Amikor
a Könyvfesztivál környékén megláttam ezt a könyvet az előjegyzési
listákon, a fejem búbjára szaladt a szemöldököm és széles vigyor terült
el az arcomon, annyira megtetszett a címe. Ha valaminek ennyire bájosan
bugyuta címet adnak, azt én ki nem hagyhatom. Ennyit a megfontolt
válogatási módszereimről. Aztán elolvastam a fülszöveget és az
ajánlásokat, és bevallom, picit azért megijedtem, hogy nyálas lesz, a
„könyvek segítenek túlélni a háború viharait” téma amúgy is kockázatos,
nem tudtam hát, mire számíthatok. Szerencsére nem csalódtam, a címhez
illően bájos, néhol valóban bugyuta, kedves, romantikus, régimódi
történetet olvastam és nagyon élveztem minden sorát.
A könyv levélregény, amit én a Veszedelmes viszonyok
óta nem olvastam, ezért kicsit nehezen is indult, nem sikerült rögtön
felvenni a fonalat, hogy akkor most ki ír kinek és hogy is van ez, de
azért elég hamar bele lehet jönni. Ma már nem divat ez a forma, pedig
érdekes és ad egy pluszt a történethez, viszont a könyvvel kapcsolatos
egyetlen kritikám is ehhez kapcsolódik – levélregénynél alapvető, hogy a
szereplők jól megkülönböztethető stílust kapjanak, itt ez nem mindig
jött össze, volt pár szereplő, aki egyedi és felismerhető stílusban írt,
de a többiek kicsit összefolytak. Szerencsére annyira azért nem, hogy
mindez az élvezhetőség rovására ment volna.
A
könyv főszereplője, Juliet Ashton írónő a háború utáni Angliában
tengeti napjait, épp háborús glosszáinak gyűjteményes kötetével – Izzy
Bickerstaff hadba vonul – turnézik, és közben konstans ihlethiánnyal
küzd, amikor levelet kap egy ismeretlen fiatalembertől, Dawsey Adamstől,
aki hogy-hogy nem, a Csatorna-szigeteki Guernsey-n élve hozzájutott
Juliet egy régi Charles Lamb-kötetéhez és mivel igazi rajongója lett az
írónak, egyetlen kapcsolatként a pezsgő Londonnal Juliet könyvben talált
címére ír, hogy ajánljon neki könyvesboltot, ahonnan rendelhetne még,
címeket, amiket olvashatna, és úgy egyáltalán, levelezzenek könyvekről.
Charles Lamb után egyenes út vezet Dawsey és Juliet személyesebb
hangvételű levelezéséhez és így értesül írónőnk a Guernsey-i
Krumplihéjpite Irodalmi Társaságról. Ami, mint megtudjuk, a háború alatt
alakult ugyan, ám korántsem a könyvek iránti olthatatlan szeretet hívta
életre, hanem egy tiltott malacvacsorát leplezendő találták ki, és
eleinte maguk a résztvevők tudták a legkevésbé, mit is kéne csinálniuk
egy könyvklub ülésein.
Aztán
szép lassan megbarátkoztak a könyvekkel, volt, aki csak egy könyvet
olvasott el, de azt évekig, folyamatosan, volt, aki igazi könyvrajongó
lett, és volt, aki inkább saját könyvet akart írni. Miközben Dawsey és
időközben bekapcsolódó társai leírják Julietnek az irodalmi társaság
történetét, a levelekből kirajzolódik egy másik történet, a megszállt
szigeté és lakóié, a németekkel való együttélés, és a velük szembeni
ellenállás, a háborús borzalmak és a hétköznapi hősiesség története. Egy
nagy csapat szeretnivaló, bolondos szereplőt ismerünk meg, Guernsey és
furcsa lakói rabul ejtik az olvasót is, éppúgy, mint Julietet, aki immár
azzal a szándékkal utazik a szigetre, hogy könyvet írjon a
Kruplihéjpite Társaságról.
A
szigetre érkezve Juliet egyből a kis társaság kedvencévé és teljes jogú
tagjává válik, körülrajongják, bevonják a hétköznapjaikba, barátokra
lel, és pikk-pakk otthon érzi magát. Annyira, hogy már az érkezéskor
nyilvánvaló az olvasónak az, amit szereplőink csak a könyv vége felé
ismernek fel: Juliet bizony a szigeten inkább otthon van, mint
Londonban. Miközben barátságok köttetnek, romantikus szálak szövődnek,
Juliet fogadott gyermekre lel a háború alatt eltűnt Elizabeth
kislányának személyében, szép lassan körvonalazódik a regényben íródó
regény, a Guernsey-i kis társaság története.
Imádtam
ezeket a szereplőket, és amióta olvastam, szeretnék elmenni
Guernsey-re. A könyv legnagyobb erényei a néha bájos, néha idegesítő,
néha bumfordi, néha vonzó szigetlakók és a tapintható hangulat, a háború
alatt rommá bombázott Londonból kiszakadt írónő rácsodálkozása a sziget
szépségeire. El tudnék képzelni egy humorban bővelkedő, igazi angol
sorozatot a szigetlakók mindennapjairól. Magával ragadott, felvidított,
nagyon jól szórakoztam rajta. Mindenkinek a kezébe nyomnám, olvassátok,
igazi kikapcsolódás!
Kiadó: Park
Fordította: Szántó Judit
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése