A
valóságot az emlékeink hozzák létre…
Igenám, de mi van, ha kiderül, hogy
mindaz, amire emlékszünk, hazugság? Sosemvolt szerelmek, soha meg nem született
gyermekek, el nem végzett egyetemek, be nem töltött állások… Hazug idő. Ezzel
szembesül a világ számos lakója 2018 novemberében. Barry Sutton, a New York-i
rendőr egy öngyilkosság után, melyet hiába próbált megakadályozni, nyomozni
kezd a hamisemlék-szindróma ügyében, minek köszönhetően hamarosan ő is a
rejtélyes betegség áldozatai közt találja magát. Ekkor még nem sejti, hogy
szerepe az események kialakulásában sokkal jelentősebb…
Egy évtizeddel korábban Helena Smith, a
kiváló neurológus épp saját kudarcba fulladt álmait siratja amikor
visszautasíthatatlan ajánlatot kap egy, a világot minden téren újraformálni
törekvő tech-zseni befektetőtől: röpüljön el vele egy lezárt csendes-óceáni
kutatóbázisra, ahol teljes titokban, kimeríthetetlen forrásokra támaszkodva
kifejlesztheti azt az emlékrögzítésre és -újraélésre alkalmas technológiát,
mely segítségével megóvhatja Alzheimer-kóros édesanyját és sorstársait a teljes
leépüléstől. Naná, hogy az Elon Musk-klón világformálónak egyéb tervei is vannak
– az emlékek rögzítésére irányuló kísérletek elég hamar valami egész másba
torkollnak, mi meg Barry és Helena nyomában egy elképesztő
időutazó-hullámvasúton találjuk magunkat…
Becsapós a cím, egész másra számítottam:
valóban hamis emlékekre, melyeket ki tudja kik, ki tudja, milyen célból
ültettek el az áldozatok fejében… Wayward Pines kettőre. Ehelyett egy
tisztán időutazós sci-fit kaptam, felszínes tudományossággal (mondjuk,
hálistennek, valószínűleg, mivel nem értem, frászt kaptam volna a fizikai és
neurológiai részletektől), az okvetlenül szükségesnél jóval több
érzelgősséggel, sírás-rívással, gyásszal, fel nem dolgozott traumák
sokaságával, béna szerelmi szállal. Viszont baromira élveztem – nem utolsó
sorban Crouch lendületének köszönhetően. Egy perc megállást nem enged, és bár a
végére már-már parodisztikusnak hatott, amikor hőseink, az időt mindig
visszafordítva, újra meg újra besétálnak ugyanabba a csapdába és átélnek egy
nukleáris holokausztot, mégis: épp ez a fáradhatatlan rohanás és az
eseményeknek ez a kilátástalan ismétlődése tette nehezen letehetővé a könyvet
(azzal együtt, hogy, ahogy a Wayward Pines
esetében, itt is zavart kissé ez a „túl nagyra nyitott” világvége – Crouch
mintha nem tudna emberi léptékben gondolkodni). Nyilván annak is meglett volna
a maga bája, ha Helena mind a nemistudomhányszor (tán ötször) leélt harmincéves
küzdelmét részletezi, de jó eséllyel az olvasók többségét meg az untatta volna
halálra…
Szóval ezek a hamis emlékek… nem is
annyira hamisak. Valós emlékek, csak épp halott
emlékek. Azokra a korábbi életeinkre emlékeztetnek, melyeket azelőtt éltünk,
hogy valakik visszaforgatták az idő kerekét – hogy megakadályozzanak
haláleseteket, katasztrófákat, merényleteket, vagy csupán saját, önös céljaik
miatt. El lehet képzelni, micsoda kalamajkákat okozhat, ha a technológia, mely
képes visszaforgatni az időt, rossz kezekbe kerül – ne, inkább ne legyenek
illúzióink, egy ilyen technológia csak rossz kezekbe kerülhet. Nincs ember, még
a legjószándékúbb, tömegkatasztrófákat megakadályozni óhajtó filantróp sem, aki
számításba venné az összes megszakadt történést, az összes meg nem született
gyermeket, az összes másfelé ágazó történetszál okozta tragédiát, torzulást,
beláthatatlan hibát. Ahogy azt sem, mi történik a világgal, ha hirtelen milliók
kezdenek emlékezni olyasmire, amiről azt hiszik, nem történt meg, mégis oly
élénken él bennük, mint a saját, valós életük – hányakat kerget őrületbe egy
ilyen tapasztalat?
Crouch sokkörös világvége-jóslata
valójában a tudományos felfedezések örvén Istent játszó ember kritikája – persze messze nem olyan kifinomult, mint egy Atwood,
és korántsem olyan látnoki, mint Dick (akihez eléggé érthetetlen módon hasonlítgatják - akkor már inkább King),
de tisztességes sci-fi iparos, akire érdemes figyelni azoknak is, akik „kívülről”
kacsintgatnak a zsáner felé. Szórakoztató, pörgős, érzelmes, olvasóbarát tudományos
fantasztikum, ami azért bőven hagy gondolkodnivalót is maga után – tökéletes strandolvasmány
így a nyári hónapokra.
Kiadó: Agave
Fordító: Farkas Veronika
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése