2010. július 24., szombat

Mary Ann Shaffer - Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Amikor a Könyvfesztivál környékén megláttam ezt a könyvet az előjegyzési listákon, a fejem búbjára szaladt a szemöldököm és széles vigyor terült el az arcomon, annyira megtetszett a címe. Ha valaminek ennyire bájosan bugyuta címet adnak, azt én ki nem hagyhatom. Ennyit a megfontolt válogatási módszereimről. Aztán elolvastam a fülszöveget és az ajánlásokat, és bevallom, picit azért megijedtem, hogy nyálas lesz, a „könyvek segítenek túlélni a háború viharait” téma amúgy is kockázatos, nem tudtam hát, mire számíthatok. Szerencsére nem csalódtam, a címhez illően bájos, néhol valóban bugyuta, kedves, romantikus, régimódi történetet olvastam és nagyon élveztem minden sorát.

A könyv levélregény, amit én a Veszedelmes viszonyok óta nem olvastam, ezért kicsit nehezen is indult, nem sikerült rögtön felvenni a fonalat, hogy akkor most ki ír kinek és hogy is van ez, de azért elég hamar bele lehet jönni. Ma már nem divat ez a forma, pedig érdekes és ad egy pluszt a történethez, viszont a könyvvel kapcsolatos egyetlen kritikám is ehhez kapcsolódik – levélregénynél alapvető, hogy a szereplők jól megkülönböztethető stílust kapjanak, itt ez nem mindig jött össze, volt pár szereplő, aki egyedi és felismerhető stílusban írt, de a többiek kicsit összefolytak. Szerencsére annyira azért nem, hogy mindez az élvezhetőség rovására ment volna.

A könyv főszereplője, Juliet Ashton írónő a háború utáni Angliában tengeti napjait, épp háborús glosszáinak gyűjteményes kötetével – Izzy Bickerstaff hadba vonul – turnézik, és közben konstans ihlethiánnyal küzd, amikor levelet kap egy ismeretlen fiatalembertől, Dawsey Adamstől, aki hogy-hogy nem, a Csatorna-szigeteki Guernsey-n élve hozzájutott Juliet egy régi Charles Lamb-kötetéhez és mivel igazi rajongója lett az írónak, egyetlen kapcsolatként a pezsgő Londonnal Juliet könyvben talált címére ír, hogy ajánljon neki könyvesboltot, ahonnan rendelhetne még, címeket, amiket olvashatna, és úgy egyáltalán, levelezzenek könyvekről. Charles Lamb után egyenes út vezet Dawsey és Juliet személyesebb hangvételű levelezéséhez és így értesül írónőnk a Guernsey-i Krumplihéjpite Irodalmi Társaságról. Ami, mint megtudjuk, a háború alatt alakult ugyan, ám korántsem a könyvek iránti olthatatlan szeretet hívta életre, hanem egy tiltott malacvacsorát leplezendő találták ki, és eleinte maguk a résztvevők tudták a legkevésbé, mit is kéne csinálniuk egy könyvklub ülésein.

Aztán szép lassan megbarátkoztak a könyvekkel, volt, aki csak egy könyvet olvasott el, de azt évekig, folyamatosan, volt, aki igazi könyvrajongó lett, és volt, aki inkább saját könyvet akart írni. Miközben Dawsey és időközben bekapcsolódó társai leírják Julietnek az irodalmi társaság történetét, a levelekből kirajzolódik egy másik történet, a megszállt szigeté és lakóié, a németekkel való együttélés, és a velük szembeni ellenállás, a háborús borzalmak és a hétköznapi hősiesség története. Egy nagy csapat szeretnivaló, bolondos szereplőt ismerünk meg, Guernsey és furcsa lakói rabul ejtik az olvasót is, éppúgy, mint Julietet, aki immár azzal a szándékkal utazik a szigetre, hogy könyvet írjon a Kruplihéjpite Társaságról.

A szigetre érkezve Juliet egyből a kis társaság kedvencévé és teljes jogú tagjává válik, körülrajongják, bevonják a hétköznapjaikba, barátokra lel, és pikk-pakk otthon érzi magát. Annyira, hogy már az érkezéskor nyilvánvaló az olvasónak az, amit szereplőink csak a könyv vége felé ismernek fel: Juliet bizony a szigeten inkább otthon van, mint Londonban. Miközben barátságok köttetnek, romantikus szálak szövődnek, Juliet fogadott gyermekre lel a háború alatt eltűnt Elizabeth kislányának személyében, szép lassan körvonalazódik a regényben íródó regény, a Guernsey-i kis társaság története.

Imádtam ezeket a szereplőket, és amióta olvastam, szeretnék elmenni Guernsey-re. A könyv legnagyobb erényei a néha bájos, néha idegesítő, néha bumfordi, néha vonzó szigetlakók és a tapintható hangulat, a háború alatt rommá bombázott Londonból kiszakadt írónő rácsodálkozása a sziget szépségeire. El tudnék képzelni egy humorban bővelkedő, igazi angol sorozatot a szigetlakók mindennapjairól. Magával ragadott, felvidított, nagyon jól szórakoztam rajta. Mindenkinek a kezébe nyomnám, olvassátok, igazi kikapcsolódás!


Kiadó: Park
Fordította: Szántó Judit
 

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...