Japánban
elképesztően nagy kultusza van az úgynevezett yaoi mangáknak (angol
elnevezéssel: boy’s love mangák), elsősorban a tinilányok és a fiatal
nők között. Mivel sem japán nem vagyok, sem tinilány, és a mangákkal is
még csak ismerkedem, nem igazán tartozom a célközönséghez. Talán ezért
hagyott teljesen hidegen ennek a két androgün szépfiúnak a könnyes-bús
egymásra találása.
Pedig
az alap nem is olyan rossz, a történet morzsákban még jó ötleteket is
tartalmaz. A fiatal Aki a középkori Edo városát rettegésben tartó
rejtélyes gyilkos után nyomoz, amikor egy utcai verekedés közben
összetalálkozik Kugával. A férfi meglepően hasonlít valakire, aki
egyszer régen megmentette az életét. Akit első látásra lenyűgözi Kuga,
aki erős, férfias, határozott, és szárnyai alá veszi a fiatal fiút. Ám
közben gyanúsan sokat érdeklődik Aki nyomozása iránt, a fiúban pedig
felmerül a kérdés, hogy vajon milyen titkokat rejteget titokzatos
szerelme.
Az
időutazós elemekkel vegyített, kicsit fantasy-ba hajló történet egész
érdekes lehetne, ha több hangsúlyt fektettek volna rá, de azt hiszem,
ebben a műfajban nem ez a lényeg. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap Aki és
Kuga lassú egymásra találása, rengeteg sóhajjal, könnyes pillantással,
lógó orral tarkítva. A yaoi mangák alapfelállása szerint itt is van egy
aktív fél – szakkifejezéssel seme – aki férfias, szexi, uralkodó típus
kéne legyen, ő Kuga, és van egy passzív fél – uke – aki inkább lányos
kinézetű, tapasztalatlan, saját vágyaival sincs tisztában, a seme
irányítja a férfiszerelem világában.
Ugyan
a szerepek felismerhetők, a japán lányok férfieszménye annyira távol
áll tőlem, hogy mindkét fiúcskán csak röhögni tudtam. Seme vagy uke,
nekem aztán mindegy, Aki és Kuga egyaránt nyálas szépfiú számomra, azt
hiszem, nálunk leginkább a Twilight-on szocializálódott Edward
Cullen-rajongó lánykák fogják szeretni ezt a stílust. Ők viszont lehet,
hogy nagyon… Egyébként, bár a műfajban nem ritkák a kemény
szexjelenetek, ebben a kötetben néhány csókon és egy viszonylag szolid
ölelkezésen kívül semmit sem látunk, nincs hát mitől tartaniuk az aggódó
szülőknek, ez a manga nem rontja meg az ártatlan lánykákat, az biztos.
A
manga rajzi világa számomra teljesen átlagos volt, nem vagyok egy nagy
képregényszakértő, nem értek a stílusbeli finomságokhoz, csak abból
tudok kiindulni, hogy az a néhány manga, amit eddig kézbe vettem, mind
sokkal invenciózusabbnak tűnt, mint ez. Teljesen átlagos rajzok, átlagos
szereplők, és rengeteg nagyon idegesítő hangulatjelző- és hangutánzó
elem.
A
rövidke kis kötet legjobb része az a néhány oldalas kis történet a
végén – afféle utószó – amiben a két alkotó, a Duo Brand néven
elhíresült Akatsuki Haruka és Watanabe Nobuyoshi vall kardfétiséről. Na,
ezen jobban szórakoztam, mint magán a mangán, a japánok kardok és
mindenféle szúró- vágóeszközök iránti rajongása eléggé közismert, az
pedig, ahogy a kultikus nyugati kardok iránt lelkesednek, egészen
vicces. A Duo Brand szép kis mesébe foglalta saját mániáját, tele
popkulturális utalásokkal, az Excaliburtól A Gyűrűk Ura Andúriljáig.
Ezen legalább jókat nevettem, bár azért nyilván egy yaoi esetében a
mangakák kardfétisét sem lehet függetleníteni a témájuktól, ahogy arra
ők maguk is célozgatnak…
Kiadó: FUMAX
Fordította: Kálovics Dalma
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése