyomórészt az utóbbiak győztek – nem sznobizmusból, egész egyszerűen azért, mert visszagondolva az olvasmányaimra, ezek nyújtottak maradandóbb élményt. Kimaradt számos régi kedvenc, mint Neil Gaiman, Joanne Harris vagy Ian McEwan, pusztán azért, mert olvastam már tőlük jobbat, ezért nem volt maradéktalan az élmény. Lássuk hát melyek voltak 2010 legjobb könyvei, szerintem:

10 – William Styron: Feküdj le sötétben – Klasszikus depressziós irodalom, a legjobb és legtöményebb fajtából. Sokáig féltem tőle, nem is alaptalanul, kicsit azért érfelvágós hangulatba kerül az ember a végére, de nagyon megéri elolvasni!

9 – Anne Enright: A gyászoló gyülekezet – Gyászról, a veszteség feldolgozásáról és a saját életünk összegubancolódott szálainak kibogozásáról – vagy épp annak lehetetlenségéről – mesél Enright egy iszákos, depressziós ír nagycsalád életén keresztül. Nagyon tömény, földhözvágós, remek könyv.

8 – Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom – Nem gondoltam, hogy Agatha Christie a kedélyes Miss Marple és a piperkőc Poirot mellett ilyet is tudott. Pontos, szűkszavú, nagyon jól megkomponált lélektani regény.

7 – Azár Náfiszi: A Lolitát olvastuk Teheránban – Fiatal koromban kellőképpen elegem lett a sok fátyolos-romantikus keleti irodalomból, ezért is ért óriási meglepetésként ez a könyv. Az irodalom és az iráni sorsok közti párhuzamokkal teljesen levett a lábamról, jó lenne egyszer végigolvasni mindent, ami a könyvbeli könyvklubban előkerül.

6 – Caleb Carr: A sötétség angyala – Azt hiszem, én ilyen jó történelmi krimit még nem olvastam. Pszichológia, vér, újonnan felfedezett nyomozati módszerek, társadalmi átalakulás, feminizmus – pont jó arányban ahhoz, hogy egy gótikus hangulatú, rémisztő utazást tegyünk a századelő New Yorkjának mocskába.

5 – Anna Gavalda: Kis kiruccanás – Ha nem lenne ilyen rövid, még előkelőbb helyre került volna… Gavalda bármit ír, szeretnivaló, kedves, lélekemelő, és nagyon franciás.

4 – Uwe Tellkamp: A torony – Ha nem lenne ilyen hosszú, előkelőbb helyre került volna… A rendszerváltás előtti Drezda nagyregénye – fullasztó szürke hétköznapok, politika, kultúra, szövevényes családregény, mindennapi borzalmak tárháza. Túl sok és túl terjengős, végül mégis minden szava a helyére kerül. Csak legyen türelmünk kivárni.

3 – Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei – Bizonyos szempontból még jobban is tetszett Az időutazó feleségénél, de ezt csak halkan mondom, nehogy megkövezzenek a rajongók :) Ezer sebből vérző történet, idegesítő szereplők, mégis, Niffenegger olyan hangulatot teremt és olyan elegánsan szövi bele a Highgate temetőt a történetbe, hogy simán fellőtte a könyvet a dobogóra.

2 – Baráth Katalin: A fekete zongora – Azt hittem, nem fogom szeretni, annyira rajongtak érte – fiatal magyar írónő körülrajongott könyvének nehéz manapság bizalmat adni – hogy féltem a csalódástól. Nem kellett volna. Dávid Veron az a karakter, akiért minden valamire való író odaadná a fél karját – miért nem én írtam ezt a könyvet, kérdezhetném én is…

1 – Simone de Beauvoir: Amerikai szerelem – Levelek Nelson Algrenhez - Kortárs szerzők, irodalmi bravúrok, agyonhájpolt sikerkönyvek félre, az első hely megkérdőjelezhetetlenül Simone de Beauvoir-é, még akkor is, ha erre az évre „csak” levelek jutottak tőle. Azok viszont felérnek tíz regénnyel, minimum.

S hogy ne maradjunk fogadalmak nélkül, három irányba szeretnék elmenni idén, csodálkoznék, ha sikerülne :)

1 – Megismerkedek a képregények világával – Zoli régóta noszogat, hát most kézbe veszem először a Watchment, aztán hogy lesz-e folytatás, az nagy mértékben Alan Moore-tól függ ;)

2 – Megpróbálok több magyar szerzőtől olvasni – ijesztően kevés volt eddig, nem is nagyon törekedtem rá, de ha már a toplistám második helyén egy kortárs magyar szerző áll, adok esélyt a többieknek is.

3 – Mivel tavaly (és szerintem tavalyelőtt meg azelőtt is) csak prózát olvastam, tán ideje lenne kézbe venni némi verset vagy drámát is. Egyiket sem szerettem sosem, de az már rég volt, lehet hogy ideje újabb próbát tenni, még az is lehet, hogy tetszenének.